ÐÏࡱá>þÿ ¼¾þÿÿÿº»ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿì¥Á[à ð¿ô bjbj1[1[ .S1\S1\È}ÿÿÿÿÿÿ·†††††ÿÿÿÿšššš®<šc)²êêêêêÅÅÅz'|'|'|'|'|'|'$+¶Ë-Ú '}†ÅÅÅÅÅ '††êêÛ) ! ! !Åî†ê†êz' !Åz' ! !VE&…*'êÿÿÿÿ@ö}.ººØÿÿÿÿ³àÊ& f'3)0c)Ö&T¥.“ v¥.*'¥.†*'<ÅÅ !ÅÅÅÅÅ ' ' !ÅÅÅc)ÅÅÅÅÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ¥.ÅÅÅÅÅÅÅÅÅ> L: Hagyomány és modernitás  folklór a kirakatban Az  érték címmel hirdették meg a szervezQk az ez évi szegedi nyári egyetemet. Mindannyian érezzük, akik a kultúra, közelebbrQl a közmqvelQdés területén dolgozunk, hogy mennyire fontos lenne megtalálni azokat a fogódzókat, megtalálni azokat a mindenki által kétségbevonhatatlan értékeket, melyeket semmiféle társadalmi, gazdasági változás, semmiféle hatalom nem kérdQjelezhet meg. A magyar társadalomnak ilyen gyökeres, gazdaságot, társadalmat, értékrendet felforgató változása, mint amelyben most élünk, a XIX. szd. óta nem volt. Társadalmi kihívásaink mellett fenyegetQ veszély a globalizáció. Igen figyelemreméltó azonban, hogy az utóbbi évtized tudományos elemzései a világfolyamatok mozgató rugói közül egyre nagyobb jelentQséget tulajdonítanak a civilizációnak, a kultúrának, mint a regionális és nemzeti identitás alapjának. A két nagy egymásnak feszülQ trend: a globalizáció, az egyetemlegességre törekvés, másfelQl a kulturális identitásra törekvés. Ha kulturális identitásról beszélünk, megkerülhetetlen, hogy ne beszéljünk a hagyományról, társadalmi és kulturális hagyományainkról, melyek a történelmi folytonosságot és magát a kultúrát jelenti. A jelen társadalmak egyik legnagyobb kulturális kérdése, a hagyományokhoz való viszony. Jelen van ez a kérdés Afrika törzsi háborúiban, meghatározója a Balkánon egymásnak feszülQ nemzeti nacionalizmusoknak, s az iszlám szélsQségesek világot fenyegetQ elszánt harcának is egyik mozgatója, hagyományaik védelme.  Mert azt tanultam mindenütt, azt láttam minden nagy nemzetnél, hogy az apák dolgát folytatják az utódok. Mert össze kellene szednünk nagy fáradsággal az ország minden részérQl a széjjelszórt köveket, hogy azokkal a magunk képére építhessünk. És ehhez hit is kellene, és nagy fanatizmus is és rettenetes sok munka…” A hagyomány és identitás kérdését pontosabban és szebben megfogalmazni, minthogy azt Kós Károly tette „A régi Kalotaszeg „/1911/ c. írásában, úgy vélem nem lehet. Mégis mi az oka, hogy a hagyományhoz való viszonyunk – különösen kárpát medencei térségünkben – mindig meg-megújuló viták tárgya, Bizonyára következik ez történelmi helyzetünkbQl, társadalmi, vallási, nemzetiségi különbözQségeinkbQl is, de nálunk békésebb területek, egységesebb társadalmai is foglalkoznak e kérdéssel.  Ha mindenben követjük a szokást, a régi por söpretlenül marad. Mondja Shakespeare Coriolanus címq drámájában. Mi is valójában a hagyomány?  Béklyó, mely a hatókörébe tartozó egyéneket, s így a társadalmat is fogságban tartja?  Vagy a nemzeti kultúra, a nemzeti mqvelQdés alapja? A Világirodalmi lexikon így fogalmaz:  A hagyomány a történelem folyamán kialakult értékek összessége, mely a fejlQdés folyamán szüntelenül összekapcsolódik a megújulással. Ez azt jelenti, hogy az újítás mindig a hagyományokra támaszkodva szakít a hagyományok egy részével és mihelyt újjászületik maga is hagyományt alkot. A Néprajzi lexikon címszava szerint: A közösségi magatartásformák és objektivációk nem örökletes programja, a kultúra invariáns része, a kultúra grammatikája. A hagyomány jelenléte az emberi közösség létének feltétele.” A hagyományt azonban nem lehet „komplex” módon kezelni, hanem szükség van annak pontos meghatározására, hogy mit értünk hagyományon. A hagyomány meghatározásán túl fontos annak meghatározása is, hogy a hagyomány mely területeivel kívánunk foglalkozni. Tudni kell, hogy vannak a hagyománynak olyan elemei, melyek nehezen ragadhatók meg a maguk konkrétságában. Ezek a gesztusok, viselkedésmódok, a köznapi szokások, az étkezés, a köszönés mozzanatai, az emberi kapcsolattartás, a mindennapi érintkezés módja, melyek természetes módon öröklQdnek és válnak hagyománnyá. Vannak a hagyománynak olyan elemei melyek az idQ múlásával, az életforma eltqnésével érvényüket vesztik, s a mai életben nincs helyük. Fontos elemei a kultúrának, de megQrzésük múzeumok, levéltárak feladata. Végül meg kell különböztetnünk azt a részt, melyet a nemzeti kultúrába emelve tovább éltethetünk. A hagyományok felé fordulás, a világon szinte mindenütt a hagyományos kultúrák, a népi kultúra iránti figyelmet jelenti, hiszen a népi kultúra egységes, átlátható, emberközeli, s mindig az adott országra jellemzQ. A XIII-XIX. század a nép felfedezése az európai kultúrában. Az 15oo-18oo-as évek között az európai népi kultúra olyan változásokon ment keresztül a parasztság életforma változásának folyamán, mely kulturális forradalmat is eredményezett. A XV. szd.ban a kultúra még egységes, homogén képet mutat egész Európában. Homogénebb volt a mqvészi ízlés és önálló paraszti mqvészettel, mint a késQbbi századokban még nem számolhatunk. A XVI-XVII. Szd. fordulója körüli agrárkonjuktúra, a viszonylagos paraszti jólét hatására azonban a vagyonos parasztság egyre több használati tárggyal rendelkezett. A háztartásokba bekerültek az ón és fajansz edények, divatos öltözetdarabok is. A gazdasági visszaesés és a recesszió késQbbi évszázadaiban azonban a parasztok egyre jobban elszakadtak az egykorú polgári ízléstQl és egyre önállóbb népmqvészetet alakítottak ki, melynek virágzását a szakirodalom a XVIII. szd. végére, XIX. szd . elejére teszi. Európa különbözQ részein  a gazdasági fejlQdéstQl függQen  különbözQ idQpontban történtek ezek a változások. A XV. szdban az angol paraszt még a földön aludt, a XVI.szd. végén azonban már szekrényei, edényei, falvédQje volt. Ez a század a falusi kézmqvesség fénykora Angliában. Nyugat-Európa más részein ez a változás a XVII. szdban következett be. Norvégiában, Svédországban a korábbi idQszakból szinte egy tárgyat sem ismerünk, de ekkor szinte mindenütt megjelenik a faragott, festett láda, a pohár és tányér. A parasztság életmódjának változásával egy idQben, megjelenik a régi értékek elvesztése miatt érzett aggodalom. Angliában a  szabadidQ kommercializálódásáró kezdenek beszélni. Új szórakozásformák adódnak: a cirkusz, boksz, a karneválok. A  Skót Felföldi Társaság azért aggódik, hogy a  legnemesebb erények kivesztek, vagy háttérbe szorultak, mert a pénzimádat belopódzott, és mert a csalás, s a képmutatás kofaszellemet, s léleknyomorító, hitvány kapzsiságot hozott. . Ezzel egy idQben  a hagyományos paraszti kultúra bomlásával- a XVIII-XIX. szd. fordulóján került a nép az európai érdeklQdés homlokterébe. Annak, hogy miért fordult az érdeklQdés a nép felé, több oka is volt: esztétikai, intellektuális és politikai. A mai napig e kérdések köré csoportosítható a hagyománnyal kapcsolatos viták nagy része. Megfigyelhetjük, hogy a nemzeti hagyományokhoz való viszony azokban az országokban illetve népeknél volt a legerQsebb, melyek politikailag nem voltak függetlenek.  A XVIII. szd-i Spanyolországban a népi kultúra divatja a Franciaországgal való szembenállás egyik kifejezésmódja volt. A népi kultúra felfedezése szorosan összefüggött a nemzeti nacionalizmusok megjelenésével is.  A népmqvészet iránti vonzalom másütt az önmeghatározás, a nemzeti felszabadítási mozgalmak része. Fauriel görög népdalgyqjteménye, pl. az 1821-es törökellenes felkelés hatására született. Napjainkban is élQ példa az észtek zenei mozgalma és évente megrendezésre kerülQ fesztiválja, mely az orosz kultúrától való megkülönböztetés és az észt nemzeti egység fóruma a mai napig.  Az is megállapítható, hogy a népi kultúra Európa, vagy egy-egy ország azon részeiben vált fontossá, mely kulturális szempontból perifériának számított. Nagy-Brittaniában a skótok, Franciaországban a bretonok, Olaszországban a dalmátok, Spanyolországban az andalúzok ragaszkodtak leginkább hagyományaikhoz. Azok a helyek, ahol még élt a tájnyelv, ahol a hivatalos mqvészeti hullámok  a reneszánsz, klasszicizmus  eredményei nem rögzQdtek.  Német nyelvterületen, pl. a népi kultúrának alig volt szerepe a nemzeti mqveltségben. A néphagyomány sokfélesége, vidékenként eltérQ színei a német regionalitás szoros tartozékai. Ezzel szemben azoknál a népeknél, melyeknek nem volt nagy múltú, folyamatos államiságuk és hivatalos kultúrájuk (románok, szlovákok, szerbek) a népi kultúra igen fontos szerepet kapott a nemzeti mqveltségben, a nemzeti öntudat alakításában, s a polgári nemzet megszületésében is. Esztétikai szempontból a klasszikus mqvészet elleni lázadás, s az új mqvészet megteremtésének igénye fordítja a figyelmet a népmqvészet felé. A mqvészet minden ágában, de legfQképp a zenében, táncban születnek forradalmian új irányzatok a népmqvészet megismerésével. A legfQbb esztétikai ok, a  mqvészet elleni lázadás, lázadás a klasszicizmus merev szabályai ellen már a XIX. szd. közepétQl jelen van az európai mqvészeti irányzatokban. Pl. a Grimm testvérek többre becsülték a hagyományt az észnél, a természeti alkotásokat a tudatosan megtervezett dolgoknál. Bartók Béla mqvészete teremti meg azonban azt a szintézist és azt a világszerte ismert modellt, melyben a népzene legQsibb hagyományai és az avantgarde egyszerre jelen van. A hagyományhoz való viszony azonban önmagában is ellentmondásos. A hagyományQrzés és a hagyománytól való elszakadás tendenciái egyaránt jellemzik. Hogy csak a két szélsQséges végletet említsem: élnek szélsQségesen archaikus nézetek, melyek a hagyomány szigorú kötelékében képzelik el az életet, és találkozunk olyan nézettel is mely teljesen megtagadja a hagyományt. Vannak emberek, akik természetes módon, mintegy a természet folytatásaként születnek egy kultúrába, és észrevétlen formálják saját képükre. S találkoztunk, találkozunk azzal is, hogy egy régi, keserves parasztsors részeként megpróbálják minél gyorsabban elhagyni a hagyományokat vagy egyszerqen csak szégyenlik, mint avítt, régi ruhadarabot. Magyarországon- a néphagyomány és nemzeti mqveltség viszonya a szomszédinkhoz képest is eltérQ, egyedi vonásokat mutat. Kelet Európát a gazdasági változások csak késQbb érintették, s országunkban fejlett polgárság hiányában, a nemzetté válásban a nemesség vitte a vezetQ szerepet. A reformkor, ahogy Szerb Antal fogalmaz a “nemzeti öntudat kivirágzása”, melyben a nemzeti függetlenség és polgári átalakulás, a „haza és haladás” jelszavai egybeforrottak a magyar nyelv, a magyar kultúra kérdéseivel. Ekkor került be a folklór a nemzeti kultúra szimbólumai közé, de a nagy múltú hivatásos kultúra, a nemesség hagyományos ízlése, polgárias igényei, nem engedték, és nem juttatták jelentQs kulturális pozíciókhoz. Ezzel a történelmi háttérrel együtt érthetQ, hogy a történelmi fejlQdés fáziseltolódása, a társadalom rétegzQdése miatt, a népi kultúra mqvészeti, politikai értelmezése nálunk nem egységes, hanem máig megújuló viták tárgya. Ezek a viták végigkísérik népmqvészeti mozgalmaink történetét is. Hagyomány és modernitás témát adták felkérQim elQadásom témájául. Többféle hangsúlyt, értelmet adhatok ennek a címnek. Hagyomány = elavult, idejét múlta, modern = újszerq, diva-tos. Lehet így is feltenni a kérdést, de, ha a hagyományt többnek tartjuk divathullámnál vagy manipulációs eszköznél, a kérdés nem ez! Ha a nemzeti kultúra oldaláról közelítünk, akkor a kérdés értelmét veszti. A kérdés az, hogy felnQ e Magyarországon egy olyan generáció, mely átvevQje a korábbi korok mqveltségének. Akiket nem az elQzQ kultúrák megtagadására oktatnak, hanem öntudatos, egzisztenciálisan nem kiszolgáltatott polgárként becsüli és továbbviszi a tradiciókat. Folklór a kirakatban, ez elQadásom alcíme. A  kirakat , ahova közszemlére tesszük néphagyományaink elemeit, hogy mindenki kedvére válogasson belQle. De kell e egyáltalán kirakat a hagyománynak.? Meddig saját életünk szerves része az örökség, mettQl kell a külsQ  rásegítés ? Kultúrát nem lehet örökölni, minden korosztálynak újra és újra el kell sajátítania és a maga képére kell formálnia  mondta Kodály Zoltán. Meg kell tehát tanulnunk! Hagyományainkat, népmqvészetünket azonban nemcsak azért kell ismerni, mert hozzátartozik mqveltségünkhöz. Népmqvészetünk olyan modell, mely évszázadokon át kifejezte az ember szépérzékét, kreativitását, mqvészi alkotó képességét. Az a gyermek, akit kis korában megtanítanak énekelni és táncolni, aki a természetes anyagokkal  fával, gyapjúval, náddal, stb. megismerkedve apró játékokat, használati eszközöket készít, aki a népmesehQsök küzdelmeiben éli meg a jó erkölcs diadalát, az nemcsak személyiségében lesz gazdagabb. Mindezek észrevétlen átadnak egy olyan értékrendet, megtanítanak egy olyan közösségi magatartásformát, melyek az egész társadalmat gazdagítják. A hazai folklórkutatás, a néptánc és népzenei mozgalom szakemberei, több évtizedes egymásra épülQ, egymás munkáját segítQ elméleti és gyakorlati tevékenysége fejlesztette ki azt a módszert, mely  magyar modell néven ismeretes a világban. Lényege, hogy a magyar folklórkutatás filmen, hangzóanyagon, szövegben rögzített dokumentumai, különbözQ terjesztQ csatornákon és a visszatanítás folyamatai révén, közkinccsé válnak. A tudományos archívumok anyagainak hozzáférhetQsége, a sok helyen még töredékes formában élQ néphagyomány, az idQszakonként meg-megújuló hazai és nemzetközi érdeklQdés újra és újra megújítja népmqvészeti mozgalmainkat. Néptánc és népzene tanításunk pedagógiai módszerei révén nemcsak az iskolákban és együttesekben lehet megismerni ezt a hagyományt, hanem a táncházakban  új közösségeket teremtve - fiatal érdeklQdQk százai, szórakozva sajátítják el apáik örökségét. Nagy büszkeséggel mondtam el a fentieket és sorolhatnám táncegyütteseink, kézmqveseink, mqvészeti iskoláink eredményeit. Szqk látókörqség lenne azonban nem látni, hogy mindez csak sziget. Kulturális összhatása, társadalmi ismertsége minimális. Fontos azonban, hogy tudjunk róla, terjesszük és építsünk rá! Mindannyian tudjuk, hogy a család és az iskola szerepe, felelQssége milyen nagy. AlapvetQen meghatározza az ember személyiségét, mqveltségét, értékrendjét. Egyik sem független azonban a kortól, amelyben élünk. Minden korban, hatalmi-politikai viszonyoktól függQen érvényesül az az értékrend, történelem és hagyományszemlélet, mely meghatározza, hogy mit tart fontosnak a hagyományból, mit oktat, mit mutat meg belQle. A magyar népmqvészet felfedezésének és megmutatásának elsQ korszaka a reformkor. Nemcsak az önálló nemzeti kultúra megteremtésének az igénye hívta fel a figyelmet azonban erre a területre, hanem kapcsolódik a népmqvészet felfedezésének nyugat európai hullámához is. Népmqvészeti tárgyak bemutatás az 1867-es Párizsi Világkiállításon szerepel elQször. 1873-ban a bécsin, már magyar gyqjteményt is bemutatnak, majd Budapesten 1885-ben az Országos Általános Kiállításon 15 parasztszobát láthat a közönség. 1896-os millenniumi ünnepségekre, Jankó János néprajztudós kezdeményezésére egész néprajzi falu épült a Városligetben. Az ezredéves kiállítás faluja funkciójában próbálta bemutatni a falusi életet, parasztokat, állatokat hoztak vidékrQl, akik nemcsak mindennapjaik színterét ismertették meg a látogatókkal, hanem táncokat, szokásokat is eljátszottak, lakodalmat ültek. Az elsQ néptánctalálkozót 1899-ben rendezték Angliában, az elsQ világfesztivált  a hagyományos zene és tánc megQrzésére  szintén Angliában, 1935-ben, Londonban rendezték, ahová Magyarországról is utaztak ki táncosok. Az 1920-as évektQl az egész országban különbözQ népmqvészeti bemutatókat tartanak. 1925-ben, Sopronban népviselet és népszokás versenyt rendeztek. Karád 800 éves fennállásának ünnepségére a helybeliek táncos bemutatót szerveznek. Domokos Péter Pál Csíksomlyón megrendezi az  ezer székely lányok napját, ahol kb. 300 lány táncol egyszerre. A paraszti élet bemutatását várják a népszínmqvektQl is, mely végül a falusi mqkedvelQ színpadokon talál otthonra. Ebben az idQben terjednek el a városi kisiparosok kezdeményezésére a szüreti mulatságok is. Kodály Háry-jának bemutatóját 1926-ban tartják az Operaházban, s szinte ezzel egy idQben a csákvári mqkedvelQ parasztcsoport is elQadja a mqvet. A daljáték szövegírója és a csákvári elQadás betanítója az a Paulini Béla, akit a Gyöngyösbokréta mozgalom megalapítója és szervezQje címen tartunk számon. Gyöngyösbokréta néven azt a rendszeresen visszatérQ színházi bemutató-sorozatot értjük, mely parasztcsoportok tánc, ének és játékbemutatóiból állt. 1931-1944 között minden év augusztus 20-án, Budapesten találkoztak a csoportok, s a bemutatókon keresztül egy sajátos kulturális mozgalom bontakozott ki. Az ünnepélyes keretek között, a Városi Színpadon látott mqsoroknak ezúttal csak egy lényeges vonását emelem ki: elQször látott az ország népe és az idelátogató külföldi magyar néptáncot. A mai összkép szempontjából fontosnak tartom megemlíteni, hogy az angliai bemutatók eredetiségén és a gyöngyösbokréta bemutatók színpadraállításában i\^b\` 9$9(9Ð:Ò:Ö:Ú:Æ=È=Ì=:>;>~>>’>•>›>œ>¹>º>Õ>Ö>æ>ç>ô>õ>???:?;?F?G?`@f@˜@œ@ BBŽB�BîBðB&C(C6C8CÒCÔCö_ø_ú…�TÇVǢʤÊòçÞØÒØÒØÌÆØÌÒÆØÌƽ´½´ØÌØÌØÌØÌØÌØÆØÆÒØÆØÆØÆØÆÒ®ØÆØÒØÒØÆØÆØÞجؤؤhhÃCJaJU hVaáCJh’*h’*CJh’*hhÃCJ he8TCJ h’*CJ h¬$ÒCJ hhÃCJhhÃ5�CJ\�he8ThhÃCJ aJ he8ThhÃ5�CJ \�aJ @^`b\ ˆ npÞàÆ,ÏQ<> Z\ xzÆÜ$"Ä#D$úúúõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõõ$a$$a$D$E$&&z)r-v-X.¬/€1.5Ø7Ú7$9Ô:Ö:>œ>º>Ö>õ>??œ@ž@úúúúúúúúúúúòâÒâÆÆÆÆÒÒÒâ $„Â^„Âa$gde8T$„ý„äþ^„ý`„äþa$gde8T$„ý„äþ^„ý`„äþa$gd¬$Ò$a$gd’*$a$ž@ BB>D@D¦HJJpLýLŽO�O’O”O†P$UhWjW‚\„\Ø]�^P_À_ïçÛÖÖÖÖÖÖÖÔÔÔÖÖËËËËËËËË$„^„a$$a$ $„á^„áa$gdVaá$a$gd¬$Ò$„ý„äþ^„ý`„äþa$gd¬$ÒÀ_Â_ö_ø_2eèi&l(lŒnÐqÒq¦xZz} ~ú€Î„Ü�:‘x“v—¶šV›t�Ô¢n¦0«2«ööñññïñöööööööööööööööööööö$a$$„^„a$s szakértQi testület segítkezett. Gönyei Sándor fotói és a Néprajzi Múzeumban ma is Qrzött gyqjtések, ezeknek az un.  hitelesítési akcióknak az eredményei. Szándékai szerint célja a Bokrétának az ország idegenforgalmának fellendítése is, de támogatásában nem kis szerepet játszik az a politikai szándék, hogy az I. Világháborút követQen a területeit és önérzetét vesztett nép lelki regenerációját is szolgálja saját értékeinek felmutatásával. A revival népmqvészeti mozgalmak születésével egy idQben, az elsQ világháború után, az 1920-as években indul a magyar idegenforgalom. Idegenforgalmi kínálatunkban egyik legnagyobb hangsúlyt a népmqvészetre, a folklórra helyezik, hiszen turisztikai kiaknázására sok és olcsó lehetQség nyílott. Az Idegenforgalom szaklap egyik 1934-es számában a következQ cikk olvasható:  Vannak külföldiek, akik ha Magyarországról esik szó, tudják, hogy van egy szépséges szép fQvárosunk: mely ott terül el Matyóország közepén S MezQkövesd mellett hamarosan idegenforgalmi célponttá válik Kalocsa, Boldog, Tihany, Kiskunhalas. Érdemes idézni az 1932-es kínálatból a kövesdi látnivalókat: húsvéti feltámadási körmenet, búzaszentelés, László napi búcsú, stb. A cifra bútorok, búboskemence, cserépedények mellett, hímzéseket, viseletdarabokat árusítottak, a matyófiatalság pedig eltáncolta a régi táncokat,  matyómódra mulattatta a vendégeket. 1911-ben a bp-i Operabálon 120 társasági személy Matyó lakodalmat mutatott be. Az Operabál után Izabella fQhercegnQ személyesen is részvett MezQkövesden, egy lakodalmon. MezQkövesd híres lett! S ezzel egy idQben, a nemzeti tudatba beépülQ kultúra a helyi kultúrára is visszahatott, s a turizmuskultúrából származó  neoindentitást eredményezett. Hasonló, neoindentitási jelenségekrQl magam is beszámolhatok. Táncházas fiatalként a magyarországi kedvenc gyqjtQhelyeinket, Bogyiszlót, Méhkeréket járva, magam is tapasztalhattam, hogy hogyan értékelQdött fel a helyi kultúra, a külsQ, városi érdeklQdés hatására a helyiekben, s alakultak együttesek, épültek tájházak, majd került a helyi iskola programjába a hagyományismeret és a néptáncok oktatása. Erdély példája szintén ezt bizonyítja! A Magyarországról induló táncházmozgalom és az anyaországi népzenész, néptáncos kutatók gyqjtQmunkája indította el a visszatanítási folyamatokat, pl. a kalotaszegi Mérán vagy Szentkirályon, és erQsíti a megtartó szándékot Moldvában és Gyimesben. Összekapcsolódik mindez természetesen az üzlettel, hiszen a turistaforgalom kiszolgálása, üzletet, megélhetést jelent. A szervezQdQ háziipari tevékenység célja is a falusi asszonyok tudásának felhasználása a család megélhetése érdekében, az úri-polgár közönség igényihez igazodva piacképessé tenni a helyi hímzéseket. Ennek a szándéknak és Gyarmathy Zsigáné (1843-1910) szervezQmunkájának köszönhetjük pl. a kalotaszegi varrottasok máig ható feltámasztását. Kevéssé ismert, hogy a sárközi népmqvészet megismertetése és újjáélesztése egy szekszárdi tanárembernek, Acs Lipóthnak köszönhetQ. 1902-ben Pcsényben majd Decsen hímzQ tanfolyamot szervezett, hogy a helyi asszonyokkal a régi technikákat megtanítsa. 1941-ig mqködött ez az iskola, melynek támogatásában nagy szerepe volt Gróf Apponyi Istvánnénak, bQséges munkaalkalmat nyújtott a helyieknek, s valóságos divatot teremtettek a decsi varrottasokból Rómában, ahová fQúri házakhoz a termékeiket eladték. S ebbQl a keresetbQl pompáztak a sárközi asszonyok, s hozatták a selymet Lionból, s Muránóból a gyöngyöket. S túrizmus áldásos hatása azonban, kellQ szakmai kontroll nélkül, visszájára fordul. A turizmus bomlasztó szerepének illusztrálására csak elég az egész világon jelenlévQ repülQtéri szuvenír kínálatot, vagy a budapesti Váci utca vagy Tihany népmqvészeti tárgykultúráját megemlíteni. Zene és táncfolklórunk áldozata a puszta romantikának, azzal a különbséggel, hogy még a  magyarosch népi tárgykultúra választéka óriási, a vendéglátók kínálatából kiszorul az elQ zene (sajnos a jó is)! A hazai népmqvészeti mozgalmak második nagy korszaka az 1945 utáni évek. Ez a korszak a szovjet típusú hagyományQrzés korszaka. A  néptánc , a sok száz, s ezer néptáncegyüttes, a kultúrversenyek népünk  életörömét és mqvészi alkotó tehetségét példázták. A népi alkotók, szintén szovjet mintára, állami kitüntésben részesültek, ekkor alapítják a  Népmqvészet Mestere díjat, Kitüntetettjeink azonban, ellentétben a szomszéd példájával, mindig olyan népi alkotók  Kántor Sándor, Király Ilus  kiknek elismerése a szakma egyetértésével is párosul. Az protokolláris ünnepségekrQl, a május 1-i felvonulásokról nem hiányozhattak a néptáncegyüttesek. A kézmqvesek háziipari szövetségeket alakítottak és népi ajándékokat gyártanak a nagyközönség számára. A Gyöngyösbokrétával kapcsolatban már említettem a néprajzos szakemberek szerepét a csoportok eredetiségének megQrzésében. Bartók Béla és Kodály Zoltán népzenét felfedezQ gyqjtQmunkája további ösztönzést és tekintélyt adott az e területen dolgozó szakemberek számára. Bár az 1949-ben, a csoportok támogatására és a néprajzi gyqjtQmunkára létrehozott Népmqvészeti Intézetet 1956 után felszámolták, az archívum az MTA Zenetudományi Intézetébe került, s a szakemberek pedig a gyqjtések mellett tanítottak, koreografáltak. Ez a szisztematikus, tudatos és rendkívül koncepciózus szakmai munka mentette meg a magyar népmqvészeti mozgalmakat attól a sematizmustól, mely a keleti tömb mqvészeti csoportjait és alkotói máig jellemzi. Az 56-utáni konszolidáció, az 1960-as évek, néptáncmqvészetünk születésének nagy korszaka. Az 50-es éveknek - a mindent elborító sematizmus ellenére - két nagy mqvészt köszönhetünk. Molnár István és Rábai Miklós máig érvényes mqvészetének kiteljesedése ez a korszak. A 60-as évek, a szolnoki és zalai fesztiválok, a néptáncegyüttesek minQsítési rendszere Györgyfalvay Katalin, Szigeti Károly, Novák Ferenc, Kricskovics Antal, Tímár Sándor mqvészi alkotó munkáját indította. Az eredeti anyagot, a  tiszta forrást felhasználva olyan új, sajátosan magyar táncnyelvet alkottak, melyre az egész európai mqvészvilág felfigyelt. A harmadik korszak, az 1970-es évek, az új folklór hullám, ahogy ma mondjuk a  táncház mozgalom korszaka. A táncház, mint hagyományos paraszti szórakozási forma adta a modelljét a városi táncházak kialakulásának. A városi klubokban, a falusi mulatságok mintájára, a fiatalok parasztzenére táncolnak, szórakoznak. Ez a korszak gyökeresen különbözött azonban az elQzQektQl: nem színpadi, hanem közösségi mozgalomként jelentkezett. Nem lebecsülendQ az a hatása sem, melyet az eredeti hangszeres népzene és néptáncok megismertetésével, a színpadi néptáncmqvészetre gyakorolt. A néptánc és népzene mellett, új revival jelenség a kézmqvesség felfedezése. Nyári táborokban tanulják a fiatalok a régi mesterségeket, s a Fiatalok Népmqvészeti Stúdiója ad keretet szakmai fejlQdésüknek és összefogásuknak. A színpadi táncmqvészet megújul, alapkövetelménnyé válik az eredeti néptáncfolyamatok megismerése. A cigányzenei kíséretet és a népzenei feldolgozásokat felváltják az autentikus hangzású és felállású kiszenekarok. Fiatalok százai fedezik fel az  eredeti népmqvészetet. Rendkívül népszerqek a táncházak, sokan indulnak gyqjtQutakra, keresik fel a hagyományos népi kultúrájukat még QrzQ falvakat, Magyarországon és a Kárpát-medencében. Különösen Erdély, szokásokat, viseletet, tánc- és népzenei hagyományokat megtartó, etnikumában változatos, népmqvészeti örökségében rendkívül gazdag települései hatottak elementárisan az új nemzedékre. Az érdeklQdés többnek bizonyult kulturális, turisztikai divatjelenségnél. Néprajz- és népzenekutatók irányításával filmen és hangszalagon rögzítették a táncokat, zenéket, helyi mesterektQl tanulták a kézmqves mesterségeket. MegnQtt azoknak a száma is, akik a szórakozásnál mélyebben kívántak foglalkozni a zenével, tánccal és kézmqvességgel. Tanfolyamok, nyári táborok szervezQdtek /Tokaj, Kassák klub,), majd a Népmqvelési Intézet a táncház-, zenészképzést, s szervezQdnek a szövQ, hímzQ, fazekas tanfolyamok, faragó táborok. Mindez visszahatott a hagyományokkal rendelkezQ falvak kulturális életére, mondhatni megállította, ill. új formába terelte a népmqvészet törvényszerq bomlási folyamatait. Saját hagyományaik értéke tudatosult, együttesek, hagyományQrzQ társaságok alakultak, helytörténeti gyqjtemények és kiadványok születtek. A televízió országos vetélkedQivel (Röpülj páva) népszerqsítette és erjesztette ezeket a folyamatokat. Az elQzQekben már szóltam arról, hogy a revival mozgalom születésével egy idQben, hogyan vált a túrizmus célterületévé a népmqvészet. A két háború közötti évek tudatos népmqvészeti túrizmusa 45 után megtorpanni látszik, s a SzOT üdülQk hazai túrizmusa és a KGST idegenforgalma sem épít erre a területre. A közösségi, vallási ünnepek helyét a kiüresedett protokolláris ünnepélyek veszik át. Az egyes népmqvészeti ágak megteremtik a helyi és országos fesztiválokat, minQsítéseket, versenyeket, kiállításokat. A fenntartó szervek - tanácsok, szövetkezetek, tsz-ek, a szakszervezetek, politikai és ismerjük el, szakmai irányításával - jól szervezett, szakmailag stabil, mqvészileg kimagasló mqvészeti eredményeket könyvelhetnek csoportjaink. Mindezek ellenére azonban azt kell mondanom, hogy meglehetQsen zárt közösség eredményei ezek, társadalmi vonzerejük nem nagy. Magyarországon nem alakulnak ki a szomszédos országokhoz hasonlóan, a fesztiváloknak olyan fórumai, mint pl. a Szlovákoknál Vychodna vagy a bulgároknál Kopristica. Ezek a fesztiválok a mai napig, a nemzeti összetartozás fórumai, nemzeti ünnepek. Több tízezer résztvevQvel, felsQszintq állami protokollal, folyamatos Tv közvetítéssel, a bemutatókat követQ össznépi mulatságokkal. Az 1980-as évek  a kultúra irányítói és a népmqvészetekkel foglalkozók számára egyaránt nem várt módon  a népmqvészet reneszánsza volt Magyarországon. A mqvészeti csoportok nagyszerq teljesítményét a hazai és külföldi közönség egyaránt elismerte. A Bartók, a Bihari együttesek bemutatói, a Néptáncantológia, a Szegedi Fesztivál nagy érdeklQdést vonzó, kulturális események voltak. SebQ-Halmos, Sebestyén Márta, a Muzsikás a Vujicsis együttesek, a beat sztárokhoz hasonlóan, népszerqek lettek, s ebben a mqfajban elQször, külföldi díjak is jutottak a mqfajnak. Az Országos Népmqvészeti Kiállítás sikere (a budai várban rendezték) a megjelenQ néprajzi, népmqvészeti témájú könyvek, hanglemezek, majd az Országos táncháztalálkozó, úgy tqnik, megteremtette a mqfaj stabilitását a hazai kulturális kínálatok piacán. Látszólag semmi baj! Napjainkban ugyan kevesebb a pénz, a fenntartó hálózat is  kiment alólunk , de a szakmai civilszervezetek át tudták venni az irányítás szerepét és mqvészeti közösségeink többnyire biztosítani tudják fenntartásukat. Ami hiányzik, és ami nem következett be a 80-as évek reneszánsza után, az, az  áttörés . A népmqvészeti új hullámnak, a  nomád nemzedéknek , az a hatása, mely a népmqvészettel kapcsolatos nemzeti közgondolkodást egészséges újraértékelésre készteti. Itt most nemcsak arra gondolok, hogy a 90-es évek rendszerváltó politikusainál megjelentek az árvalányhajas, romantikus népi szimbólumok. Hál Istennek nem volt nagy hatásuk! Aggasztóbb, hogy újraéledtek és máig jelen vannak közéletünkben a népi, urbánus viták. A megosztottság nem segít egy stabil nemzeti értékrend kialakításában, aminek hiányát sajnos naponta érezzük. Azt tapasztalom, hogy egészséges szakmai viták, nagyhatású mqvészeti eredmények, igazán nagy ívq, kultúrát teremtQ és formáló koncepciók egy területen sem születtek, s a kultúra csak a pozíciók osztásánál válik harci tereppé. Egy dolgot még meg kell említenem. Az egyre szaporodó fesztiválokat, népünnepélyeket, sokadalmakat, vásárokat, halászlé és pörkölt fQzQ eseményeket, stb. Úgy vélem létrejöttüket egyaránt támogatta politikai szándék, egészséges lokálpatriotizmus, közösségi összefogás. Az önmérséklet és a szakmai kontroll hiánya azonban mára zqrzavaros helyzetet teremtett. A bóvli és a középszer áraszt el mindent. A hétrQl hétre lezárt utak, dübörgQ hangszórók, az országot átható pörköltszag és a térdig érQ szeméthalmok egyre tragikusabb jelzései egy kaotikus világnak. Ha nem figyelünk mindent  bedarál ! A fentiekben azt próbáltam  közel 30 éve a népmqvészettel foglalkozó közmqvelQdési szakemberként - összefoglalni, ahogy helyzetembQl adódóan, néprajzos szemlélettel, a közmqvelQdés gyakorló munkásaként látom, tapasztalom a hagyomány helyzetét, társadalmi jelenlétét, vagy, ahogy önmagam munkáját is hozzáadva munkálkodom továbbélésében. Vannak azonban olyan kutatók, történészek, politológusok, kik egész más vonásaira mutatnak rá a hagyomány mibenlétének. Példának Kovács Ákos munkásságát említhetem, akinek tevékenységét sokan bírálják, megállapításaival még többen vitatkoznak, de a hagyományokról alkotott kép nem lehet teljes, ha nem figyelünk az általa ismertetett jelenségekre. Hazai és külföldi tudósok gyakori konferencia témája az utóbbi évtizedben az autenticitás, az eredetiség kérdése. Ezzel kapcsolatban tartom fontosnak megemlíteni Kovács Ákos egyik tanulmányát, melyben az új kenyér szokásának kialakulását, s annak történeti, néprajzi hátterét elemzi. Röviden: A 19. szd. végén az Alföldön és tizennégy dunántúli megyében fellángoltak az aratósztrájkok. Darányi Ignác földmqvelésügyi miniszter leiratot fogalmazott a vármegyék közigazgatósági emberei számára, melyben felhívta figyelmüket a birtokos és a munkás közötti viszony bensQségesebbé tételére. E jó viszony kialakítását mi sem szolgálná szerinte jobban,  a régi aratási ünnepeknek a felújítása, melynek keretében a birtokos a jól bevégzett munka után munkásait vendégül látja, s azokkal együtt örömünnepet ül Újítsuk fel az aratási ünnepeket! Harsogta a napi sajtó és a miniszteri leírtaknak meg lett az eredménye! A szokás létezett a 18. szd. elején, de sem országonként sem tájanként nem alakult ki az aratási ünnepek egységes formája.. Abban minden kutató egyetért azonban, hogy csak a  bér aratóknál volt általános a gazda köszöntése, a maguknak aratók nem tartottak ünnepet. Így az ország nagy részében egyszerqen nem volt mit felújítani. Az új kenyér megáldása a szegedi tudós Bálint Sándor megállapítása szerint, a 16.szdba nyúlik vissza, de a tridenti zsinat eltörölte ezt az ünnepet és el is homályosul a népi vallásgyakorlatban. A rendelet, a politikai szándék azonban divatba hozza a történetileg sosem igazolt  hagyományokat. , s arató és új kenyér ünnepek százait rendezi az ország. Összekapcsolódik ez késQbb a szent István napi ünnepekkel, módosulva tovább él az alkotmány ünnepévé módosított Szent István napban, hogy a mai napi arató felvonulásokban és új kenyér-ünnepekben, mint autentikus néphagyomány gazdagítsa ünnepeinket. Nem slussz poénnak szántam elQadásom végén Kovács Ákos tanulmányának megemlítését. A példa arra figyelmeztet, hogy a hagyományok értelmezése felelQsség. Társadalmi, politikai és kulturális szempontból egyaránt felveti a moralitás kérdését. A nyelv példáját említhetném. A nyelv fejez ki durvaságot, trágárságot, primitívséget, mqveletlenséget, lelki szegénységét, de ugyanaz a nyelv szól a lélek gazdagságáról, a szeretetrQl, a szépségrQl. A használót minQsíti, hogy mire használja! Irodalom: Burke Peter: A népi kultúra a kora újkori Európában. Bp. 1991. Folklor, Társadalom Mqvészet. Bp. Népmqvelési Intézet. Kovács Ákos: Az Új Kenyér ünnepe. Bp. Mozgó Világ 2002. Kósa László: Néphagyományunk évszázadai Bp. 1976. Hagyomány és közösség. Bp. 1984. Pálfi Csaba: A Gyöngyösbokréta története Bp. Tánctudományi Tanulmányok. 1970. Turizmus és kommunikáció Bp. Pécs. Néprajzi Múzeum 2000. 2«Ü«ü®þ®¯±H³Ü´Þ´ö¶ì¸ˆºŠºB»¤¼T½n¿FÀêêÅVǤÊÂÎúÑüÑÕ¼ØÚöööööööööööööööööëëëëëëëëëë $5$7$8$H$a$$„^„a$¤ÊÀÎÂÎüÊÞàøÌä<T ¤æþZ ^ ô úòúòæÚÎòÎòÎòÆòÎòÆòhVaáCJaJhVaáhhÃ6�CJaJhhCshVaá5�CJaJhhCshhÃ5�CJaJhhÃCJaJ hhÃCJÚ²Û´ÛÝâêãJå:ç<çÈèŽê�ê6ï8ïÜñÞñ*õÚõÒöÜú²ûHþÐÿüþ¤Èôôôôôôôôôôôôôôôôôôôìôììôôôô5$7$8$H$ $5$7$8$H$a$ÈÊà^Ì< æ‚ ô ôôôôôôÞÈô$„û„ú5$7$8$H$^„û`„úa$gdVaá$„Ä„Ä5$7$8$H$^„Ä`„Äa$gdVaá $5$7$8$H$a$ ,1�h°‚. °ÆA!°‰"°‰#�‰$�‰%°°Ä°Ä �Äþs˜žžžžžžžž666666666vvvvvvvvv666666>666666666666666666666666666¨6666666666¸666666666666hH66666666666666666666666666666666666666666666666666666666666666666p62ÆÖæö&6FVfv†–ÆÖæö2(Øè&6FVfv†–ÆÖæö&6FVfv†–ÆÖæö&6FVfv†–ÆÖæö&6FVfv†–ÆÖæö&6FVfv†–ÆÖæö&6FVfv†–8XøV~� °ÀЀàð 0@àð 0@àð 0@àð 0@àð 0@àð 0@àð 0@àð 0@àð 0@àð 0@àð 0@àð 0@àð 0@àð 0@_HmH nH sH tH @`ñÿ@ NormalCJ_HaJmHsHtHDA òÿ¡D Default Paragraph FontVióÿ³V  Table Normal :V ö4Ö4Ö laö (k ôÿÁ(No List DC@òD Body Text Indent „Ä^„Ä6>6 Title$a$ 5�CJ\�8J8 Subtitle$a$5�\�4B@"4 Body Text$a$PK!éÞ¿ÿ[Content_Types].xml¬‘ËNÃ0E÷Hüƒå-Jœ²@%é‚ÇŽÇ¢|ÀÈ™$ÉØ²§Uû÷LÒTB¨ l,Ù3÷ž;ãr½µÃ˜œ§J¯òB+$ëG]¥ß7OÙ­V‰�vn±¦B`2ǃäí,ú!"ºE3žp#9‹ÅG„úúQdÁµ°Á; HŒ xuvÏ Ü “™ �×ÂÈ0F[,±FášœK sOì“'3w ¡#ÛÜŠ�üvfSÐVbs„Ø y“¢X  ޱpä5vˆ±euw 1âz@† ãl,œ»Äi!b IŸ ŒjZí‘ò2·„|±9¸ã´µ­º��L$܈ZÈ÷15ÂxÍŠl.û(¢zÀ÷‘m${ód¨ã:\@¦'˜2§3œÛln$°^-é×@^ìi? óÈD&‚Ú|î#Ætd›!Ц6l�Ä¡ŽýˆB‰"ç&6ø3ïyy@ñÖtß!ØH÷éjp”U§´*ye–Xry3£~{s:FXI ¿¡ç‰O÷5Y÷ÿ[Y!}õíS˪.ª 7b½£öÖd|n]¼–ŒÈÅ×î6šÅ71Ü.› ì½t¿—n÷/ÝÛîçw/Ø+�ù–[Åt«®6îÑÖ}û˜PÚsŠ÷¹ÚºsèL£. J;õÌŠ³ç¸i‡òN† Ü$AÊÆI˜ø„ˆ°¢)ìï‹®t2á ×îL‡m¿¶ú–x:‹Ø(}\-å£i*‰ÕxÁÏÆáQC¤èJuõ–¹Wl'êQyI@Ú¾ m2“DÙB¢º”ARæ4 µ²w¢naQ“î—©Ú`Ô²¬ÀÖÉ� WÃõ=0#x¢B�džÒT/³«’ù.3½-˜FÀ>bY«L×%×­Ë“«KKí ™6Hhåf’P‘Q=Œ‡h„Õ)GÏBãms]_¥Ô 'C¡æƒÒZѨÖþ�Åys vëÚ@c])hì7ÜJÙ‡’¢iÃÃc?FS¨.·¼ˆNàÝÙP$é e™&\´Ó€+ÑIÕ "'%QÕËÏÒ@c¥!Š[±‚paÉÕAV.9Hº™d<ã¡ÐÓ®�ÈH§§ ð©VX¯*óóƒ¥%›Aº{áèØÐYr A‰ùÕ¢ àˆpxûSL£9"ð:3²Uý­5¦…ìêïU ¥ãˆNC´è(º˜§p%åu–Å@;[¬ª…dÑÙ`õ Ý4ë)‡­]÷t#9M4W=ÓPÙ5í*f̰lk±<_“×X-C š¦wøTº×%·¾Ôºµ}BÖ% àYü,]÷ A£¶šÌ &oʰÔìŨÙ;– <…ÚYš„¦ú•¥Ûµ¸e=Â: ž«óƒÝzÕÂÐx¹¯T‘Vß=ôOlpÄ£ /�gTp•Jøð� ØõÔž$• ¸Eî‹Å­GÎ,! ÷AÁozAÉr…šßÉye¯�«ùÍr®éûåbÇ/Ú­ÒCh,"ŒŠ~úÍ¥ ¯¢è|ñåE�o|}‰–oÛ. Y”gêëJ^W__Š¥í__¢ó RêÖËõV%W/7»9¯ÝªåêA¥•kW‚j»ÛüZ½ûÐuŽØk–¯Ò©å*Å Èy•‚¤_«çª^©ÔôªÍZÇk>\lc`å©|,báU¼vÿÿÿPK! Ñ�Ÿ¶'theme/theme/_rels/themeManager.xml.rels„�M Â0„÷‚wooÓº‘&݈ЭÔ„ä5 6?$Qìí ®,.‡a¾™i»—�Éc2Þ1hª:é•qšÁm¸ìŽ@RN‰Ù;d°`‚Žo7íg‘K(M&$R(.1˜r'J“œÐŠTù€®8£�Vä"£¦AÈ»ÐH÷u} ñ›|Å$½b{Õ–Pšÿ³ý8‰g/]þQAsÙ…(¢ÆÌà#›ªLÊ[ººÄßÿÿPK-!éÞ¿ÿ[Content_Types].xmlPK-!¥Ö§çÀ6 0_rels/.relsPK-!ky–ƒŠtheme/theme/themeManager.xmlPK-!ªR%߯‹Ötheme/theme/theme1.xmlPK-! Ñ�Ÿ¶'Ð theme/theme/_rels/themeManager.xml.relsPK]Ë È}ÿÿÿÿ¤Êô C†D$ž@À_2«ÚÈô DEFG…‡ˆð8ð@ñÿÿÿ€€€÷ð’ðð0ð( ð ððB ðS ð¿Ëÿ ?ð$.1Dd q Ÿ   © ø þ - €6By 2¬O9Ày[yä  }·áäåè�I\]^_ƒ–³´÷ø  23NO_`mnv˜³´¿ÀÑä "(wzÉØHRdflt¹»ïk!³!±"³"Ò"Ñ#n%˜%2*Î*,,(=Î=ï=N>¸@Î@ã@|} }@}A}h}n}{}‰}Ž}�}Ç}Ê}/1­®CD¶¸îðâã+,ÎÏPQ   � � Ÿ ö ÷ , . S T p q L M ‚ƒRS´¶‹Œ5614¤¦NO89df  âä÷ø23NOmn–˜ ÖØïñ#"$"Ð"Ò"@$B$Í$Î$—%›%&&b(c(„)†),,¼,½,--x-y-°-²-Ë-Í-i0j0Ä2Å2ã3å355¸6º6#:$:ý:þ:Q<R< =!=M>N>7@8@;A|||}|³|´|ë|ì|} }@}A}Ž}�}Ç}Ê}./24n–-&-?@ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ[\]^_`abcdefghijklmnopqrstuvwxyz{|}~€�‚ƒ„…†‡ˆ‰þÿÿÿ‹Œ�Ž��‘þÿÿÿ“”•–—˜™š›œ�žŸ ¡¢£¤¥¦§¨©þÿÿÿ«¬­®¯°±þÿÿÿ³´µ¶·¸¹þÿÿÿýÿÿÿýÿÿÿ½þÿÿÿþÿÿÿþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿRoot Entryÿÿÿÿÿÿÿÿ ÀFో.ººØ¿€Data ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŠ1Tableÿÿÿÿ’½.WordDocumentÿÿÿÿ.SummaryInformation(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿªDocumentSummaryInformation8ÿÿÿÿÿÿÿÿ²CompObjÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿrÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿ ÿÿÿÿ ÀF Microsoft Word 97-2003 Document MSWordDocWord.Document.8ô9²q