Hivatalos üzenet A TÁNC VILÁGNAPJÁRA 2009. április 29.:

A tánc jövője ott keresendő, ahol vannak, akik nem táncolnak.

Az ilyen társaink két kategóriába sorolhatók: vannak, akik egyszerűen nem tanultak táncolni, és olyanok is, akik azt hiszik, hogy nem képesek táncolni.

Az UNESCO-nak az előzetes megítéléssel és hátrányos megkülönböztetéssel szemben folytatott harcával összhangban, kísérletet teszünk arra, hogy kiterjesszük a tánc határait és arra, hogy megváltoztassuk a jelenlegi általános értelmezést arról, hogy mi is valójában egy táncos.
A táncelőadások nem szükségszerűen az extrém fizikalitás, a sebészi pontosság, vagy a kitörő érzelmek előadásai, lehetnek az előadók közötti kölcsönös együttműködés ünnepei is ezek az előadások. Gazdagabbá tehetjük a táncelőadásokat mindenfajta korú és mindenfajta képességi szinten álló táncosokkal, énekesekkel, színészekkel, pantomimesekkel, akrobatákkal, stb.

A "kizárva" fogalmát a táncba behozni morális kötelezettség, de ugyanakkor ez a gazdasági válság és a munkanélküliség időszakában egy nagy ajtót is megnyithat. Minden országban emberek milliói élnek fizikai vagy értelmi képességhiánnyal. Úgy hisszük azonban, hogy készen állnak arra, hogy táncoljanak.
Munkát teremthetnek tánctanárok ezreinek. Az ő munkájukat segítheti a helyi Egészségügyi Minisztérium, amelynek általában a Kulturális Minisztériumhoz képest jóval nagyobb a költségvetése.
A határterületekre szorult embertársainknak a tánc gyakorlatába integrálása ugyanolyan fontos, mint a munkaerő-bázisba integrálásuk.

A CID ahhoz a filozófiához tartja magát, hogy mindenki tud táncolni.

A 2009 évi Tánc Világnapját a tánctevékenységbe való bevonás gondolatának szenteljük. Vonjuk be a társadalom minden tagját tanfolyamainkba, osztályainkba és előadásainkba!


Prof. Alkis Raftis,
A Nemzetközi Tánc Világtanács (CID) elnöke
UNESCO, Párizs