A tarka virágú kalocsai hímzés és pingálás, a gazdag tánc- és népzenei hagyományok, a színpompás viselet messze földön ismert. Ez a művészet a Kalocsa 18–19. századi határában kialakult falvak: Drágszél, Homokmégy, Öregcsertő, Szakmár, Újtelek és a hozzájuk tartozó településrészek hagyományos paraszti kultúrája. A jellegzetes nyelvjárása, népművészete, katolikus vallása által jól körülhatárolható, földrajzilag a Kalocsai Sárköznek nevezett régióban élő néprajzi csoportot potának nevezik a környező falvak lakói. A mai kalocsai táncosok – gyerekek, fiatalok és az idős korosztály – az író-, pingáló- és hímzőasszonyok a kalocsai népművészet hordozói és életben tartói. A hagyományőrző csoportok, a néptánc együttesek, a múzeum, a népművészeti ház e jellegzetes kultúra, a népművészet által meghatározott kalocsai identitás őrzői.

Kalocsa kulturális örökségének élő hagyománya 2009-ben felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti jegyzékére.

Ebből az alkalomból ajánljuk figyelmükbe programunkat, a Kalocsai hagyományőrző Együttes, a Piros Rózsa Táncegyüttes, a Bokréta Népművészeti Egyesület, a Rozmaring Hagyományőrző Együttes (Miske, Drágszél), a Hartai Német Hagyományőrző Együttes, valamint a térség Népművészet Mestereinek és Fülöp Ferenc díjas táncosainak és zenészeinek bemutatóját.