A Rábaköz dús termőföldje a vidék népének jó lehetőséget adott földművelésre, állattartásra. A terményfelesleget nyugati országokba adták el, a hasznából tellett a házak díszítésére, a viselet, a kelengye felhalmozására. A csornaiak például kedvelt öltözetükhöz a selymet Bécsben vették: "Egy ünnepi öltözethez 7 méter selyem kellett, meg az aranyak, a rávaló. Ez egy kisebb tinó árába került” – emlékezett egy idős asszony. A tehetős csornai menyecskék minden vasárnap más öltözetet vettek magukra. A "puruc” az ünnepi viselet legfontosabb, gyári anyagokból készült tartozéka volt. Ez a felsőruha a női test szépségét hangsúlyozó hajlított szabásvonallal, négy darabból készült. A díszítő "aranysík” hátul és a kabátka alján haladt. A selyemszoknya alját "aranycsiga” (farkasfog) éa aranycsipke ékesítette.

 

A csornai viselet legdrágább darabjai a fej ékesítésére szolgáló menyecskekendők alkották. Ezek "metéléses”, "fehérhímzéses”, "aranyfonalas” változatai szépen keretezték az arcot. A gyáripar fejlődésével egyre elterjedtebb lett  a fehér tüllkendő vagy "tilángli”. Alá "pillangós” fekete bársonykobakot tettek a fejükre. A főkötő, "kobak”-ra került a drága selyemkendő.  A lányok és asszonyok derekukra széles, virágos selyemszalagot kötöttek, mely elöl eltakarta a puruc alját, hátul "csatra” kötötték, mely a módosabbaknál lelógott a szoknya aljáig. A leggazdagabb asszonyok derékszalagja 8.10 cm széles is volt, amelynek mindkét végét aranyrojt vagy gyöngy díszítette.

 

Csornán és a Rábaköz falvaiban népszerű volt a kékfestőviselet, amelyet helyben, Csornán készítettek a mesterek.

 

Viszonylag hamar kezdődött meg a két világháború között a kivetkőzés. Filmünkhöz   a csornai múzeum adta a féltve őrzött ruhákat és az eredetihez hűen kialakított házbelső helyszíneket.

 

Rábaköz viseletét Szalontay Judit, a múzeum igazgatója mutatja be.