Elhunyt Pór Anna
2009. április 9.
Sajnálattal értesítünk minden kollégát, hogy Pór Anna 2009. március 29-én, 96 éves korában elhunyt.
Temetés előtti búcsúztatása 2009. április 23-án, 9.45-kor lesz a Farkasréti temető Hóvirág utcai ravatalozójában.
Nekrológ:
Pór Anna
1913 – 2009.
Pór Anna
1913 – 2009.
Foglalkozása: (táncművész, mozgalomszervező, tánckritikus, színháztörténész)
Pór Anna a párizsi emigrációból 1946-ban tért haza, s hazatérve azonnal bekapcsolódott az újjászerveződő magyar táncművészeti életbe. A Magyar Táncművész Szövetség alapító tagja és 1947-től a Vasas művészegyüttes vezető koreográfusa. Párizsban megismerkedett a mozgásművészeti irányzatokkal, s nagy hatással volt rá Bartók és Kodály munkássága valamint Molnár István magyar néptáncokat felfedező tevékenysége.
1950-tól az akkor alakuló Népművészeti Intézet Táncosztályának vezetője lett. A Széll Jenő vezette országos közművelődési intézmény a kor fiatal népi értelmiségének tagjai köréből toborozta munkatársait és vonta be a néphagyományokon alapuló magyar közművelődés szervezésébe és irányításába. Pór Anna szorosan együttműködött Muharay Elemérrel, aki ekkor a néprajzi osztályt vezette. Olyan új, magyar művészet megszületéséről „álmodtak”, melynek megtermékenyítője és éltetője a magyar népművészet. Ez a korszak néptáncmozgalmunk születésének nagy korszaka. Tanfolyamokat, fesztiválokat szerveztek, az egész országra kiterjedő néptánc és népzenei gyűjtéseket indítottak. Tanítványaik és ifjú munkatársaik néptáncmozgalmunk ma elismert szakemberei, tudományos életünk képviselői. Martin György, Pesovár Ernő és Pesovár Ferenc, Tímár Sándor, Novák Ferenc, Sárosi Bálint, Borbély Jolán és még sorolhatnám a nevét azoknak a mestereknek, akik . ebből a műhelyből indultak.
Az 1956-os események után Széll Jenő börtönbe került, a munkatársakat elbocsátották. Anna a Petőfi Irodalmi Múzeumban kapott állást. Elvégezte a magyar irodalom szakot és a népi színjátszással, vásári komédiával, iskoladrámákkal foglalkozott. Kapcsolata azonban a
néptánc és népzenei mozgalommal élete utolsó pillanatáig élő volt. (január 14-én, a Hagyományőrző Antológián még családja kíséretében ott volt)
Korosztálya azon kevés képviselője közé tartozott, aki lelkesen üdvözölte a táncház mozgalmat. Kritikus, értő, szigorú, de mindenkor szeretetteljes résztvevője fesztiváljainknak, találkozóinknak, bemutatóinknak, kinek szakvéleményére, segítő szándékú tanácsaira mindig számíthattunk.
Életműve, következetes szakmai magatartása, embersége példa mindannyiunk számára!
Pótolhatatlan!
Budapest, 2009. április 6.
Héra Éva
Vissza a hírekhez
