ÐÏࡱá>þÿ NPþÿÿÿIJKLMÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿì¥Á5@ð¿´lbjbjÏ2Ï2%¢­X­XËžÿÿÿÿÿÿˆššššššš®R�R�R�8Š�,¶�L®Œ¹¶‘‘"0‘0‘0‘0‘0‘0‘×¶Ù¶Ù¶Ù¶Ù¶Ù¶Ù¶$BºR”¼Œý¶Iš0‘0‘0‘0‘0‘ý¶šš0‘0‘F¹ð³ð³ð³0‘š0‘š0‘×¶ð³0‘×¶ð³Pð³@´k¶šš·¶0‘‘  1:1ÇR�6ªtƒ¶×¶\¹0Œ¹‹¶, ½ª²$ ½·¶®®šššš ½š·¶ 0‘0‘ð³0‘0‘0‘0‘0‘ý¶ý¶®®¤‰R�γ"®®R� HAGYOMÁNYPRZÉS ANNOTÁLT BIBLIOGRÁFIA Annotációval ellátta és összeállította: Antal László Szombathely 2005 Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék 2 BevezetQ 3. I. SZELLEMI ELPZMÉNYEK ( 1-23. ) 4 II. HAGYOMÁNY, NÉPMpVÉSZET (1-24) 11 III. NÉPMpVÉSZETI MOZGALMAK 18 1. ELPZMÉNYEK (1-12) 18 2. HAGYOMÁNYPRZÉS, MÜFAJTEREMTÉS (1-7.) 21 3. AZ ÚJ MAGYAR TÁNCMpVÉSZETÉRT (1-7) 23 4.  REPÜLJ PÁVA ÉS A HAGYOMÁNYPRZP EGYÜTTESEK (1-9) 25 5. A  NOMÁD NEMZEDÉK , A HETVENES ÉVEK, A TÁNCHÁZ MOZGALOM (1-7) 28 6. AMATPRMOZGALOM A HATVANAS-HETVENES ÉVEKBEN (1-4) 30 7. NAPJAINK ESEMÉNYEI, KITEKINTÉS (1-7) 31 8. NÉPHAGYOMÁNY AZ ISKOLÁBAN (1-2) 33 IV. A BIBLIOGRÁFIÁBAN SZEREPLP SZAKIRODALOM 34 A. TANULMÁNYOK 34. B. KÖNYVEK, TANULMÁNYKÖTETEK 40 C. FORRÁSKÉNT HASZNÁLT FOLYÓIRATOK, PERIODIKÁK 43. V. NÉVMUTATÓ 44 BEVEZETP A bibliográfia 102 annotált adatot tartalmaz. A kiadvány nem vállalja a tejességet, a munka nyitott maradt, további kutatások, feltárások eredményeivel tovább bQvíthetQ. Szándékunk a továbbfolytatás, a bibliográfia teljesség tétele, s az a nem titkolt vágyunk, hogy segítse egy majdan megszületQ hagyományQrzéssel, átadással és ápolással kapcsolatos elméleti  történeti, nagyobb lélegzetq munka megszületését, és azoknak a kutató kedvq felnQtteknek fiataloknak nyújtson segítséget, egy-egy szakjellegq munka elkészítéséhez, vagy szakmai érdeklQdésük kielégítéséhez. A bibliográfia anyagát három részre tagoltuk: Szellemi elQzmények Hagyomány, népmqvészet Mozgalmak. Olyan cikkekbQl, könyvekbQl, tanulmányokból hoztunk példákat, amelyek vagy szellemi elQkészítQi voltak egy-egy korszak népmqvészeti törekvéseinek, vagy önmagukban tendenciát jelentQ történésekre hívták fel a figyelmet, és inspirálták a változásokat, vagy olyanokra, amelyeknek tartalmának ismerete ma is iránymutató lehetne a jelen szakemberei, közösségei számára. A könnyebb és többoldalú használatot segítendQ a bibliográfiát névmutatóval, illetve forrásjegyzékkel láttunk el Szombathely, 2005. március Héra Éva a Muharay Elemér Népmqvészeti Szövetség elnöke I. SZELLEMI ELPZMÉNYEK 1. BARTÓK Béla: Mi a népzene? In: SZÖLLPSY András (összegyqjtötte, sajtó alá rend.): Bartók Béla válogatott írásai. Budapest, 1956. Mqvelt Nép184-188. o. Bartók Béla írásában a népzene és a városi népzene (népies mqzene) fogalmának tisztázását követQen körülhatárolja a falusi népzene, parasztzene fogalmát, meghatározva annak értékét is, a mqvészi tökéletesség megtestesítQink tartva alkotásait. 2. BARTÓK Béla: A parasztzene hatása az újabb mqzenére. In: SZÖLLPSY András (összegyqjtötte, sajtó alá rend.): Bartók Béla válogatott írásai. Budapest, 1956. Mqvelt Nép189-195. o. A tanulmány a népzene mqzenében megjelenQ hatásait vizsgálja a nemzetközi zenemqvészetben. Sorra veszi azokat, akik tudatosan engedték át magukat a népzenei befolyásoknak. Választ ad arra a kérdésre, hogy miként nyilvánulhat meg a parasztzene hatása a magasabb mqzenére: minden változtatás nélkül kísérettel látjuk el; a dallam csak mottó, a fQ dolog, ami köré és alá helyezQdik; a zeneszerzQ nem használ parasztdallamot, hanem mag ír imitációt; nem dolgoz fel parasztdallamot, sem imitációt, de levegQjébQl ugyanaz árad, mint a paraszt-dallamból. A zenei anyanyelvé vált kifejezésmódot anyanyelvként használja. 3. BARTÓK Béla: A népzene jelentQségérQl.. In: SZÖLLPSY András (összegyqjtötte, sajtó alá rend.): Bartók Béla válogatott írásai. Budapest, 1956. Mqvelt Nép196-200. o. A népi dallamokkal bánni nehéz feladat. A feldolgozáshoz ugyanolyan inspirációra van szüksége, mint egy új mq megíráshoz. Bartók nem tartja az egyedül üdvözítQnek a népi zenén alapuló mqzenét. Brahms és Schumann életmqve bizonyítja, hogy nem a  kiszikkadás és tehetetlenség jele, ha valaki mqvészetének gyökereit saját népe zenéjébe ereszti, mert amit a népzenébQl kap a zeneszerzQ; az a nemzeti tradíció organikus élete. 4. BARTÓK Béla: Zene és faji tisztaság. In: SZÖLLPSY András (összegyqjtötte, sajtó alá rend.): Bartók Béla válogatott írásai. Budapest, 1956. Mqvelt Nép174-177. o. Az emberi faji tisztaságról szóló viták lényege, hogy azt, ha kell törvények erejével is meg kell Qrizni. A népzenekutató az emberi életének egyik jelenségént kell, hogy vizsgálja, a népzenét. A politikából átvett kérdés: ElQnyös-e a zenének a faji tisztátalanság? Bartók kelet-európai kutatásai alapján mondja el véleményét. A népzenében  keresztezQdés és visszakeresztezQdés történik. Az idegen népek közötti érintkezés új stílusok kialakítást eredményezi, s a népzene gazdagodásához vezet. Az egyes népek népzenéi közötti szakadatlan kölcsönhatás a dallamtípusok gazdagságát eredményezi. A  faji tisztátalanság kimondottan elQnyös. 5. BARTÓK Béla: Népdalkutatás és nacionalizmus. In: SZÖLLPSY András (összegyqjtötte, sajtó alá rend.): Bartók Béla válogatott írásai. Budapest, 1956. Mqvelt Nép178-188. o. A folklórkutatás ösztönzQje elsQsorban a nemzeti érzés felébredése. Az elnyomott nemzetek a tudományos eredményeiben vigasztalást találnak, s ha ezzel a nemzeti vagyonnak felfogott értékkel más is rendelkezik, civakodás és viszály kezdQdik A baj akkor kezdQdik, ha az ingerültség betegesen elfajul. Bartók írásban példákat sorol a magyar problémákról. A politika befolyása alá kerülhet a tudomány is, ahol a nemzetközi együttmqködés elengedhetetlen. A folklór kezdetben amilyen hálával tartozott a nacionalizmusnak, úgy árt neki az ultranacionalizmus. A kutató igyekezzen kizárni a nemzeti érzést mindaddig, amíg azt a kutatás tárgyilagossága azt megköveteli. 6. BORBÁNDI Gyula: A magyar népi mozgalom. New York, 1983. Püski Kiadó Borbándi Gyula 1983-ban adta ki A magyar népi mozgalom címq könyvét.  Azt az úttörQ munkát, amely elQször ad részletesebb képet a magyar népi mozgalom és ennek ideológiája kialakulásáról, fejlQdésérQl, változatairól, a népi tábor többszöri belsQ meghasonlásáról és a szétverésére irányuló próbálkozásokról mind 1945 elQtt, mind 1945 után. A tizenöt nagy fejezetre és további kisebb egységekre osztott mq világos szerkezetben és minden lényeges kérdést kellQ súllyal és körültekintéssel tárgyalva elemzi a népi mozgalom kiváltó okait, keletkezését, fQ törekvéseit, fórumait, kibontakozását, küzdelmeit a változó történelemben, politikai szerepét a koalíciós idQkben, majd szétszóródását, részben emigrációját, aztán az 1956-os forradalomban játszott szerepét és késQbbi megpróbáltatásait. Végül a tizenötödik fejezetben külön is számba veszi a népi mozgalom sajátosságait. Alapmq ez a könyv a XX. századi magyar történelem megértéséhez. Hiánytalanul rajzolja föl a harmadik magyar reformnemzedék motivációit és törekvéseit. Tisztázza a népiesség és a népiség különbségét. Az elQbbit esztétikai és irodalomtörténeti, az utóbbit irodalompolitikai, eszmetörténeti és politikai kategóriának minQsíti, ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a népiség irodalmi elQzményei között az írók és híveik mindenekelQtt PetQfit, Adyt, Szabó DezsQt és Móricz Zsigmondot tartották számon. 7. GYPRFFY István: A néphagyomány és nemzeti mqvelQdés. Budapest 1939.Egyetemi Néprajzi Intézet Magyar Táj és Népismereti Könyvtára Györffy István könyvének szándéka  a magyar mqvelQdés népi-nemzeti irányba való terelése . E céllal tisztázza a néphagyomány fogalmát, amelynek szerepe, hogy  minden vonalon alapjául szolgáljon a magasabb rendq mqvelQdésnek. Felsorakoztatja a legfontosabb területeket, továbbá azokat az intézményeket (mqködQket és létrehozandókat), és javaslatot tett tennivalóikra. 8. ERDEI Ferenc: A magyar falu. Budapest, 1974. Akadémiai Kiadó Ahogyan Erdei a  Parasztok -ban tiltakozik a falu idillikus , romantikus ábrázolása ellen, és határozottan vázolja fel azokat a jelenségeket, amelyek révén a falu válságba került, és azt a politikát is, amellyel a válság megoldható. Témánk szempontjából „A magyar falu élete” nagy fejezetét kell kiemelni, amelyben a társadalmi, gazdasági életet, a falusi életmódot és szellemi életet veszi vizsgálat alá. Kimondja, hogy a parasztság átalakulásával a parasztkultúra pusztulásnak indult, amik még fellehetQk, azok nem az  élQ kultúréletnek az elemei . Kiábrándító képet fest a falusi értelmiségrQl, és a falu többi rétegérQl. A mqvészet és a kultúra területén  kietlen helyzetrQl beszél. A falu a parasztmqvészet mqveit eldobta magától, s vágya sincs utána. A népmqvészet felélesztésére irányuló mozgalmakat reménytelennek tartja. 9. ERDEI Ferenc: A magyar társadalom. Budapest, 1987. MagvetQ Könyvkiadó. Gondolkodó Magyarok A szerzQ 1943. augusztus 24-én a szárszói találkozón elhangzott elQadásában sorra veszi: milyen erQkre lehet számítani a magyar demokrácia megteremtésekor. A kiegyezés utáni magyar társadalom fejlQdésének áttekintése után felvázolja a magyar társadalom szerkezetét a két világháború között. Kifejti a kettQs társadalomra vonatkozó elméletét (történelmi-nemzeti társadalom, polgári társadalom, s az alul maradt, sehova nem kapcsolódó parasztság a régi kötöttségében, a munkásosztály pedig a polgári társadalom képzQdményeként). A kilábalás a magyar demokrácia megteremtésén alapuló modern polgári társadalom, amelyben a munkásság képviseli a legnagyobb erQt, s ezt követi a parasztság, s az értelmiség szabad rétege. A tartós és fejlQdQképes társadalom kiépülése Erdei szerint azon múlik, hogy a parasztság milyen erQvel tud benne részt venni, mennyi történeti tQkét visz bele. 10. ILLYÉS Gyula: Magyarok. Naplójegyzetek. Szekszárd, 1994. Babits Kiadó Az 1932 és 38 közötti naplójegyzeteinek lényegét az alábbiakkal jellemezhetjük:  A magatartás körvonalai tehát megvolnának, de hol fejezi ki ma Qket a nemzet? Elveszett; elveszett Kossuth kisnemessége is azáltal, hogy földjét és mqveltségét elvesztette.  A nemzetvezetést Európa-szerte ezeknek az osztályoknak a kezébQl a polgárság vette át, a középosztály. A mi középosztályunk... nem ismétlem el, amit mindnyájan tudunk róla. Feladatára (hogy csak a konklúziót írjam ide egy elég könnyen elképzelhetQ gondolatmenetnek) akkor vállalkozhat, ha belsQ köze van a magyarsághoz is és a változó külsejq, de lényegében mindig egyforma kultúrához is, ahhoz a szellemi erQhöz is, mely minden igazi nemzet, minden értelmes közösség szervezQ eleme. Polgárságunk berkeibQl hallatszik mind a két követelmény neve, sajnos legtöbbször csak mint jelszó, de még mint ilyen is elkülönülve; "magyarság" és "szabadság" a berek más-más területérQl hangzik, másmás táborból; s a táboroknak a feladat elvégzése elQtt még egymással is van elvégezni valójuk. Hát hol rejtQzik a kultúra, mi erjeszti, mi sorvasztja? Lélegzetet vettem, midQn a puszták lakosságáról leírtam, hogy a sejdítésem szerint mqveltebb, mqvészi és ítéletalkotó képességében egészségesebb lehetett akkor, amikor még nem tudott olvasni, mint most, amikor olvas ugyan, de csak szemetet HQskorában a polgárság tán szórt szét szellemi értéket a nép közt, addig, amíg volt mibQl, amíg a kultúra hordozója volt. Hogy azóta mqvészi szempontból csak ocsút szórt le, az fájdalmas, de történeti szükségesség - magyarázzák még a történelmi materialisták is.. 11. KARÁCSONY Sándor: Ocsúdó magyarság. Szokásrendszer és pedagógia. Szerk.: Kövesdi Dénes. Budapest, 2002. Széphalom Könyvmqhely. A mq elsQ megjelenésének hatvanadik éves évfordulójára megjelent kötet bizonysága annak, hogy Karácsony Sándor írása ma is idQszerq. A könyv társadalmi nevelés kérdésköreit tárgyalva az iskoláról, ifjúságról, tanulásról, tehát általában a nevelésrQl beszél, azzal hittel, hogy a társadalmi nevelés olyan társadalmi kérdés, mint amilyen a múlt század második felében az osztályharc elején a jobbágyfelszabadítás volt. 12. KODÁLY Zoltán: Magyarság a zenében. In: SZEKFp Gyula (szerk.): Mi a magyar, Budapest, 1939. Magyar Szemle Társaság. 379-418.o. Tovább közlés: Apolló IX. kötet. IV. évf. 6. sz. Budapest, 1940. 97-102.o. A magyar zene jellemzQit keresve összehasonlítást tesz az európai népek zenei világa és a magyar zene közt. Felvázolja a különbözQséget, levonja tanulságot: a nemzeti sajátosságot az egyszólamú hagyományban kell keresnünk. A magyar népzene jellemezését követQen az írott és íratlan zenei hagyomány és a magyar értelmiség viszonyát veszi vizsgálat alá, s kimondja; a magyar értelmiség nem ismeri és nem is akarja ismerni a zenét . A zenei lét elmaradottságának elemzését követQ jövQképében a magyar zenei köztudat a néphagyomány közkincsé tételével kell megteremteni. 13. KODÁLY Zoltán: A magyar népzene. In: ElsQ közlés: Zeneközlöny, Budapest. 1925, X. évfolyam 9. szám. További közlés: Visszatekintés I. Összegyqjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. Sajtó alá rendezte: Bónis Ferenc. Budapest, 1984. Zenemqkiadó Vállalat.20-21. o. Kodály 1925-ben született írásában kifejti, hogy a magyar népzenében a magyarság minden rétege nyomot hagyott, ezért a magyarság lelkének tükre. Írásában példákat hoz arra, hogy a  százhangú orgona sok dallam ered a régi költészetbQl. Nálunk a néphagyomány pótolja a nyugati népek XIII. századig visszanyúló gazdag írott zenei hagyományát. Betegség tünete, hogy ezt a gazdag világot már csak a cselédek Qrzik, az átvételben a mai kor emberén sor. 14. KODÁLY Zoltán: Százegy magyar népdal. In: ElsQ közlés: Magyar Cserkész Könyvei 116-117. sz. Budapest, 1929. 3-5. o. További közlés: Visszatekintés I. Összegyqjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. Sajtó alá rendezte: Bónis Ferenc. Budapest, 1984. Zenemqkiadó Vállalat.46-47. o. Kodály Zoltán Bárdos Lajos szerkesztette cserkész daloskönyv elQszavaként írt munkájában a a népdalgyqjteményt zászlóbontásnak tartja, mert e dalokon keresztül  & közelebb jut a cserkész is a falusi magyar lelkéhez, a magyar lélekhez. 15. KODÁLY Zoltán: Mi a magyar a zenében? In: ElsQ közlés: Apolló 1939. IV. évfolyam 92-102. o. További közlés: Visszatekintés I. Összegyqjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. Sajtó alá rendezte: Bónis Ferenc. Budapest, 1984. Zenemqkiadó Vállalat. 75-80. o. A nemzeti jelleg keresésében egy pontot tart a szerzQ szilárdnak: a népzene, annak is a legQiíbb rétege. E zenei nyomok arról vallanak, hogy ezer év alatt a magyarág lelki alapja nem változott, s nem változott meg zenei rendszere és gondolkodása. Ez a sajátos zenei anyanyelve. Kodály szerint a népzenébQl kisarjadó nemzeti zeneirodalom létrejöttéhez a hagyomány, egyéni tehetség és sokak lelki közössége szükséges. Továbbá, hogy minél szélesebb rétegek kerüljenek érintkezésbe a zenekultúrával. 16. KODÁLY Zoltán: Zene az óvodában. In: ElsQ közlés: Magyar Zenei Szemle1941. I. évfolyam 2. sz. 3-21. o. További közlés: Visszatekintés I. Összegyqjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. Sajtó alá rendezte: Bónis Ferenc. Budapest, 1984. Zenemqkiadó Vállalat. 92-116. o. A zene nevelQerejének fontosságát hirdetQ írás a gyermekkorban, az óvodáskorban megkezdett zenei nevelésnek tulajdonít nagy jelentQséget. A 3-7 éves korig megszerzett élmények egész életre meghatározóak, ezért fontos az óvoda zenei alapvetés, nevelQ munkája. Az óvodai zenei anyag változásának történetét, tartalmát áttekintQ tanulmány a magyartalan dalanyaggal veszi fel a küzdelmet.  A néphagyomány zörget a óvó bezárt ajtaján& Jobb jövQt jelent, ha bebocsátja. írja értekezése utolsó részében. 17. KODÁLY Zoltán: A népdal és a rádió. In: ElsQ közlés: Népmqvelés. 1956. aug. 31. II. évfolyam 8. szám 31. o. További közlés: Visszatekintés I. Összegyqjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. Sajtó alá rendezte: Bónis Ferenc. Budapest, 1984. Zenemqkiadó Vállalat. 302-303. o. A rádió népdalhoz való viszonyával foglakozó cikk a sugárzott dalok minQségét kifogásolja. A népdalokat sugárzás szempontjából három kategóriára osztja, ugyan ezt teszi a feldolgozásokkal is, továbbá kritizálja a népdalok elQadásának stílusát is. A népdal mqvészi eladásának jellemzQje Kodály szerint  a hibáitól, fogyatékosságaitól megfosztott népi éneklés .  A Rádió egyik legfontosabb missziója a népdal igazi formáját bemutatni, ezzel a nép jobb megismerését, s vele együtt a magyar mqveltég kialakítását szolgálni. 18. MÁRAI Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében. Budapest, 1942. Révai Kiadás Márai Sándor 1942-benadta közre írását. Ebben kifejti, hogy a háború után iidQszak minQségi versenyszellemi és anyagi erQi legteljesebb kifejtésére kényszeríti majd Európa népeit. Egyetlen nemzet sem engedheti meg magának a szellemi középszerqséget. Márai szerint néhány esztendQ múlva a gazdasági érdekektQl és világnézeti szempontoktól tragikusan részletekre szaggatott Európa helyén fölépül egy másik, ahol minden európai nemzet polgára akadály nélkül utazhat, minden országban ugyanazzal a pénzzel fizet. Magyarország pontosan úgy hozzátartozik a keresztény mqveltség Európájához, mint más államok. Az európai kultúrát egy lelkiállapot jelenti, mely a keresztény mqveltség hagyományaiból szívja erQit. Aki ennek az élményszerq lelkiállapotnak részese, az európai. Márai szerint fontos  hagyományos  vezetQ szerep vár a magyarságra itt a Duna-medencében a háború utáni új Európában is, amelyre megfelelQ nemzetneveléssel kell elQkészíteni. Az ehhez vezetQ nemzetnevelés  az európai hivatás és szerep magyar lehetQségeinek tudatosítása a nemzet lelkében . A nemzet életében a polgárság a mqveltség elsQrendq hordozója. Márai nemzetnevelése kétirányú küzdelem: - Tudatos harc a  fakírszerq önelragadtatás és önigézet ellen. - A  nyegle és üzleties nemzetközi szemlélet elutasítása,  ..amely pökhendien tagadja egy nemzet hagyományaiból táplálkozó öntudatának jogosultságát, egyéni képességeit és sajátosságait. Ez a nemzetnevelés egy erQs polgári réteg hazai létrehozását célozta meg, de programjába tartozott  hasonlóan erQs hangsúllyal  az alsóbb társadalmi rétegek mqvelQdési lehetQségeinek emelése is. 19. MÓRICZ Zsigmond: Gyalogolni jó. Budapest, 1952. Szépirodalmi Könyvkiadó Móricz Zsigmond a kötet Földrengés elQtt címq fejezetében Kodályt idézve teszi fel a kérdést:  Mi lett volna belQlem, ha nem találkozom a néppel? A daloló és szenvedQ nép megismerése a szívén íratta fel a nép életének mély rezdülésit, nem a szociográfiai tanulmányokban. Ezalatt az idQ alatt döbbent rá arra, hogy a magyar írók milyen távol vannak a néptQl. A népszínmqvek hamis személete felel meg az uralkodó osztálynak, mert félnek a valódi képtQl. A nép azért rettegett téma, mert a társadalmi egyensúly fenntartása csak úgy lehetséges,  ha a nép megmarad mély tudatlanságban és szegénységben . Attól kell félniük, hogy forradalom tör ki, mihelyt levegQt kap a lappangóan füstölgQ tqz. 20. MUHARAY Elemér: Hagyományunk, mqveltségünk, életünk. Budapest, 1943. Az író Gyöngyösbokrétáról szerzett élményei alapján írja: a mai nép nem játszik többé ideált az életben. A mai parasztlány nem öntudatlan gyöngyszem, aki a hagyomány habjaiból merül fel, hanem ember, aki nem akar lemaradni a felette álló rétegek lányaitól. Írásából egyértelmqen kiderül, hogy a parasztéletforma, és vele együtt a parasztkultúra felbomlik, helyébe újnak kell jönnie. A Gyöngyösbokréta által bemutatott kultúra jobbágykultúra. Ezek eleven életét csak szigorúan zárt közösségek tudják biztosítani. Közösségi és cselekvQ kultúrára van szükség olyan életforma keretében, amely a paraszti tükörképe, s amelyben a népmqvészet formái visszanyerik régi helyüket az életben. 21. NÉMETH László: Népiesség és népiség. In: Napkelet. 1928. február A népi írói mozgalom kezdetének Németh Lászlónak ez az írása tekinthetQ. Ebben az akkor még csak huszonhét éves orvos és kezdQ író rámutatott a kettQ jellegére, értelmére és jelentQségére, kifejtve, hogy a magyar költészet sohasem lehet más, mint népi és legnagyobb képviselQiben mindig az volt. A népiség a magyar költészetnek és a magyar népnek Qs egymásra utaltsága.  Nagy magyar költQ csak az lehet  írta  , aki a magyar eredetiség medencéjébQl meríti meg a maga eredetisége korsaját. Rá vagyunk utalva a népre, mint malom a búzára, mint gQzre a gép. 22. SZENTHEGYI István: Kodály Zoltán a magyar tánc kérdéseirQl. In: Zene, tánc. Zene- és Táncosztály Kiadványa. Budapest, 1982. 9-11.o. ElsQ közlés: Táncmqvészet. 1951. 1. sz. 11-12.o. Az újságíró a néptáncgyqjtés módjáról, valamint a korszak táncbemutatóinak tapasztalatairól, a társastáncként alkalmazható néptáncról, valamint a néptánc oktatásának iskolai bevezetésérQl kérdezte Kodály Zoltánt. Kodály válaszában a zenekutató, folklorista és tánckutató együttes gyqjtQmunkáját látta jónak. Válaszában kifejtette, hogy szükség volna a mqvészi színvonalra emelt néptánc megteremtésére, a néptánc oktatását pedig már az óvodában kellene kezdeni. 23. VERES Péter: Mit ér az ember, ha magyar. Levelek egy parasztfiúhoz. Budapest, 1989. Püski Kiadó A szerzQ céljaként határozza meg, hogy elképzelt ifjú olvasójának írja. De nem tekinti magánügynek, mert célja hogy sokan induljanak el a gondolat és a hatalom felé. A negyvenkét levél témája a magyar parasztság, az ipari munkásság, az értelmiségi ifjúság, a népdal, a színház, a tehetség stb. Veres Péter minden gondolatának lényege: a parasztnak meg kell ismerkednie a magyar közösség minden ügyével. A magyar annyit ér amennyit megvalósít önmagából. A levelek célja, hogy a magyar közösségi, politikai gondolkodáshoz élményeivel, tapasztalataival hozzájáruljon. II. HAGYOMÁNY, NÉPMpVÉSZET 1. ANDRÁS Károly: A népi formanyelvrQl és a hagyománygyqjtésrQl. P. Nagy Töhötöm beszél a KALOT munkájáról. In: Új Élet, 1943 április. 116-117.o. A lap újságírója a jezsuita páter a KALOT tevékenységét ismerteti. E képzési formán kívül beszámol a három hónapos magyar mqveltségtanfolyamokról, amelyeken népi hagyományokat, zenét, táncot sajátítottak el a hallgatók, a regöscserkész vezetQképzésrQl. Beszámol a néprajzi osztályon dolgozó Molnár István ballada feldolgozó, néptáncgyqjtQ és rendszerezQ munkájáról, valamint a Viski Károly által irányított népzenegyqjtQ tervekrQl. A cikk írója végül ismerteti Molnár István ballada- és versfeldolgozó programját, valamint az 1942-ben Csíksomlyón megrendezett nagyszabású szabadtéri elQadást. 2. ANDRÁSFALVY Bertalan: Mqvészet és közmqvelQdés. In: Vas Anna (szerk.): AmatQr mqvészeti mozgalom. Helyzetelemzés. Budapest, 1976. Népmqvelési Propaganda Iroda. 25- 32. o. Az MTA MqvelQdéskutatási Bizottsága tanácskozásán elhangzott vitaindító azt mutatja be;  & mit jelent a közember számára& . a népmqvészet, helyesebben a népmqvészet formái vagy amit népmqvészetnek hisznek. Andrásfalvy Bertalan népmqvészet felé fordulás okaként elsQsorban a feltámadt alkotó- és teremtQ részvétel igényének kielégítését jelöli meg.. AmatQr mqvészeti mozgalonrólszóló tanulmányban a szerzQ kifejti, hogy a népmqvészet alkalmas arra, hogy nagymértékben kielégítse a táradalomban jelentkezQ hiányérzetet, igényt. Nem mindegy azonban, hogy népmqvészet címén ki, mit kaphat, milyen formákat követ. Ez pedig nem lehet szakemberek irányítása nélkül. Sürgeti a vezetQképzés kiszélesítését és szakkönyvek kiadásának, a kutatás kiszélesítésének igényét. 3. ANDRÁSFALVY Bertalan: A népmqvészet helyes szemlélete. In: Zelnik József (szerk.): Régi és új formák Budapest, 1977. Népmqvelési Intézet AndrásfalvY Bertalan Zelnik József felkérésére írta tanulmányát az un nomád nemzedék zászlóbontásaként megjelent Régi és új formák tanulmánykötetbe, biztatva olvasóit a népmqvészet igazi értékeinek megismerésére, s ennek nyomán a közösségépítésre. Mindjárt az elsQ mondatban leszögezte: a népmqvészet iránti érdeklQdés nagy, európai eszmeáramlat. Az újsütetq népmqvészeti érdeklQdést óvja a sekélyességtQl, a túldíszítettség imádatától, a "népies" magatartástól. Jogos volt ez a félelem, mert minden divathoz, így a népmqvészeti divathoz is sok felületesség és póz tapadt. S az elmúlt száz év újra meg újra megjelenQ népmqvészeti mozgalmainak kapcsán visszatérQ vitaelem a népmqvészet helyes szemlélete. 4. ANDRÁSFALVY Bertalan: Hagyomány és jövendQ. Népismereti tanulmányok. Lakitelek, 2004. Az öt fejezetbQl álló kötet 19 tanulmányt tartalmaz. A föld- és vízgazdálkodással, a népmqvészettel, a nemzeti mqvelQdéssel, a polgárosodással, demokrácia kérdésével, európaiságunkkal foglalkozó tanulmányaiban a néphagyomány értékeire, azok szabályozó erejére, tapasztalatainak figyelembe vételére hívja fel a figyelmet. Valamennyi írás tanulsága: A néphagyomány csak így lehet  a jövQ építését segítQtapasztalatok gyqjteménye, egyéni és nemzeti megmaradásunk záloga. 5. ANDRÁSFALVY Bertalan: Néphagyomány értékei napjaink kultúrájában. Mindentudás Egyeteme 15. elQadás. 2002. december 23. In: http://www.dura.hu/html/mindentudas/andrasfalvy.htm Andrásfalvy Bertalan a néphagyomány fogalmának tisztázását követQen sorra veszi a hagyományos népi tudás egyes területeit, levonva belQlük a mának szóló tanulságokat (csecsemQgondozás, mátkázás, csecsemQkori szocializáció, a hagyományos gyermekjátékok, játékszerek, balladák világa, az ártéri gazdálkodás tanulságai). Zárógondolata:  A régiek életérQl, bölcsességérQl szóló néptudomány tudománya, a néprajz így lehet a jövQ építését segítQ tapasztalatok gyqjteménye, egyéni és nemzeti megmaradásunk záloga. 6. BODOR Ferenc (szerk.): Nomád nemzedék. Budapest, 1981. Népmqvelési Intézet Az önmagát "nomád nemzedék"-ként meghatározó mozgalom törekvései választ jelentettek a 60-as, 70-es évek fordulójának társadalmi, kulturális és politikai válságaira. A korábbi évtizedek kulturális és életmódmintái az új generációk számára használhatatlanná váltak, új társadalmi helyzetek alakultak ki, melyek a régi eszközökkel többé már nem voltak irányíthatók, az életmód-modellek hirtelen, látványosan kiürültek. A társadalom által kidolgozott érték- és normarendszertQl való elfordulás leglátványosabb példáját a városi, azon belül is a nagyvárosi ifjúság jelentette. Pk voltak a "jól szervezett" világ nomádjai, valójában új "barbárok" egy sterilitásba temetkezett civilizált világban. A folklór, a hagyományok felelevenítése ebben a társadalmi közegben vált alternatív lehetQséggé, a másság kifejezQjévé, a magán és a nyilvános életszférát élesen szétválasztó életmód tagadásává. 7. FÖLDESNÉ GYÖRGYI Erzsébet: Magyar paraszti gyermeknevelés. In: ZELNIK József (szerk.): Hagyomány és kreativitás. Tradition And Creativity. Budapest-Kecskemét, 1982. UNESCO WORKSHOP. Napjaink nevelése nagymértékbe szeparálja a gyermeket a felnQtt világtól, s lehetetlenné teszi, hogy fokozatosan ismerkedjék vele. A hagyományos paraszti kultúrában a gyermek játékkészletében szinte a teljes valódi kultúra megtestesült, s az ügyességet fejlesztette. A gyermek életébe belépQ munka hogyanját társadalmi helyzete határozta meg. Nagy szerepe volt a megfigyelésnek, s ennek a rendszernek velejárója volt a megfigyelésre való beállítódás és megfigyelQképesség kifejlQdése. A szerzQ képei azt bizonyítják, hogy a gyermekek környezete tanulás és játék szempontjából nem mutatkozik szegényesnek. 8. GOMBOS András - FELFÖLDI László (szerk.): A népmqvészet táncos mesterei. Budapest, 2001. Európai Folklórközpont - Hagyományok Háza-MTA zenetudományi Intézet.  A múltban gyökerezQ kulturális örökség minden közösség számára az azonosságtudat forrása . A kötet szerkesztQi feladatuknak tartják a szellemi örökség leghatékonyabb módját, hogy összegyqjtsék és kötetbe rendezzék a legtehetségesebb magyar paraszti elQadókat és alkotókat, akik elnyerték az 1953-ban alapított  Népmqvészet mestere címet. A megszületett mqben az összeállítók ismertetik a mozgalom történetét, a táncos egyéniségek viszonyát az általuk képviselt hagyományos kultúrához, a magyarországi folklór mozgalmakhoz és néptánckutatáshoz. A kötet 49 adatközlQ életrajzi adatait és táncos érdemeit tartalmazza. 9. GUNDA Béla: Hagyomány és európaiság. Akadémiai székfoglaló. Budapest, 1994. Akadémiai Kiadó A szerzQ a hagyomány fogalmának pontosítása során határozza meg manifesztálódása helyét, a kultúrát. A székfoglaló jelentQs teret szentel hagyományainkat mqködtetQ, továbbéltetQ hatások sorra vételének (történelmi múlt, földrajzi adottságok, gazdasági-társadalmi viszonyok, kulturális ökológia, hagyománytartó endogámia, egyházi és világi hatóságok). Nagy jelentQséget tulajdonít a hagyomány világában lezajló változásoknak. A jelen feladata, hogy ezt a világot ne öncélúan konzerválja, hanem a múltbeli értékeket a történelmi tudatunkba beépítse. 10. HÉRA Éva: Hagyomány és korszerqség a népi kultúra Qrzésében. Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 63-66.o. A szerzQ a hagyományértelmezések felsorolásával kezdi tanulmányát. A hagyomány néphagyományra leszqkítésének következménye, hogy két értelmezés, mely szerint a  béklyó, amely atársadalmat és egyént fogságban tartja; a nemzeti kultúra (mqvelQdés) alapja. A két ellentétes értelmezés elkülönülésének, a nép felé fordulás történelmi okokra vezethetQ vissza. Ezek az eltérések az okai annak, hogy a népi kultúra és a nemzeti mqveltség viszonya nemzetenként eltérQ Európában. Magyarországon a folklór a reformkorban kerül a nemzeti szimbólumok közé, de a nemesi és polgári ízlés nem juttatta jelentQs kulturális pozícióhoz. Sajátosság, hogy a néptáncmozgalom korszakai mindig jeles történelmi korszakokhoz kötQdtek (30-as évek, 1945, 1970-es évek), s az iránta megnyilvánuló értelmiségi érdeklQdés tudományos kutatásba torkollott. A kérdés: a rendszerváltást követQen kialakul-e egy öntudatos, nem kiszolgáltatott, szabad polgári réteg, amely képes megtartani ezt a kultúrát? 11. HOSSZÚ Klára. Oktatás, mqvészet, folklór, játék. In: ZELNIK József (szerk.): Hagyomány és kreativitás. Tradition And Creativity. Budapest-Kecskemét, 1982. UNESCO WORKSHOP. A pedagógiai mqhelyek 1970-es években szerzett kísérleti tapasztalatait mutatja be a kötet. Az kultúra újratermelésének, átadásának formai oldalát az oktatás, a kreativitás elQtérbe helyezését a mqvészeti közvetítQ funkció, a játék pedig a választott módszert jelenti. A kötet a különbözQ területeken (játszóház, kézmqves mqhelye, táncház, táncegyüttes stb.), különbözQ mqhelyekben folyó munka eredményeirQl közöl szöveges és képes beszámolót. 12. ILLYÉS Gyula: Hattyúdal ébreszt vagy lehet-e a népnek mqvészete? Bp. 1976. Gyorsuló idQ. MagvetQ Kiadó. Illyés számára a népmqvészet olyan mqvészet, amelyet a nép nem készen kap meg, hanem cselekvQ részese az alkotásnak. Példákat sorol a népi irodalom fogadtatásáról és hatásáról, az  úttaláló magyar költQk munkásságáról. A magyar irodalomnak nem az a fQ jellegzetessége, hogy a népi hagyományok hatóerejét egyenesen mutatná. A népmqvészetben feltár sajátosságok csak lehetQséget kínálnak az értékeket visszaszolgáltatóknak. A költQnek e  népben  és nem a nép mellett kell állnia, a közösség részvétele a fontos.  Elmúlt-e valójában a népmqvészetek aktív kora? Illyés Gyula a feltett kérdésre adott válasza: a mqködQ népmqvészet megmaradása milliók érdeke .Senkinek nem juthat eszébe, hogy csupán azért, mert ma nem észleli a továbbélést, lemond a népmqvészet egykori és mindenkori tanulmányozásáról. 13. KATONA Imre: Néprajz és gyermekvilág. Budapest, 2001. Pont Kiadó Katona Imre a gyermekvilág, a serdülQ- és ifjúkor problematikáját vizsgálja, de a néprajz fogalmának tágabb értelmezésében; történelem, szociológia, jelent és jövQt fürkészQ reflexió.  Amilyen az ifjúság, olyan a jövQ  ennek tudatában veszi számba katona Imre az ifjúság helyzetét, olyan történelmi léptéket használva, amely évezredes  hagyományozódási folyamatokat jelez. 14. KÓSA LÁSZLÓ: Néphagyományunk évszázadai. Budapest, 1976. MagvetQ Kiadó. Gyorsuló idQ A honfoglalás kori hagyaték ügyének kétféle felfogása szerint: a magyarság híven Qrzi a keleti örökséget, a magunkkal hozott mqveltséget gyorsan levetkQzte. Kósa László tanulmányának induló kitétele, hogy a két fontos hatást egységbe olvasztva, elsQsorban belsQ fejlQdés útján alakítottuk ki azt a népi kultúrát, amelyet ma magyarnak nevezünk mi és egész Európa. Ezt a folyamatot követi végig a szerzQ, elsQsorban azt vizsgálva, hogy az egységes közösségi kultúrában mikor különült el a jellegzetesen népi tartomány. Születésében a legfontosabb tény az írásbeliség kialakulása és a rendi tagozódás volt, s rendkívül gyorsan hozzájárult a két kultúra kialakulásához. A szerzQ tárgyalja a két kultúra egymásra hatásával, eredeztetésével kapcsolatos nézeteket. A tanulmány alapállása, hogy a népi kultúra öntörvényq, jellemzQ jegyeiben független tartomány. Ezt a folyamatot kíséri végig, s vonja le a következtetést: a nemzeti kultúra nem a népi mqveltségre épül, ez azonban nem jelentheti azt, hogy termékenyítQ, megtartó erejét egyetlen társadalom sem nélkülözheti. 15. KÓSA LÁSZLÓ: Hagyomány és közösség. Magyar népi kultúra és társadalom. Budapest, 1984. Kozmosz könyvek Kósa László 1984-ben készült munkája a honfoglalástól a XX. század elejéig 6 fejezetben mutatja be a magyar nép anyagi és szellemi javait és e javakat megteremtQ tevékenységét. A szerzQ végig kíséri, miként alakult a magyar nép kapcsolata a birtokba vett tájjal, miképpen formálódtak ki a társadalmi rétegzettségnek megfelelQ értékrendek és szokások, majd elemzést ad a magyar népi kultúra történeti rétegzQdésérQl, táji tagozódásról, a magyar népi mqveltség tartalmának európai helyzetérQl, kölcsönös kapcsolatrendszerérQl. Az utolsó fejezet e kultúra jelen és jövQbeli továbbélésének reális képét fogalmazza meg, amikor kimondja:  & nagy múltú nemzeti kultúránkban nincs szükség mindenáron való központi szerepének kialakítására, alappillérré építésére , mert gyökerei olyan mélyek, hogy folyamatos ápolásával gazdag jelenségsoraival nem fog háttérbe szorulni, s a jövQ magyar kulturális képletének elidegeníthetetlen része marad, s hozzájárul egy otthonosabb világ megteremtéséhez. 16. MARTIN György: Szék felfedezés és tánchagyományai. In: Tánctudományi Tanulmányok 1980-81. Budapest 1981. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata.239-282.o. Szék-korábban csak szakemberek által ismert- népmqvészeti, folklorisztikai hagyománya felé fordulást a hetvenes évek újfolklorisztikai mozgalma, a táncház mozgalom indukálta. EbbQl az indíttatásból követi nyomon  Szék város hagyományát Martin György. A tanulmány ismerteti Szék múltját, hagyományainak felfedezését (Gyöngyösbokréta, Lajtha László, Gulyás László, Csenki Imre, Kós Károly, Kallós Zoltán stb.) Részletesen elemzi a hetvenes évek táncház mozgalmának érdeklQdését, a hagyományhoz való viszony újraértékelésében betöltött szerepét. A tanulmány utolsó fejezete a táncrend táncainak elemzésével zárul. 17. PESOVÁR ErnQ. Hagyomány és korszerqség a néptáncmqvészetben. In: Tánctudományi Tanulmányok 1975. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. 157-162.o. A 20. század mqvészeti megújulásában nagy szerepe volt a folklórnak. A hagyományból sarjadó mqvészet egyenrangú partnere volt a század törekvéseinek (Kodály, Bartók, Janacek, Lorca, Chagall stb.). Átfogóbbá teszi a század folklórizmusát, hogy benne teret kapnak a távoli világrészek, archaikus kultúrák (Picasso, Gauguin, Milhaud). Ez követQen Pesovár ErnQ a magyar romantika nemzeti kultúrát teremtQ korszakától a második világháborút megelQzQ harmincas évek mozgalmain és alkotóin át napjainkig érzékelteti, hogy a mindenkori korszerqség eszméje milyen meghatározó a hagyomány felhasználásában, illetve a néprajzi- folklorisztikai eredmények milyen mértékben játszanak szerepet egy-egy mqvészeti ág tradícióból sarjadó törekvéseiben (Bartók, Kodály, Molnár, Rábai, a második generáció, táncházmozgalom, s a hetvenes évek. A népzene és tánc mellett a tradíció a szokások és rítusok szerepét követi nyomon a XX. század folklórizmusában, végül a mozgalmak közösségformáló erejét emeli ki. Közölve még: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. Tánctudományi Tanulmányok 1994-95. Budapest 1995. Magyar Táncmqvészek Szövetsége 167-172.o. ANTAL László (szerk.): A magyar néptáncmqvészet múltjáról és jelenérQl. Válogatás a magyar tánctörténeti és táncesztétikai irodalomból. Szombathely, 1996. BDTF. 5-15. o. SEBP Ferenc: Hagyomány és korszerqség. A Magyar Állami Népi Együttes 50 éves. Budapest, 2003. 18. PESOVÁR ErnQ: Tánchagyományunk mqvelQdéstörténeti jelentQsége. In:Síppal, dobbal...Budapest, 1981. a Népmqvelési Intézet Tánc és zenei Osztályának kiadványa. 5-9. o. A folklór jelenlétének és jelentQségének a  felfedezéstörténetét veszi sorra rövid tanulmányában Pesovár ErnQ. A középkortól a reformkorig átívelQ példáival bizonyítja, hogy a hagyomány színvonalas megismerése és ápolása a biztosítéka annak, hogy a színpadi néptáncmqvészet átütQ erQvel valósítsa meg a hagyomány újraalkotását, a hagyományból sarjadó korszerq mqvészi törekvéseket. 19. RATKÓ Lujza: Hagyomány és korszerqség a néptánc mozgalomban. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 59-62.o. Mit jelent a néptánccal, folklórral foglalkozók számára korszerqnek lenni? A korszerqség és modernség szemben álló fogalmakként kezelhetQk-e? Ha a hagyományt leszqkítjük megjelenési formáira (Pl. néptánc), akkor a hagyományQrzés és ápolás megvalósul. A néptánckutatás, a néprajztudomány jellemzQje, hogy megfosztja a formát a lényegét adó tartalmától, a tradíciótól. A hagyományQrzés mai formái korszerqek, a kérdés az; hogyan tehetQk hagyományossá, hagyományosabbá a paraszti kultúra napjainkig fennmaradt töredékei. A szerzQ válasza, hogy az eddigi gyakorlattól eltérQen (táncházmozgalom, tánckutatás, folklór egyéb területei) fel kell tárni a népi mqveltég eszmei-gondolati alapját. A táncoktató, koreográfusok jelentQs része nincs tisztában azzal a háttérrel, amely magát a táncot létrehozta, s amelyben az gyökerezik, s így csak kiüresedett héj lesz és puszta technika. 20. TAMÁS- GÁSPÁR Miklós: Idola tribus. Párizs, 1991. Magyar füzetek könyvei 12. A nacionalizmussal és a hagyományokkal foglalkozva, úgy, ahogyan azok egy múltbeli öröksége által továbbra is terhelt világban jelentkeznek, Tamás Gáspár Miklós számos elQítéletet támad meg egymás után, a nacionalista magatartás kritikus elemzését adva. Kérdése: Lehet-e élni törzsi bálványok nélküli közösségben? Sokat elmond errQl az, hogy a kései modern kor képtelen arra, hogy a közösségi lét számára egy más értékrendszert javasoljon, akár liberális, akár szociáldemokrata változatban. Tamás Gáspár Miklós elemzése nem tud mást tenni, mint hogy egyes bálványokat másokkal helyettesítsen. 21. TARJÁN Gábor: Folklór, népmqvészet, népies mqvészet. Budapest, 1991. Tankönyvkiadó A tanárképzQ fQiskolák számára készült összefoglaló munka elsQsorban szemléletet kíván adni népmqvészeti jelenségek tanulmányozásához. A kötetben tárgyalásra kerül a népi kultúra összefüggésrendszere, a folklór mqködése, a népmqvészetet létrehozó rétegek tevékenysége, a népmqvészet korszakainak, tárgycsoportjainak, jelenségeinek vizsgálatai. JelentQs hangsúlyt kap a folklórizmus- a népmqvészet felhasználásának korszakai és a mai kultúrában betöltött szerepe. 22. VOIGT Vilmos (szerk.): Hagyomány és kreativitás. Tradition And Creativity. Szöveggyqjtemény. In: Hagyomány és kreativitás Budapest-Kecskemét, 1982. UNESCO WORKSHOP. Voiht Vilmos szerkesztette forrásgyqjtemény a hetvenes évek tudományos szakértQi értekezlete számára készült, de mint egy antológiát, haszonnal forgathatják azok az érdeklQdQk, akik az emberi-társadalmi alkotóészség néhány fontos mozzanatára is kíváncsiak. A kötet Voigt Vilmos, Vitányi Iván, Liisa Härynen, Karlheinz Otto, J.M. Lotman, Abraham Moles, Séra László tanulmányait tartalmazza. 23. ZELNIK József (szerk.): In: Hagyomány és kreativitás. Tradition And Creativity. Budapest-Kecskemét, 1982. UNESCO WORKSHOP. Az összefoglaló cím három egymással összefüggQ kötetet foglal magába. valamint Voigt Vilmos: Kreativitás és hagyomány címq tanulmánykötetét. Az egy kiadványba került kötetek témája a hagyományos kultúra felhasználása a nyolcvanas évek társadalmi alkotóerejének biztosítása. A kis antológia az emberi és társadalmi alkotókészség néhány fontos mozzanatára hívja fel a figyelmet, s a hagyományos paraszti kultúrához fordulás lehetQségét megismertetve. 24. ZELNIK József (szerk.): Régi és új formák. Tanulmánykötet. Budapest, 1977. Népmqvelési Intézet 1977-ben jelent meg az a Régi és új formák címq kötet, amely összefoglalta a 70-es évek elejének népmqvészethez kapcsolódó eszmeáramlatait. Különös idQpont volt ez az egyébként lefojtott magyar kulturális életben. Kirobbant egy gyilkos, úgynevezett népi-urbánus vita a paksi "tulipános" házak ürügyén. Azért pontos az ürügy szó, mert az építészeti stílusvitának indult dialógus gyorsan elmérgesedett. Pillanatok alatt olyan mély sebek szakadtak föl, hogy Nagy László emlékezetes Szólítlak hattyú címq versében az "Úristen, én nem vagyok itthon" reménytelen felkiáltással összegezte a helyzetet. Csóri Sándor az ipari forradalmakhoz hasonlítja, s néprajzi forradalomnak nevezi, amely legalább hetven éve robbantja ki a maga kis helyi háborúit a kultúrában és a mqvészetben világszerte. Akkor sokaknak úgy tqnt, hogy ez a néprajzi forradalom a magyar kulturális életben is új horizontokat rajzol. Életre hív olyan kulturális mozgásokat, amelyek túl tudnak lépni az ország politikai kiszolgáltatottságán III. NÉPMpVÉSZETI MOZGALMAK 1. ELPZMÉNYEK 1. N.N.: A kállai kettQs felújítása Nagykállóban (1924. április 5.) In: KARÁCSONY Zoltán (szer.): Magyar táncfolklorisztikai szöveggyqjtemény I. Budapest, 2004. Európai Folklór Intézet. ElsQ közlés: Ethnographia XXXIV. évfolyam tárca rovat 117-118. o. Az NN monogramot használó szerzQ munkájából megtudjuk, hogy a kállai kettQs újbóli bemutatásának éve Réthei Prikkel Marián Magyarság táncainak megjelenési évével azonos. A mq áttételes hatásának köszönhetQ, hogy Nagykállóban újra betanulták a táncot. A bemutatón öt táncospár táncolt Szabó Antal Tanító vezetésével. A bemutatón a Néprajzi Társaság és a Néprajzi Múzeum képviseletében részt vettek: Madarassy László, GyQrffy István, Ébner Sándor. A cikk írója név szerint megemlékezik a tíz táncosról is. 2. MAÁCZ László: Néptáncmqvészet és néptáncmozgalom. In: Kaposi Edit-Pesovár ErnQ: Magyar táncmqvészet. Budapest, 1983. Corvina Kiadó. 53-76.o. A szerzQ a  millenniumi falutól a 20. század nyolcvanas éveinek elejéig tekinti át a gyakran egybefonódó hivatásos és amatQr magyarországi néptáncmqvészet és néptáncmozgalom történetét. Sorra veszi a Gyöngyösbokréta parasztmozgalmának, a Muharay Elemér amatQr népi játék mozgalmának, a Millos féle Csupajáték,a Regöscserkészet, az egyházi szervezetek népmqvészeti mozgalmainak, az 1945 utáni elsQ évek  népfrontos állapotú együttesi munka kibontakozását. Fejezetet szentel az elsQ hivatásos együttesek, koreográfusok munkájának és eredményeinek. Tárgyalja a kiterebélyesedett néptáncmozgalom vezetQképzQ rendszerét. a második koreográfus generáció munkásságát. A tanulmány a külföldi kapcsolatok rövid ismertetésével zárul. 3. MAÁCZ László: Az amatQr néptáncmozgalom története. Rövid áttekintés. In: A néptáncmozgalom néhány alapvetQ kérdésérQl. Budapest, 1979. Népmqvelési Intézet. 3-23.o. A tanulmány a harmincas évek II világháború elQtti néptáncmozgalmának elQzményeivel kezdi áttekintését (Gyöngyösbokréta mozgalom, ifjúsági és hivatásos mozgalmak: Regöscserkészet, népfQiskolák, egyházi ifjúsági szervezetek együttesei, a Muharai együttes, Harangozó Gyula stilizált balett koreográfiái, Millos Aurél Csupajáték címq programja)majd képet ad a II. világháború utáni mozgalmi történésekrQl (táncegyüttesi élet megindulás, a hivatásos együttesek, a Népmqvészeti Intézet, szerepe, az 56 utáni átrendezQdés, irányzatok, fesztiválok létrejötte, a táncházmozgalom kibontakozása). 4. DEBRECENI László: A Gyöngyösbokréta aktáiból. In: Táncmqvészeti ÉrtesítQ. 1956. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. 99-105. o. A szerzQ a tánctörténeti kutatás egyik adósságából igyekezett törleszteni, amikor a II világháborút követQen elQször próbál meg árnyaltabb képet adó gondolatokat megfogalmazni a Gyöngyösbokréta mozgalomról. Nem vállalja az elvi értékelést, hanem néhány jellemzQ kortörténeti dokumentumot példát (alapszabály kivonatot, levelet) közöl. 5. FÉL Edit  KOVÁCS László: Az Qrhalmi (Nógrádm.)  Bokréta hitelesítése. In: Karácsony Zoltán (szer.): Magyar táncfolklorisztikai szöveggyqjtemény. Budapest, 2004. Európai Folklór Intézet.179-181.o. ElsQ közlés: Ethnographia XLVIII. 1937. április. 98-100. o. A szerzQpár a az Qrhalmi együttes mqsorának hitelességét vették vizsgálat alá. Lírást adnak a rezes bokréta küldésének szokásáról, s a hozzá kapcsolódó táncalkalomról, illetve az itt táncolt bukós, kukorgós táncról. Leírják a férfiak és nQk hiteles viseletét, javaslatot tesznek a változtatásra. 6. PÁLFY Csaba: A Gyöngyösbokréta története. In: Tánctudományi Tanulmányok 1969-70. Budapest 1970. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. 115-161.o. Pálfy Csaba tanulmányában a második világháborút követQ viszontagságos korszakban elQször ad átfogó, reális képet az 1931-ben induló Gyöngyösbokréta mozgalomról. Tárgyalja a mozgalom létrejöttének kiváltó körülményeit, kibontakozását és terebélyesedését, mqvészeti- társadalmi-politikai célkitqzéseit, Paulini Béla kezdeményezQi, szervezQi érdemeit, a bemutatók mqvészeti anyagait. A dolgozat legnagyobb érdeme a mozgalomnak a hagyomány Qrzésében, életben tartásában, továbbéltetésében betöltött szerepének reális értékelése. 7. PÁLFY Csaba: Kecsetkisfalud a Gyöngyösbokrétában. In: Tánctudományi Tanulmányok 1980-81. Budapest 1981. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata.317-331.o. A szerzQ tanulmánya mintegy kiegészítése korábbi dolgozatának. A kecsetkisfaludi együttes szinte egyedül képviselte az udvarhelyi székelység hagyományait a Gyöngyösbokrérta bemutatóin. A tanulmányban a szerzQ ismerteti az együttes megalakulásának és mqködésének, illetve a bokrétás bemutatókon való részvételének történetét. Elemzi továbbá a falu, illetve az együttes, viseletét, táncprogramját, s az 1968-ban még élQ és filmen rögzített táncrepertoárját. 8. PÁLFY Csaba: Népmqvészeti ünnepi napok 1981- Gyöngyösbokréta? In: Síppal, dobbal& A népmqvelési Intézet Tánc és zenei Osztályának Kiadványa. Budapest, 1981. 69-73. o. Az 1981. augusztus 20-22-én a Budai Parkszínpadon, a Gyöngyösbokréta elsQ bemutatójának 50. évfordulóján rendezett, háromnapos Népmqvészeti Ünnepi Napok elQadásait követQen írja, összehasonlítva két elQadást. Pálfy Csaba szerint a bemutató követte a Gyöngyösbokréta legjobb hagyományait. A résztvevQ együttesek felének elQde résztvevQje volt a hajdani bemutatónak. Az, hogy ezek az együttesek, formák fennmaradtak, a Gyöngyösbokréta máig ható mozgalmának köszönhetQ. A korábbi mozgalom a civilizációs ártalmakkal szemben kívánta megQrizni a hagyományokat, ma a nemzeti önbecsülés és nemzetközi szolidaritás progresszivitásának tartalmát találhatjuk meg a hagyományQrzésben. 9. ÚJVÁRI Ferenc: A Gyöngyösbokréta boldogi csoportjának története. (részlet) In: Táncmqvészeti dokumentumok 1982. Szerk.: Maácz László. Budapest, 1982. Magyar Táncmqvészek Szövetségének idQszakos kiadványa. 59-95. o. Továbbá: Síppal, dobbal. A Népmqvelési Intézet Tánc és Zenei Osztályának kiadványa. 1981/1. Budapest. 74-90. o. A tanulmány Boldog rövid történetének felvázolása után a falu közösségi- mqvelQdési, egyesületi és idegenforgalmi életét dokumentálja. A továbbiakban az 1931-ben megalakult csoport életével foglakozik, s az elsQ (1931. augusztus 18-19-20.) budapesti bemutatkozás leírását adja, , majd 1946-ig követi nyomon a csoport életét, szerepléseit Bruckner JenQ a falu fQjegyzQjének naplója alapján 10. VISKI Károly: Gyönygyösbokréta. In: KARÁCSONY Zoltán (szer.): magyar táncfolklorisztikai szöveggyqjtemény. Budapest, 2004. Európai Folklór Intézet. ElsQ közlés: Magyar Szemle, 1934, pp. 409-417.o. A jeles néprajzkutató a Magyar Szemle felkérésére veszi néprajzi szempontból kritika alá mozgalom anomáliáit, hibáit, s ad tanácsokat a jobbításra. Viski Károly elsQsorban a vezetQk és szervezQk néprajzi tudását hiányolja s félti a sok képzetlen  bábától, kuruzsló (nadrágos) tudósasszonytól a csoportokat. Sorra veszi a zenei melléfogásokat, az értéktelen dalanyagot, a viseletek eredetiségét és nem régiségét keresi. Nagy teret szentel a tánc- és zenei anyag válogatásának, illetve a bemutatás stílusának, a megmutatkozó hiányosságoknak (lelketlen tornagyakorlatok, többszólamú éneklés, nyelvi dialektus sajátosságainak eltüntetése). 11. VOLLY István: A Gyöngyösbokréta indulása (Adalékok). In: Tánctudományi Tanulmányok 1976-77. Budapest, 1977. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. 343-368. o. A tanulmány a Gyöngyösbokréta születésé, elindulását rajzolja fel. Részletesen ismerteti a mozgalom vezetQje, Paulini Béla életútját, majd a 20-as években lassan meginduló és a folklór felé forduló idegenforgalom kibontakozását vázolja fel, illetve közöl adatokat a népmqvészeti bemutatókról (Pcsény, Sopron, Eger, Mór, Kaposvár, Balassagyarmat, MezQkövesd, Csiksomlyó stb.). E folyamat szerves része Paulini-Kodály: Háry Jánosának sikeres bemutatója hivatásos énekesekkel, és Csákváron falusi mqkedvelQkkel. Ilyen elQzmények után kerül sor a Gyöngyösbokréta indulását jelentQ elsQ bemutatóra a Városi Színházban. Volly István gazdag forrásanyaggal illusztrálja állításait. 12. VOLLY István:  Nagykarácsony éccakája 1934. In: Táncmqvészeti dokumentumok. Budapest, 1976. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Táncmqvészeti Archívuma. 48-61. o. Volly István a második világháborút megelQzQ idQszak népi játék gyqjtésének és élQvé tételének kezdeményezQje vetette papírra emlékeit arról a korszakos eseményrQl, amely a felgyqjtött hagyomány átadásának, továbbéltetésének módszerére is példát nyújtott 1934. december 8-án. A pesti gyerekek produkciója nem utánzás volt, hanem átélés- írja Volly István. 2. HAGYOMÁNYPRZÉS, MpFAJTEREMTÉS 1. ANDRÁS Károly: A népi formanyelvrQl és a hagyománygyqjtésrQl. P. Nagy Töhötöm beszél a KALOT munkájáról. In: Új Élet, 1943 április. 116-117.o. A lap újságírójával P. Nagy Töhötöm jezsuita páter ismerteti a KALOT tevékenységét. E képzési formán kívül beszámol a három hónapos magyar mqveltségtanfolyamokról, amelyeken népi hagyományokat, zenét, táncot sajátítottak el a hallgatók, a regöscserkész vezetQképzésrQl. Beszámol a néprajzi osztályon dolgozó Molnár István ballada feldolgozó, néptáncgyqjtQ és rendszerezQ munkájáról, valamint a Viski Károly által irányított népzenegyqjtQ tervekrQl. A cikk írója végül ismerteti Molnár István ballada- és versfeldolgozó programját, valamint az 1942-ben Csíksomlyón megrendezett nagyszabású szabadtéri elQadást. 2. MOLNÁR István: A magyar színjátszás alapja: a magyar mozgás In: Új Élet. 1943. május 134-136.o. A lap 1943. májusi számában Ballada a színpadon címmel fórumot indított, amelynek vitaindítója volt Molnár István írása. A szerzQ kifejti, hogy a magyar mozgás önmagában véve is elég arra, hogy a lelket megjelenítse. A felgyqjtött táncanyagból tervezi kialakítani azokat a mozgásformákat, amelyek a sajátosan magyar játékformának megfelelnek. Ezeknek az elQadások nagy hatással lesznek a város, de fQképpen a kultúrában  nagyobbat esett falvakban. 3. KÁDÁR Zoltán: Molnár Istvánnak még millió nehézséggel kell megküzdenie. In: Új Élet. 1943. május 136-139.o. A mqvészettörténész írásában abból indul ki, hogy a népi játékok alkalmatlanok egy határozott személyre, hQsre épülQ dráma kialakításában. Nem lévén Kalevalánk, az új magyar dráma forrását másutt kell keresni. A magyar népballada formai, szerkezeti, elQadásmódbeli elemzését követQen Molnár István székely népballadáinak színpadi változatát elemzi, s a realizmus szimbolizmus kettéválását kifogásolja. 4. DANIS JenQ: Reménytelen lenne azt hinni, hogy a ballada kiszorítja a drámát. In: Új Élet. 1943. július. 210-213.o. A színházigazgató csatlakozik Molnár célkitqzéséhez, de ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy reális távlatokban kell gondolkodni, valamint arra, hogy a magyar színpad egyedüli üdvözítQje, vezéreffektusa nem lehet csak a  magyar mozgás és a és a balladikus tánc. Staud Géza dramaturg polemizálásának lényege: „a világirodalomban sehol sem alakult a balladából színjáték.” Kétli, hogy a magyar mozgásból magyar színjátszó stílust, a balladából pedig népi színjátékot lehessen teremteni. 5. STAUD GÉZA: A világirodalomban sehol sem alakult balladából színjáték. In: Új Élet. 1943. augusztus. 236-238.o. A dramaturg véleménye szerint a tánc mint magyar mozgás nem alkalmas arra, hogy belQle magyar színjátszó stílus alakuljon ki, s a táncmozgás veszíti el alapjellegzetességét. Ha a balladához kapcsolódott is tánc, de a szerzQ mégsem állítja, hogy a ballada egyetlen lehetséges elQadásmódja a tánc. Mindez csak akkor volna lehetséges Bartók és Kodály mintájára a drámában is, ha volna gazdag színjátszó hagyományunk. A meglévQben megtalálható elemek azonban nem elegendQek. Nem hiszi végül is, hogy a magyar mozgásból magyar színjátszó stílust, a balladából pedig népi színjátékot lehet teremteni. 6. VÉGH József: Népi mqveltségünk terjesztése és a népi játékok. In: Hajnalodik. 1943. 1. sz. 6-9- o. A szerzQ szerint a harmincas években meginduló politikai, társadalmi, 2n|Ô   € † ¤  T Z ´ º   Œ ’ H L ¼ À "rvxÞà\dÄ\pîð r5‚5²5´5ú5ü5 @"@0AD”D²J´JrKLRNRâRüóìüãüÝãÙüìüÒüÒüÒüÒüÒüÒüÒüÒüÒüÒÈìÈüÈü¿ü¹ü´ìü®ü¨ü ü¨üÒüÒü´˜´üh^)6�\�]�h^)CJ aJ h^)0J h^)0J h^)\� h^)CJh^)5�CJ \�h^)5�6�\�]� h^)6�]�hñö h^)CJh^)5�CJ\� h^)5�\�h^)5�CJ,\�h^)<  2468:<>jlnprtvxz|ÌÎúúúúúúúúúøúúúúúúúúúúúúúúúúúú$a$€l²lþþÎÐÒÔîðòôö    „ † ¦ ¨ ª ¬ ® ° æ è   j v úúøöúúúúôøúïïïúúúúúúêêêêêêê$a$gdñö$a$v Ê Ì   Z \ º ¾   ’ ” ü N P Â Ä "$xzÞàýýýýýýýýýýý÷ýýññññññýýèèÞ  Ƹp#„Ä`„Ä$„Ä`„Äa$„Ä`„Ä Æ¸p#bdÌÎÐvx’”ðF\^8: õïéïïçâççççççÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝÝ$a$$a$„Ä`„Ä Æ¸p#  Ƹp#„Ä`„Ä "XZ\^pÐÒÔÖØÚÜÞàâäæèêìîðöúúúúííàÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÜÜ $„ „Ä^„ `„Äa$ $„\„Ä^„\`„Äa$$a$ "VX>@ª¬t#v#Æ$È$((`)Z.^.¶/¸/à4â4p5r5$@&@.A0ADúúúúøúúúøøúøøúúøúúøøøúúøúúúú$a$DD’D”D²J´JpKrKLRNRâR\_`_h`j`¬c®cdNeReÂiÄij–jÚkÜk^o`oúøøöøøøöøúññúïïïúúúúúúúúïïú$a$$a$âR`_TeÄi^o`o”qrs:v¬t¬š­œ­ªº0ÀöɒʔʆÑúÒüҶ׸×ÎöùœùžùŒü”pŽ�^H" #¢#g0v5;0>~CPKhK¤K¦KÂKÒYœ\ž\¨\ª\ùõùõùõùõùõïæõùõßõùÚÒõùõïõßõùõùõïÌÃõùõùõùõïæõùõ¹õ³õùõÌõùõùõßõ§õùõùõh^)5�6�CJ\�]� h^)CJh^)5�6�\�]�h^)6�]�aJ h^)aJh^)6�\�]� h^)\� h^)5�\�h^)6�CJ]� h^)CJh^) h^)6�]�B`o´oPp”q–qnsrsÆsxuzu\y^yªy~{€{ˆ}fjl¾š�œ�®…²…R†T†l�j‘úúøúúúúúööúúúöööúúúúñìêöööö$a$$a$$a$j‘ô’ö’Ž“�“þ˜™”™–™êžîžxŸzŸÔ£Ö£J¥L¥æ¨è¨°©²©¬¬ ¬"¬$¬&¬(¬*¬ýûûûýöööýöûûýöööýööýýööñûûûû$a$$a$*¬,¬.¬0¬2¬4¬6¬8¬:¬<¬>¬F¬t¬v¬š­œ­>²@²ž³ ³Ž¹�¹ªº0À2ÀæÀèÀ�Äýýýýýýøýýýööñýýïñíïïñýýññïï$a$$a$�ĒĔĊÅúÅüÅôÉöɒʔʄцÑúÒüҶ׸×úØüØÎÝÐÝÒݔޖÞÞâàâzå|åííúúúúúøúóñúúúúøúúúøúúúúøúúøøú$a$$a$ívîxîðñòñÊòÎöùœùžùŒüŽü@ýBý|þ”–np$&(*,.024úøøúúøúúöñïïïøøøøøøúúúúúúúú$a$$a$468Ž�XZ¢¤\^x~6 Œ!H"J" #¢# &¢&¤&¦&¨&¬&N)P)00úúúøøöúúøúúúúúúúúøøøúúúúúøøú$a$0f0g0r5t5v5$6&6Æ9È9;;,>0>2?´B¶B~CPKRKTKVKXKZK\K^K`KbKúúøúúúøøúöúúúúøúúñïïïïïïïïï$a$$a$bKdKfKhKtK¢K¤K¦KÂKÄK¼M¾M®Q°QXRÔRÖR‚X„XÒYÔYr^t^œ_ž_>bBbLdýýûùùûóñûìêêìììêêêìììñìèèìì$a$ Ƹp#ª\l^œ_ž_>bägþkXmèpBrˆw0}6}€ŽÆŽÌŽð�¶”™™â™ä™ú� t§¨ÒVÔ>Ú’à”à–à˜à¦àæàèàDâFâLë˜î¸ôõ\ùÿvx�º¼ò ô  ̈8t=v=>>Œ>¨?¼@A†EªI¬IKKÌOÎO0\2\€`^f`fùõîåõùõåõùõîõùîõùõùõùõùõùãùõùõîõù×ùõùõåõÑõùõîùõîùîõîõùõùõùõùõùÈùõùõ¾õùõùõùõh^)5�6�\�]�h^)0J6�]� h^)CJh^)5�6�CJ\�]�Uh^)6�CJ]� h^)5�\�h^) h^)6�]�KLdNdžf fägægllVmXmèpêp@rBrˆwŠwŽwDy&z(z4}6}È~Ê~â‚ã‚(…nŠýýøøøøøøöñïïïíøøøøýýýøøýýøý$a$$a$nŠpЏ‹€Ž„ŽÆŽÈŽÌŽð�ò�¶”¸”~•€•™™â™ä™ ��ú�ü� ã å Y¡¦¦¨¦t§úúøúöúúôôúúòòøøòøøòòòòøúòøúú$a$szellemi mozgalmai és törekvései nagymértékben befolyásolták a szellemi élet alakulását. Megindult a népmqvészet irányába fordulás, egyre nagyobb szerepet játszik a népi mqveltség. A szellemi élet vezetQi olyan mqveltségtartalom kitermelésére törekszenek, ami népi és nemzeti és egyben európai is. A tanulmány sorra veszi a legelsQ helyen álló népzenekutatás eredményeit, bírálja a Gyöngyösbokrétával kapcsolatos gyakorlatot, amely szerint nem szakemberek, hanem képzetlen falusi szervezQk saját elképzelésük szerint egészítik az esetleges romjaiban lévQ néphagyományt. A népzenei alapokon nyugvó magyar mqzenéhez hasonlóan a népi játékok  mqvészi magaslatra emelését sürgeti. 7. VITÁNYI Iván: A magyar néptáncmozgalom története 1948-ig. In: Kaposi Edit (szerk.): Tanulmányok a magyar táncmozgalom történetébQl I-II. Budapest, 1964. Népmqvelési Intézet 1-135.o. Vitányi Iván írása a magyar néptánc-mozgalom kialakulásának történetét követi nyomon, elhelyezve azt az adott korok szellemi- mqvelQdési irányzataiban. A szerzQ írása két fejezetre oszlik: 1. Az  ElQzmények és okok -ban a néptáncmozgalom lényegét, a magasmqvészetté válás folyamatát, a balett és néptánc viszonyát, a néptánc pusztulásának folyamatát vizsgálja, majd a  A néptáncmozgalom szellemi elQfeltételei -t, azok hatását elemzi: (az új magyar zene, a népies irodalom, népi írói mozgalom hatása). 2.  A néptánc a színpadon fejezet a parasztságot megmozgató Gyöngyösbokréta mozgalmat, valamint az ifjúság mozgalmát a Regöscserkészetet, mint a  Vitányi fogalomrendszerével élve - néptáncmozgalom Qsét elemzi. A fejezet kitér Harangozó Gyula nemzeti balett törekvéseire, Millos Aurél  Csupajáték-ára, a mozgásmqvészeti kísérletekre A néptáncmozgalom további útjai címmel ismeretei Volly István Nagykarácsony éccakája címq bemutatóját, Molnár István, Szabó Iván, Muharay Elemér munkásságát. 3.AZ ÚJ MAGYAR TÁNCMpVÉSZETÉRT 1. BÉRES András: A szabadmqvelQdési néptáncos tevékenység Hajdú- és Biharban. In: Táncmqvészeti Dokumentumok 1982. Budapest, 1982. Magyar Táncmqvészek Szövetsége. 162-180.o. A magyar táncmozgalom sajátos korszakát jelenti a szabadmqvelQdési korszak, amely a népi kultúra felkarolásának új lehetQségeit teremtette meg. A korszak országos állapotára, viszonyaira is kitekintQ írás izgalmas dokumentumokkal bizonyítja, hogy a felvázolt idQszak lelkesítQ eredményeket produkál, ugyanakkor nem mentes a tévedésektQl és bukásoktól, de az 1950 utáni, más kemény politikai légkörben zajló továbbfolytatás megértése nélküle elképzelhetetlen volna. 2. ERDPS László: Az új magyar kultúra és a népi hagyományok. In: Ifjúság. 1946. 20. szám. Meddig elQrehajtó a népmqvészetre, a népzenére való hivatkozás? Hol a határ, amely a hagyományok múltbanézQ imádóit elválasztja azoktól, akik az új kultúra egyik alapjává akarják tenni a népmqvészetet. Akik új magyar táncmqvészetet akarnak teremteni, nem tehetnek mást mint gyqjtik a magyar néptáncokat. A magyar színjátszásban a balladák hasznosak lehetnek az új magyar színjátszó stílus megteremtésében. A zenében, táncban, énekben, a költészetben a nép nyelvére kell fordítani a demokratikus kultúra értékeit. 3. MOLNÁR István: Magyar tánchagyományok. Budapest, 1947. Magyar Élet kiadása. Molnár István kötetének (amelyben  150 mozgáscsoportot találunk ) elQszavában a hagyományok jelentQségérQl é sorsáról írva kifejti, hogy a hagyomány a magasrendq mqvészet gyökere, amelynek belsQ értékét csak az alapformák birtokában és ismeretében találhatjuk meg. Az ebbQl az alapból kinQtt színpadi néptánc is csak így emelkedhet utolérhetetlen magasságokba. A magyar tánc jövQje pedig a magyar fiatalság kezében van. 4. PAPP Oszkár: Népi kultúra-avantgarde. A Muharay-együttesrQl. In: Kultúra és Közösség. 1981. 4. sz. 26-34.o. Papp Oszkár visszaemlékezésében a megalakulástól a megszqnéséig tekinti át az együttes életét, a levente együttesi léttQl a háborút követQ megszqnésig. A szerzQ megfogalmazásában  az együttes munkája egyszerre volt tánc, ének, színjátszás, ballada- és versmondás, ugyanakkor gyqjtQhelye, kikristályosodási lehetQsége volt mindenféle mqvészeti, kulturális és társadalmi újat akarásnak. A visszaemlékezés az együttes belsQ mqhelymunkájával, szerepléseivel, a II. világháború utáni életével, az együttes NÉKOSZ  szal való kapcsolatáról. 5. SZENTHEGYI István: Kodály Zoltán a magyar tánc kérdéseirQl. In: Zene, tánc. Zene- és Táncosztály Kiadványa. Budapest,1982.9-11.o. ElsQ közlés: Táncmqvészet.1951.1.sz.11-12.o. Az újságíró a néptáncgyqjtés módjáról, valamint a korszak táncbemutatóinak tapasztalatairól, a társastáncként alkalmazható néptáncról, valamint a néptánc oktatásának iskolai bevezetésérQl kérdezte Kodály Zoltánt. Kodály válaszában a zenekutató, folklorista és tánckutató együttes gyqjtQmunkáját látta jónak. Válaszában kifejtette, hogy szükség volna a mqvészi színvonalra emelt néptánc megteremtésére, a néptánc oktatását pedig már az óvodában kellene kezdeni 6. VITÁNYI IVÁN: A népi kultúrmozgalom kérdései. In: Valóság. 1946. 6-9. sz. 67-71. o. A demokrácia hozta magával, hogy a népi kultúra értékeit a társadalom érdekében kell továbbfejleszteni. Melyek a népi kultúra fejlQdési vonalai? 1.) Az emberiség, speciálisan a magyarság eddigi kultúr-eredményeit kell tovább fejleszteni. 2.) A népi kultúrát kell magaskultúrává, nemzeti kultúrává fejleszteni. Meg kell Qrizni a magyar kultúra népi jellegét, s a népet kell bekapcsolni, akinek teremtQ ereje át fogja alakítani a maga képére. 3.) A népi kultúra járható útja a munkáskultúrához vezet, s arra kell törekedni, hogy annak része és gyökere legyen. Vitányi Iván válasza: A mi kultúránknak a népé, a munkásságé és a parasztságé kell, hogy legyen. Jellegében ezáltal lesz népi. A három út színtézisét kell megteremteni. 7. VITÁNYI Iván: Gondolatok a nemzeti tánckultúránk kialakulásáról. In: Tánctudományi Tanulmányok. Budapest, 1958. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Bizottsága. 52-66.o. A színpadi tánc és balett Magyarországon évszázadokkal fiatalabb, mint Európában. A színpadi mqvészetek gazdagódására a XIX. század teremtett lehetQséget, s a nyugatról beáramló balett gazdag népmqvészetet talált, amely a színpadra kínálta magát. A nemzeti mqvészet megteremtésének feladatát a táncmqvészet sem kerülhette meg. A táncban a cél a nemzeti táncjáték megteremtése volt. A magyar színpadi tánc-nem lévén Erkel Ference, Liszt Ference- nem érte el célját. A táncmqvészet a XX. században is kimaradt a nemet kulturális életébQl. (Külföldi mesterek dolgoznak). A táncmqvészetre az 1930-as évek magyar szellemi élete hatott döntQen. Ez a néptánckutatás és a néptáncmozgalom megindulásának idQszaka. A kettQ szoros egységben zajlott. A szerzQ megrajzolja a háború utáni kibontakozás körlépét, a a néptáncmozgalom kibontakozását, a nemzeti balett törekvéseket, s a mqvészeti összegzések idejét várja. 4.  REPÜLJ PÁVA ÉS A HAGYOMÁNYPRZP EGYÜTTESEK 1. MARÓTI Gyula: A kortárs szemével. In: Berlász Melinda (szerk.):Vass Lajos emlékezete. Tanulmányok és dokumentumok. Budapest 1998. Püski A Vass Lajos életérQl áttekintQ tanulmány egy részletében a  Repülj páva népzenei vetélkedQ sorozatát, s benne a zeneszerzQ és karnagy érdemeit méltatja. Különösképpen azt emeli k, hogy a televíziós programmal a népdaléneklés új reneszánsza indult meg. A tanulmány írója kifejti, hogy a táncház-mozgalom létrejötte is ennek a mozgalomnak köszönhetQ. 2. OLSVAI Imre: Népdalkörök kézikönyve. Szombathely, 1986. MMIK A szombathelyi megyei MqvelQdési és Ifjúsági Központ kiadványa elméleti a gyakorlati segítséget nyújtott a kor együttesvezetQinek. .A népdalkörök helye és szerepe a nemzeti kultúrában ,a Hagyományápolás és népdalkörök, a Népdalkörök és népzenegyqjtés, valamint a Miért és hogyan szerkesszünk népdalcsokrokat címq fejezetek után a szerzQ tíz dunántúli népdalcsokor összeállításával és elemzésével ajándékozta meg a nyolcvanas évek végének népzenei együttesek vezetQit. 3. OLSVAI Imre: Gondolatok a népdalkörök elsQ országos felmérése után (1976) In: Antal László (szerk.): Népdalköröknek& szöveggyqjtemény. Szombathely, 1979. 16-29.o. ElsQ közlés: Népmqvelési Intézet kiadása 1978.) A szerzQ tanulmánya elején a népdalkörök (páva-körök), mint hézagpótló-összekötQ ágazat fogalmát és feladatát határozza meg. E szerint a népdalkörök a zenei hagyomány teljességének Qrzésére, ápolására, bemutatására hivatottak, elsQsorban annak magaérlelte formáiban (egyszólamú éneklés, egyszólamú játék, egyszerq többszólamú kíséret, különféle ritmuskísérletek). A teoretikus  máig helytálló megállapításokat megfogalmazó  munka az értékes zenei anyag körülírásával, a továbbfejlQdés irányainak meghatározásával, a hagyományápolás és a népdalkör viszonyával foglalkozik, majd megszívlelendQ tanácsokat ad a forrástisztaság megQrzésére. 4. OLSVAI Imre: Népzenei hagyomány és feldolgozás. In: Zene, tánc. Zene- és Táncosztály Kiadványa. Budapest, 1982. 31-41.o. ElérhetQség szempontjából a népzenei hagyomány három rétege áll rendelkezésre. A legkönnyebben elérhetQ, a  felszínen úszó, amely a zenei együttesek repertoárján szerepel. A második réteg az élQ gyakorlatból kiveszett, s fonográf hengereken és lemezeken rögzített anyag, a legmélyebb réteg pedig más csak leírt kottákból játszható. A továbbiakban felhívja a figyelmet arra, hogy a magyar népzenei világ nem egységes és homogén. Fontosnak tartja a zenei válogatás során a felelQsségteljes idQbeli és térbeli kiterjesztést, amelybQl az idQbeli az egyik legnehezebb; nem hallott, gyqjtQélmény nélküli dallamok, hangszeres megszólaltatása. Felhívja a figyelmet arra, hogy egy terület kísérQ hangnemeit ne húzzák rá görcsösen minden tájegység dallamaira. Figyelmeztet: Egyre mélyebben kell megismerni és magunkévá tenni azt az érzelem és gondolatvilágot, amit a néphagyomány sajátos mqvészi nyelven kifejezett. 5. VADASI Tibor: A hagyományQrzés mai kérdései és problémái. In: A néptáncmozgalom néhány alapvetQ kérdésérQl. Budapest, 1979. Népmqvelési Intézet. 48-63.o. Vadasi Tibor 1997-ben írt tanulmányában elsQsorban a színpadi hagyományQrzés (hagyományQrzQ falusi együttesek, táncházak, Népmqvészet Ifjú Mestere) kérdéseivel foglalkozik, s sorra veszi a kor hagyományQrzQ formáit, a hagyományQrzQ együttesekre hatást gyakorló kezdeményezéseket (Gyöngyösbokréta, Repülj Páva mozgalom, veresegyházi találkozók, feldolgozó táncegyüttesek hagyományQrzQ tevékenységre, táncházmozgalom, népmqvészet ifjú mestereinek tevékenysége). A tanulmány elemzi a hetvenes évek végének hagyományQrzQ irányzatait, kiemelve a legjelentQsebb együtteseket (klasszikus népi együttesi kategória, páva kör, paraszti táncegyüttes. Felhívta továbbá a figyelmet a hagyományQrzés felelQsségére. 6. VADASI Tibor (szerk.): A hagyományQrzQ népi együttesek országos találkozója, Veresegyház 1981. május 30-31. Budapest, 1982. Népmqvelési Intézet Az utolsó veresegyházi találkozó jegyzQkönyve. A megnövekedett együttesi létszámot nem tudta befogadni, GödöllQ vállalta a megrendezést. Martin György szerint minden együttes méltatásra, dicséretre alkalmas. Üdvözölte az új kezdeményezést, hogy több együttes közösen mutatkozott be. Ez az a módszer és forma, amely meghosszabbíthatja a népmqvészet bemutathatóságát Magyarországon. 7. VADASI Tibor: Népi együttes és hagyományQrzés hat év fesztivál-jegyzQkönyvei alapján. In: Tánctudományi Tanulmányok 1982-83. Budapest 1981. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata.345-375.o. Vadasi Tibor írásának célja, hogy a színpadi hagyományQrzés problémaköréhez dokumentációs anyagot adjon. Tanulmányában. ElQzményként a Gyönygyösbokréta mozgalom, majd a folytatásról, az 50-es évek Muharay Elemér irányította kultúrversenyek jelentQségérQl értekezik A Néprajzi Intézet megszqnése után gazdátlanná vált hagyományQrzQ együttesi munka a 60-as években éled újjá. Az összehasonlítási alap a gyöngyösbokrétás repertoár. A tanulmányban a fokozatosan létrejött bemutatók (megyei, területi bemutatók, Duna-menti Folklór Fesztivál, valamint a veresegyházi találkozók) tapasztalatait összegzi a szertQ sorra véve a korszak hagyományQrzQ együtteseit (Hosszúhetény, ZengQvárkony, Váralja, ÖregcserQ, Zsámbok, TápiószecsQ, Ecséd, Bag, Galgamácsa, Domaháza). Tapasztalatai: az együttesek biztos utánpótlással rendelkeznek, a találkozók perspektívát jelentenek, vezetQ utánpótlás kinevelése sürgetQ feladat, a gyönygösbokrétás programok felfrissültek, új alkotók megjelenésére van szükség. 8. VASS Lajos: Népdalcsokrok. In. Berlász Melinda (Szerk.): Vass Lajos emlékezete. Tanulmányok és dokumentumok. Budapest, 1998. 122-123. o. ElsQ közlés: Zeneszó 19992. 6. sz. 4.l. A  Repülj páva mozgalom létrehozott egy sajátos dramaturgiával rendelkezQ új mqfajt a népdalcsokrot. A cikkben Vass Lajos felhívja a figyelmet Bárdos Lajos 1977-ben írt útmutatásainak felhasználásra, amely részletesen, szisztematikusan és pontosan elemzi az összeállítások legfQbb ismérveit. Mindezeket egészíti ki a citerakíséret, ismétlések problémájára, a csokrok szerkesztési elveirQl megfogalmazott gondolataival. 9. VÁRNAI Ferenc: Népdalkörvezetés. Oktatási segédanyag. Budapest, 1982. Népmqvelési Intézet. Várnai Ferenc munkája 12 fejezetben foglalta össze a népdalkörök vezetésének módszertanát. A népdalkörök szerepének meghatározásában a népzene magaérlelte formáiból indul ki, s ennek alapján határozza meg feladatait, javaslatot téve az összetételükre, korosztályok nemek, hangszerkíséret megléte vagy hiánya alapján. A körök életének megszervezéséhez adott tanácsok mellett az énekhangfajtákkal ismerteti meg az olvasót, majd a népdaléneklés stílusáról, a feldolgozás technikai, mqvészi lehetQségit, a próbafolyamatok sajátosságait, a vezetés- vezénylés módszereit foglalja össze, s végül a dalcsokrok összeállításhoz ad tanácsot. Az 1982-ben készített munkát ma is haszonnal forgathatják a dalkörök vezetQi. 5. A  NOMÁD NEMZEDÉK , A HETVENES ÉVEK, A TÁNCHÁZMOZGALOM 1. ANDRÁSFALVY Bertalan: A népmqvészet helyes szemlélete. In: Zelnik József (szerk.): Régi és új formák Budapest, 1977. Népmqvelési Intézet Zelnik József felkérésére Andrásfalvy Bertalan írta az un. nomád nemzedék zászlóbontásaként megjelent Régi és új formák tanulmánykötetbe "A népmqvészet helyes szemlélete" címq bevezetQ tanulmányt, biztatva olvasóit a népmqvészet igazi értékeinek megismerésére, s ennek nyomán a közösségépítésre. Mindjárt az elsQ mondatban leszögezte: a népmqvészet iránti érdeklQdés nagy, európai eszmeáramlat. Az újsütetq népmqvészeti érdeklQdést óvja a sekélyességtQl, a túldíszítettség imádatától, a "népies" magatartástól. Jogos volt ez a félelem, mert minden divathoz, így a népmqvészeti divathoz is sok felületesség és póz tapadt. S az elmúlt száz év újra meg újra megjelenQ népmqvészeti mozgalmainak kapcsán visszatérQ vitaelem a népmqvészet helyes szemlélete. 2. JEL- TÁRS SZOCIOLÓGIAI ALOTÓMpHELY: Kérdések és válaszok. Táncháztalálkozó 2004. I-II. In Folkmagazin XI. évfolyam 4. szám. Budapest, 2004. 12-15. o. illetve XI. évfolyam 5. szám. Budapest, 2004. 32-33. o. A felmérés több kérdésre keresett választ (résztvevQk megoszlás, kora-iskolai végzettsége, lakhelye, vallásossága, elégedettsége stb.). A felmérés a nQk magasabb arányszámáról, az fQiskolai, egyetemi végzettség magas arányáról, a növekvQ vidéki látogatottságról, s általában a rendezvény épszerqségérQl tanúskodik. 3. MARTIN György: Szék felfedezés és tánchagyományai. In: Tánctudományi Tanulmányok 1980-81. Budapest 1981. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. 239-282.o. Szék-korábban csak szakemberek által ismert- népmqvészeti, folklorisztikai hagyománya felé fordulást a hetvenes évek újfolklorisztikai mozgalma, a táncház mozgalom indukálta. EbbQl az indíttatásból követi nyomon  Szék város hagyományát Martin György. A tanulmány ismerteti Szék múltját, hagyományainak felfedezését (Gyöngyösbokréta, Lajtha László, Gulyás László, Csenki Imre, Kós Károly, Kallós Zoltán stb.) Részletesen elemzi a hetvenes évek táncház mozgalmának érdeklQdését, a hagyományhoz való viszony újraértékelésében betöltött szerepét. A tanulmány utolsó fejezete a táncrend táncainak elemzésével zárul. 4. MARTIN György: A magyar néptánckutatás egy évtizede (1965-1975). In: Táncmqvészeti ÉrtesítQ 1976/1. Budapest, 1976. Magyar Táncmqvészek Szövetsége. 81-112.o. A néptánckutatásban bekövetkezett 1965. évi szervezeti változás 10 éves évfordulója adta az apropót az egy évtizedes munka áttekintéshez, amely a korábbi éveket feltáró tanulmány folytatása (Táncmqvészeti értesítQ 1965/1.). A tanulmány sorra veszi a néptáncgyqjtés, a tudományos kutatás, eredményeit, a kialakított nemzetközi kapcsolatok történéseit. A tudományos igénnyel készült összefoglaló gondolkodásmódjában azonban ott van, a Zenetudományi Intézet kutatógárdájára mindig is jellemzQ szemléletmód: a kutatási eredmények megjelenésének fontossága a társadalom sokféle rétegét érintQ népismereti  népmqvészeti- közmqvelQdési munka segítésének igénye is. 5. MARTIN György: A férfitáncok pedagógiai és táncházi alkalmazásáról. In: Zene, tánc. Zene- és Táncosztály Kiadványa. Budapest, 1982. 56-67.o. A táncházmozgalom tapasztalata, hogy a táncházba járó fiatalok a a tánckincs széles rétegét megkedvelték, s a férfitáncokban való csoportos részvétel igénye is kialakult. Martin György felidézi a paraszti tánctanulás rendjét. A férfitáncok két ágának a szólisztikus és kollektív formáinak lehetQségeire hívja fel a figyelmet (táncos önkifejezés és a kollektív összetartozás szellemének érvényesülése). E táncformák egymást kiegészítve kerülhet be a táncházak programjába. 6. PESOVÁR ErnQ: A magyar tánckutatás 25 éve. In: Tanctudományi Tanulmányok 1969-70.Budapest, 1970. Magyar Táncmqvészek Szövetsége. 79-89. o. A szerzQ a 25 évet a kutatás dinamikus korszakának nevezte, amely szervesen kapcsolódott az eleven táncmqvészeti élethez. A Zenetudományi Intézet kutatói kiemelkedQ teljesítményq elQdökre támaszkodhattak. A kutatás elsQ korszakát a szerzQ a gyqjtésre koncentráló periódusnak, az 1958-tól számított idQszakot pedig a korszerq táncfolklortisztika kialakításának korszakaként jelöli meg (strukturális elemzés, tánctípusok, táncdialektusok körvonalazása, táncstílusok elhatárolása stb.) 7. SIKLÓSI László. Táncház. Budapest, 1977. Zenemqkiadó. Zeneélet A hetvenes években erQteljessé váló népmqvészet iránt megnyilvánuló érdeklQdés különösen az ifjúság életében éreztette hatását. A szociológiai jellegq kötet azt vizsgálja, hogy a fiatalok milyen keretek között és hogyan ismerkedhetnek meg a népmqvészettel, különösképpen a néptánccal és a népzenével. Az egy kivételtQl eltekintve budapesti táncházak indulásának és mqködésének bemutatását követQen a szerzQ a néptánc és népzene általánosabb kérdései felé fordul. A fiatalokat, néprajzosokat, népzenekutatókat megszólaltató kötet foglalkozik a néphagyomány, magyarság és nacionalizmus kérdésével, a hivatásos és amatQr mozgalom összehasonlításával. A kötet egyetlen problémája Budapest centrikus szemlélettel a budapesti tapasztalatait általánosítja. 6. AMATPRMOZGALOM A HATVANAS- HETVENES ÉVEKBEN 1. KESZLER Mária: A magyar gyermektáncmozgalom történetébQl) (1965-1985). In: Tánctudományi Tanulmányok 1996-97. Budapest, 1997.Magyar Tánctudományi Társaság 89-98.o Keszler Mária elég hosszú idQ eltelte után folytatta 1985-ben megjelent áttekintését a gyermektánc mozgalom történetébQl. A tanulmány által felölelt idQ az a periódus, amikor a mozgalom az iskolai oktatás semmilyen ágához nem kapcsolódott. A felvázolt korszak végének jelentQs, mintegy 350 táncegyüttest felsorakoztató mozgalmában a résztvevQk 60 %-a gyermek volt, és ezt egészítette ki a gyermekéletet is magába foglaló táncházmozgalom. E korszak szemléletváltoztatást sürgetett. Megoldást kell találni arra, hogy a közoktatásba is bekerüljön a tánc (a pedagógusképzésbe és alapfokú oktatásba egyaránt). 2. NOVÁK Ferenc: A néptáncmozgalom mqvészeti irányzatai. In: A néptáncmozgalom néhány alapvetQ kérdésérQl. Budapest, 1979. Népmqvelési Intézet Mqvészeti Osztály 25-39.o. A hetvenes évek végének korszakos elméleti írása Novák Ferenc munkája. A szerzQ a táncmqvészet múltjából indul ki, s az un. ElsQ generáció mqvészi eredményeit méltatja. Az 1970-es évek un. második generációjának eredményeit elképzelhetetlennek tartja a zene- és tánckutatók nélkül. A korszak táncmqvészeti törekvésit két nagy irányzatra osztja: - a tiszta forrást bemutatók és - a tiszta forrásból mint anyanyelvbQl táplálkozók csoportjára. E tétel részletes kifejtése nemcsak izgalmas, hanem ma is helytálló megállapításokat tartalmazó olvasmány. 3. VÁSÁRHELYI László. Az amatQr néptáncmozgalom. In: Vas Anna (szerk.): AmatQr mqvészeti mozgalom. Helyzetelemzés. Budapest, 1976. Népmqvelési Propaganda Iroda. 63-67. o. Vásárhelyi László a II. Világháború utáni idQszaktól vizsgálja az amatQr néptáncmozgalmat. A mennyiségi növekedéssel együtt járó devalvációhoz hozzájárultak a proletkultos politikai elvárások. Az ezt követQ idQszakban kialakult irányzatokat, viszonylatokat s azok hibáit elemzi. A népi jellegq  autentikus pólus és az  avantgarde törekvések között számtalan irányzat jött létre a második, majd harmadik generáció vezetésével jelentQs mqvelQdéspolitikai tevékenységet folytattak. 4. VITÁNYI Iván (munkabizottság vezetQ): Az amatQr mqvészeti mozgalom ideológiai-politikai helyzete és feladatai. In: Vas Anna (szerk.): AmatQr mqvészeti mozgalom. Helyzetelemzés. Budapest, 1976. Népmqvelési Propaganda Iroda. 7-24. o. ElsQ közlés: Társadalmi Szemle 1976. VIII-IX. sz.) A Népmqvelési Intézet munkabizottsága által készített jelentés az MSZMP KB. 1974-es közmqvelQdési határozata hatására készült. A rövid történeti áttekintést követQen a  stiláris sokféleséggel, heterogén színvonallal, a bennelévQk pozitív, kritikai magatartásával jellemezhetQ mozgalmat több szempontból veszi vizsgálat alá (ideológiai - politikai hatások, mqvészeti magatartás és stílus, mqsorpolitika) a népmqvészetnek szenteli a legnagyobb teret, s fogalmazza meg a kor politikai elvárásainak megfelelQ teendQket. 7. NAPJAINK ESEMÉNYEI, KITEKINTÉS 1. BODOR Anikó: A vajdasági magyar népzene jelene és továbbélésének távlatai. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 71-76.o. Bodor Anikó tanulmánya elején a vajdasági népzenekutatás helyzetét vázolja fel, majd a néphagyomány oktatásának helyzetérQl vázol fel szomorú képet. A folklórhoz, a népzenéhez való viszont z értéktelen lakodalmas zene jelenti. Sikeres hagyományQrzQ munka a népzene-néptánc közeli együttesekben van (Pávakörök, táncegyüttesek, ezek fesztiválja (Gyöngyösbokréta, Durindó). A fiatalok egyre többen fordulnak a hagyományQrzQ erdélyi és magyarországi területek felé. Növekszik a népzenei együttesek, s a bennük zenét tanulók száma. A változás lassú, de megindult. Az egyén közösségbe tartozásának erejét kínálja fel a népzene és a néptánc mqvelése. 2. GALAMBOS Ferenc Iréneusz: A magyar néptánc, népzenei hagyományok és a népdal identitás megQrzQ szerepe a burgenlandi magyaroknál. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 127-136.o. A szerzQ részletesen áttekinti a burgenlandi magyarság hagyományQrzQ, hagyományápoló tevékenységét, intézményrendszerét, közösségi formáit. Helyiségenként veszi számba az együtteseket, azok történetét, munkáját, kapcsolatát az anyaországgal (FelsQQr, AlsóQr, Prsziget, FelsQ- és KQzéppulya. A tanulmány szól Gál Károly néprajzi gyqjtQmunkájáról és a hazai kapcsolatokról, segítségrQl. A szerzQ e munka identitásmegQrzQ, megerQsítQ szerepével kapcsolatosan bizonytalan, hiszen több generáción át nem volt lehetQség az anyaország kultúrájával való megismerkedésre és a nyelvtanulásra. 3. GOMBOS András - FELFÖLDI László (szerk.): A népmqvészet táncos mesterei. Budapest, 2001. Európai Folklórközpont - Hagyományok Háza-MTA zenetudományi Intézet.  A múltban gyökerezQ kulturális örökség minden közösség számára az azonosságtudat forrása . A kötet szerkesztQi feladatuknak tartják a szellemi örökség leghatékonyabb módját, hogy összegyqjtötték és kötetbe rendezték a legtehetségesebb magyar paraszti elQadókat és alkotókat, akik elnyerték az 1953-ban alapított  Népmqvészet mestere címet. Az összeállítók a bevezetQben ismertetik a mozgalom történetét, a táncos egyéniségek viszonyát (?) az általuk képviselt hagyományos kultúrához, a magyarországi folklór mozgalmakhoz és néptánckutatáshoz. A kötet 49 adatközlQ életrajzi adatait és táncos érdemeit tartalmazza. 4. GÖNCZ László: A magyar néptánc- és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti tudat formálásában a Muravidéken. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4. Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 77-82.o. A szerzQ tanulmánya bevezetQjében a hagyományQrzés lehetQségeirQl ad számot, majd az oktatás keretében zajló hagyományátadás szerény helyzetét elemzi .A szerzQ elemzi a Muravidék Trianon utáni hagyományQrzQ helyzetét, s a mqkedvelQ egyesületek, körök társadalmi fontosságát. A jelenlegi együttesek mqködésnek, zenei és tánckincsének elemzésével zárul az értekezés. 5. HÉRA Éva: Martin György és a folklórmozgalom kapcsolata. In: Folkmagazin XI. évfolyam. 1. szám. 36. o. ElsQ közlés: Martin György emlékezete. Budapest 1993. Martin György életmqve nem csak a tudomány számára fontos, hanem munkatársaival együtt a közmqvelQdésben, a táncmozgalom fejlQdésében is irányt adó volt. Nem érezték kevesebbnek a táncsokkal való törQdést a napi tudományos munkájuknál, a kettQ szerves egységet alkotott életükbe. 6. TAKÁCS András: Magyar néptánchagyományok Szlovákiában, a Felvidéken. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 121-125.o. A Szlovákiában élQ magyar nemzetiség (nemzettest) hagyományos tánckultúrája szerves része a Kárpát-medence népei tánckultúrájának. A szerzQ ismerteti az e területen megtalálgató játék- és tánchagyomány rendkívüli gazdagságát. A szerzQ tanulmányában tájékoztat arról, hogy e gazdag hagyomány újraéledésére jelentQs hatással bírt a Csemadok szervezte Tavaszi szél vízet áraszt& országos méretq hagyományQrzQ vetélkedQ. Ez a szervezet fogta s fogja össze a hagyományok feltárását, színpadra állítását, s a kibontakozó táncházmozalmat. 7. TAKÁCS András: A CSEMADOK és a Csehszlovákiai magyar értelmiségi néptáncmozgalom. In: Táncmqvészeti Dokumentumok 1980. Budapest 1980. 127-136.o. Takács András írása a megalakulásának 30 évfordulóját ünneplQ CSEMADOK magyarországi megismertetésére született. Röviden ismerteti az 1920 és 1940 közötti idQszak elQzményeit, majd az ötvenes évektQl sorra veszi a történéseket; az együttesek mennyiségi gyarapodását, a találkozók, vezetQképzés, a nemzetközi fesztiválok és kapcsolatok rendszerének kiépülését, kiemelve a mozgalomra élénkítQ hatást gyakorló élvonalbeli együtteseket. A szerzQ írásban kifogásolja, hogy a magyar nemzetiségi kultúrának nincs országos hatáskörq hivatásos intézménye, együttese. Ez megnehezíti a néprajzi tudományos kutató- és feldolgozómunkát és az amatQr együttesek szakmai segítését. 8. NÉPHAGYOMÁNY AZ ISKOLÁBAN 1. ANTAL László. FelsQoktatás és hagyományra nevelés. Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 67-70.o. A közoktatás különbözQ szintjein olyan pedagógiák léptek színre, amelyek nagy teret szentelnek a tánc oktatásának. A terület oktatásához szükséges pedagógusok képzése pedig fáziskésében van. A szombathelyi Berzsenyi Dániel FQiskola táncos oktatómunkájának ismertetése mellett a hagyomány oktatásának nehézségeire hívja fel a figyelmet, illetve a táncos szakember képzés szombathelyi lehetQségeit és fontosabb pedagógiai célkitqzéseit sorakoztatja fel, nagy teret szentelve a nevelQmunka fontosságának, még a felsQoktatásban is. 2. KARÁCSONY MOLNÁR Erika- KRAICINÉ SZOKOLY Mária: Hon-és népismeret, néphagyomány az oktató-, nevelQmunkában. Az 1996. október 4-5-i országos konferencia anyaga. Budapest, 1998. Budapesti tanítóképzQ FQiskola TovábbképzQ Füzetek 5. A kötet 71 tanulmányt tartalmaz a hon- és népismeret néphagyomány oktatása témakörökbQl. Az elQadások a néphagyomány oktatásának jelenlegi helyzetét, lehetQségeit, gyakorlatát és távlatait tárgyalták. Az egyes elQadások átfogják az oktatás valamennyi magyarországi szintjét: az óvodától a felsQoktatásig. A konferencia anyagához Andrásfalvy Bertalan írt elQszót. IV A BIBLIOGRÁFIÁBAN SZEREPLP SZAKORODALOM A. TANULMÁNYOK ANDRÁS Károly: A népi formanyelvrQl és a hagyománygyqjtésrQl. P. Nagy Töhötöm beszél a KALOT munkájáról. In: Új Élet, 1943 április. 116-117.o. ANDRÁS Károly: A népi formanyelvrQl és a hagyománygyqjtésrQl. P. Nagy Töhötöm beszél a KALOT munkájáról. In: Új Élet, 1943 április. 116-117.o. ANDRÁSFALVY Bertalan: A népmqvészet helyes szemlélete. In: Zelnik József (szerk.): Régi és új formák Budapest, 1977. Népmqvelési Intézet ANDRÁSFALVY Bertalan: Mqvészet és közmqvelQdés. In: Vas Anna (szerk.): AmatQr mqvészeti mozgalom. Helyzetelemzés. Budapest, 1976. Népmqvelési Propaganda Iroda. 25- 32. o. ANTAL László. FelsQoktatás és hagyományra nevelés. Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 67-70.o. BARTÓK Béla: A népzene jelentQségérQl.. In: SZÖLLPSY András (összegyüjtötte, sajtó alá rend.): Bartók Béla válogatott írásai. Budapest, 1956. Mqvelt Nép196-200. o. BARTÓK Béla: A parasztzene hatása az újabb mqzenére. In: SZÖLLPSY András (összegyüjtötte, sajtó alá rend.): Bartók Béla válogatott írásai. Budapest, 1956. Mqvelt Nép189-195. o. BARTÓK Béla: Mi a népzene? In: SZÖLLPSY András (összegyqjtötte, sajtó alá rend.): Bartók Béla válogatott írásai. Budapest, 1956. Mqvelt Nép184-188. o. BARTÓK Béla: Népdalkutatás és nacionalizmus. In: SZÖLLPSY András (összegyüjtötte, sajtó alá rend.): Bartók Béla válogatott írásai. Budapest, 1956. Mqvelt Nép178-188. o. BARTÓK Béla: Zene és faji tisztaság. In: SZÖLLPSY András (összegyüjtötte, sajtó alá rend.): Bartók Béla válogatott írásai. Budapest, 1956. Mqvelt Nép174-177. o. BÉRES András: A szabadmqvelQdési néptáncos tevékenység Hajdú- és Biharban. In: Táncmqvészeti Dokumentumok 1982. Budapest, 1982. Magyar Táncmqvészek Szövetsége. 162-180.o. BODOR Anikó: A vajdasági magyar népzene jelene és továbbélésének távlatai. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 71-76.o. DANIS JenQ: Reménytelen lenne azt hinni, hogy a ballada kiszorítja a drámát. In: Új Élet. 1943. július. 210-213.o. DEBRECENI László: A Gyöngyösbokréta aktáiból. In: Táncmqvészeti ÉrtesítQ. 1956. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. 99-105. o. ERDPS László: Az új magyar kultúra és a népi hagyományok. In: Ifjúság. 1946. 20. szám. FÉL Edit  KOVÁCS László: Az Qrhalmi (Nógrád m.)  Bokréta hitelesítése. In: Karácsony Zoltán (szer.): Magyar táncfolklorisztikai szöveggyqjtemény. Budapest, 2004. Európai Folklór Intézet.179-181.o. ElsQ közlés: Ethnographia XLVIII. 1937. április. 98-100. o. FÖLDESNÉ GYÖRGYI Erzsébet: Magyar paraszti gyermeknevelés. In: ZELNIK József (szerk.): Hagyomány és kreativitás. Tradition And Creativity. Budapest-Kecskemét, 1982. UNESCO WORKSHOP. GALAMBOS Ferenc Iréneusz: A magyar néptánc, népzenei hagyományok és a népdal identitás megQrzQ szerepe a burgenlandi magyaroknál. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 127-136.o. GOMBOS András - FELFÖLDI László (szerk.): A népmqvészet táncos mesterei. Budapest, 2001. Európai Folklórközpont - Hagyományok Háza-MTA zenetudományi Intézet. GÖNCZ László: A magyar néptánc- és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti tudat formálásában a Muravidéken. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4. Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 77-82.o. HÉRA Éva: Hagyomány és korszerqség a népi kultúra Qrzésében. Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 63-66.o. HÉRA Éva: Martin György és a folklórmozgalom kapcsolata. In: Folkmagazin XI. évfolyam. 1. szám. 36. o. ElsQ közlés: Martin György emlékezete. Budapest 1993. HOSSZÚ Klára. Oktatás, mqvészet, folklór, játék. In: ZELNIK József (szerk.): Hagyomány és kreativitás. Tradition And Creativity. Budapest-Kecskemét, 1982. UNESCO WORKSHOP. JEL- TÁRS SZOCIOLÓGIAI ALOTÓMpHELY: Kérdések és válaszok. Táncháztalálkozó 2004. I-II. In Folkmagazin XI. évfolyam 4. szám. Budapest, 2004. 12-15. o. illetve XI. évfolyam 5. szám. Budapest, 2004. 32-33. o. KÁDÁR Zoltán: Molnár Istvánnak még millió nehézséggel kell megküzdenie. In: Új Élet. 1943. május 136-139.o. KARÁCSONY MOLNÁR Erika- KRAICINÉ SZOKOLY Mária: Hon-és népismeret, néphagyomány az oktató-, nevelQmunkában. Tanulmánykötet. Az 1996. október 4-5-i országos konferencia anyaga. Budapest, 1998. Budapesti tanítóképzQ FQiskola TovábbképzQ Füzetek 5. KESZLER Mária: A magyar gyermektánc mozgalom történetébQl) (1965-1985). In: Tánctudományi Tanulmányok 1996-97. Budapest, 1997.Magyar Tánctudományi Társaság 89-98.o KODÁLY Zoltán: A magyar népzene. In. ElsQ közlés: Zeneközlöny, Budapest. 1925, X. évfolyam 9. szám. KODÁLY Zoltán: A népdal és a rádió. In: ElsQ közlés: Népmqvelés. 1956. aug. 31. II. évfolyam 8. szám 31. o. További közlés: Visszatekintés I. Összegyqjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. Sajtó alá rendezte: Bónis Ferenc. Budapest, 1984. Zenemqkiadó Vállalat. 302-303. o. KODÁLY Zoltán: Magyarság a zenében. In: SZEKFp Gyula (szerk.): Mi a magyar, Budapest, 1939. Magyar Szemle Társaság. 379-418.o. Tovább közlés: Apolló IX. kötet. IV. évf. 6. sz. Budapest, 1940. 97-102.o. KODÁLY Zoltán: Mi a magyar a zenében. In: ElsQ közlés: Apolló 1939. IV. évfolyam 92-102. o. További közlés: Visszatekintés I. Összegyqjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. Sajtó alá rendezte: Bónis Ferenc. Budapest, 1984. Zenemqkiadó Vállalat. 75-80. o. KODÁLY Zoltán: Százegy magyar népdal. In: ElsQ közlés: Magyar Cserkész Könyvei 116-117. sz. Budapest, 1929. 3-5. o. KODÁLY Zoltán: Zene az óvodában. In: ElsQ közlés: Magyar Zenei Szemle1941. I. évfolyam 2. sz. 3-21. o. További közlés: Visszatekintés I. Összegyqjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. Sajtó alá rendezte: Bónis Ferenc. Budapest, 1984. Zenemqkiadó Vállalat. 92-116. o. MAÁCZ László: Az amatQr néptáncmozgalom története. Rövid áttekintés. In: A néptáncmozgalom néhány alapvetQ kérdésérQl. Budapest, 1979. Népmqvelési Intézet. 3-23.o. MAÁCZ László: Néptáncmqvészet és néptáncmozgalom. In: Kaposi Edit-Pesovár ErnQ: Magyar táncmqvészet. Budapest, 1983. Corvina Kiadó. 53-76.o. MARÓTI Gyula: A kortárs szemével. In: Berlász Melinda (szerk.): Vass Lajos emlékezete. Tanulmányok és dokumentumok. Budapest 1998. Püski MARTIN György: A férfitáncok pedagógiai és táncházi alkalmazásáról. In: Zene, tánc. Zene- és Táncosztály Kiadványa. Budapest, 1982. 56-67.o. MARTIN György: A magyar néptánckutatás egy évtizede (1965-1975). In: Táncmqvészeti ÉrtesítQ 1976/1. Budapest, 1976. Magyar Táncmqvészek Szövetsége. 81-112.o. MARTIN György: Szék felfedezés és tánchagyományai. In: Tánctudományi Tanulmányok 1980-81. Budapest 1981. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata.239-282.o. MARTIN György: Szék felfedezés és tánchagyományai. In: Tánctudományi Tanulmányok 1980-81. Budapest 1981. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata.239-282.o. MOLNÁR István: A magyar színjátszás alapja: a magyar mozgás In: Új Élet. 1943. május 134-136.o. N.N.: A kállai kettQs felújítása Nagykállóban (1924. április 5.) In: KARÁCSONY Zoltán (szer.): magyar táncfolklorisztikai szöveggyqjtemény. Budapest, 2004. Európai Folklór Intézet. ElsQ közlés: Ethnographia XXXIV. évfolyam 117-118. o. NOVÁK Ferenc: A néptáncmozgalom mqvészeti irányzatai. In:A néptáncmozgalom néhány alapvetQ kérdésérQl. Budapest, 1979. Népmqvelési Intézet Mqvészeti Osztály 25-39.o. OLSVAI Imre: Gondolatok a népdalkörök elsQ országos felmérése után (1976) In: Antal László (szerk.): Népdalköröknek& szöveggyqjtemény. Szombathely, 1979. 16-29.o. ElsQ közlés: Népmqvelési Intézet kiadása 1978.) OLSVAI Imre: Népzenei hagyomány és feldolgozás. In: Zene, tánc. Zene- és Táncosztály Kiadványa. Budapest, 1982. 31-41.o. PÁLFY Csaba: A Gyöngyösbokréta története. In: Tánctudományi Tanulmányok 1969-70. Budapest 1970. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. 115-161.o. PÁLFY Csaba: Kecsetkisfalud a Gyöngyösbokrétában. In: Tánctudományi Tanulmányok 1980-81. Budapest 1981. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata.317-331.o. PÁLFY Csaba: Népmqvészeti ünnepi napok 1981- Gyöngyösbokréta? In: Síppal, dobbal& A népmqvelési Intézet Tánc és zenei Osztályának Kiadványa. Budapest, 1981. 69-73. o. PAPP Oszkár: Népi kultúra-avantgarde. A Muharay-együttesrQl. In: Kultúra és Közösség. 1981. 4. sz. 26-34.o. PESOVÁR ErnQ. Hagyomány és korszerqség a néptáncmqvészetben. In: Tánctudományi Tanulmányok 1975. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. 157-162.o. PESOVÁR ErnQ: A magyar tánckutatás 25 éve. In: Tanctudományi Tanulmányok 1969-70.Budapest, 1970. Magyar Táncmqvészek Szövetsége. 79-89. o. PESOVÁR ErnQ: Tánchagyományunk mqvelQdéstörténeti jelentQsége. In:Síppal, dobbal...Budapest, 1981. a Népmqvelési Intézet Tánc és zenei Osztályának kiadványa. 5-9. o. RATKÓ Lujza: Hagyomány és korszerqség a néptánc mozgalomban. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 59-62.o. STAUD GÉZA: A világirodalomban sehol sem alakult balladából színjáték. In: Új Élet. 1943. augusztus. 236-238.o. SZENTHEGYI István: Kodály Zoltán a magyar tánc kérdéseirQl. In: Zene, tánc. Zene- és Táncosztály Kiadványa. Budapest, 1982. 9-11.o. ElsQ közlés: Táncmqvészet. 1951. 1. sz. 11-12.o. SZENTHEGYI István: Kodály Zoltán a magyar tánc kérdéseirQl. In: Zene, tánc. Zene- és Táncosztály Kiadványa. Budapest,1982.9-11.o. ElsQ közlés: Táncmqvészet.1951.1.sz.11-12.o. TAKÁCS András: A CSEMADOK és a Csehszlovákiai magyar értelmiségi néptáncmozgalom. In: Táncmqvészeti Dokumentumok 1980. Budapest 1980. 127-136.o. TAKÁCS András: Magyar néptánchagyományok Szlovákiában, a Felvidéken. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998). Szerk.: Nagy Zoltán. Szombathely, 1999. Hagyomány és korszerqség. A néptánc-népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia. Körmend, 1996. május 25-26. 121-125.o. Továbbá: Síppal, dobbal. A Népmqvelési Intézet Tánc és Zenei Osztályának kiadványa. 1981/1. Budapest. 74-90. o. ÚJVÁRI Ferenc: A Gyöngyösbokréta boldogi csoportjának története. (részlet) In: Táncmqvészeti dokumentumok 1982. Szerk.: Maácz László. Budapest, 1982. Magyar Táncmqvészek Szövetségének idQszakos kiadványa. 59-95. o. VADASI Tibor (szerk.): A hagyományQrzQ népi együttesek országos találkozója, Veresegyház 1981. május 30-31. Budapest, 1982. Népmqvelési Intézet VADASI Tibor: A hagyományQrzés mai kérdései és problémái. In: A néptáncmozgalom néhány alapvetQ kérdésérQl. Budapest, 1979. Népmqvelési Intézet. 48-63.o. VADASI Tibor: Népi együttes és hagyományQrzés hat év fesztivál-jegyzQkönyvei alapján. In: Tánctudományi Tanulmányok 1982-83. Budapest 1981. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata.345-375.o. VÁSÁRHELYI László. Az amatQr néptáncmozgalom. In: Vas Anna (szerk.): AmatQr mqvészeti mozgalom. Helyzetelemzés. Budapest, 1976. Népmqvelési Propaganda Iroda. 63-67. o. VASS Lajos: Népdalcsokrok. In. Berlász Melinda (Szerk.): Vass Lajos emlékezete. Tanulmányok és dokumentumok. Budapest, 1998. 122-123. o. ElsQ közlés: Zeneszó 19992. 6. sz. 4.l. VÉGH József: Népi mqveltségünk terjesztése és a népi játékok. In: Hajnalodik. 1943. 1. sz. 6-9 o. VISKI Károly: Gyönygyösbokréta. In: KARÁCSONY Zoltán (szer.): magyar táncfolklorisztikai szöveggyqjtemény. Budapest, 2004. Európai Folklór Intézet. ElsQ közlés: Magyar Szemle, 1934, pp. 409-417.o. VITÁNYI Iván (munkabizottság vezetQ): Az amatQr mqvészeti mozgalom ideológiai-politikai helyzete és feladatai. In: Vas Anna (szerk.): AmatQr mqvészeti mozgalom. Helyzetelemzés. Budapest, 1976. Népmqvelési Propaganda Iroda. 7-24. o. ElsQ közlés: Társadalmi Szemle 1976. VIII-IX. sz.) VITÁNYI Iván: A magyar néptáncmozgalom története 1948-ig. In: Kaposi Edit (szerk.): Tanulmányok a magyar táncmozgalom történetébQl I-II. Budapest, 1964. Népmqvelési Intézet 1-135.o. VITÁNYI IVÁN: A népi kultúrmozgalom kérdései. In: Valóság. 1946. 6-9. sz. 67-71. o. VITÁNYI Iván: Gondolatok a nemzeti tánckultúránk kialakulásáról. In: Tánctudományi Tanulmányok. Budapest, 1958. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Bizottsága. 52-66.o. VOIGT Vilmos (szerk.): Hagyomány és kreativitás. Tradition And Creativity. Szöveggyqjtemény. In: Hagyomány és kreativitás Budapest-Kecskemét, 1982. UNESCO WORKSHOP. VOLLY István:  Nagykarácsony éccakája 1934. In: Táncmqvészeti dokumentumok. Budapest, 1976. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Táncmqvészeti Archívuma. 48-61. o. VOLLY István: A Gyöngyösbokréta indulása (Adalékok). In: Tánctudományi Tanulmányok 1976-77. Budapest, 1977. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. 343-368. o. ZELNIK József (szerk.): In: Hagyomány és kreativitás. Tradition And Creativity. Budapest-Kecskemét, 1982. UNESCO WORKSHOP. B. KÖNYVEK, TANULMÁNYKÖTETEK A néptáncmozgalom néhány alapvetQ kérdésérQl. Budapest, 1979. Népmqvelési Intézet. ANDRÁSFALVY Bertalan: A népmqvészet helyes szemlélete. In: Zelnik József (szerk.): Régi és új formák Budapest, 1977. Népmqvelési Intézet ANDRÁSFALVY Bertalan: Hagyomány és jövendQ. Népismereti tanulmányok. Lakitelek, 2004. ANDRÁSFALVY Bertalan: Néphagyomány értékei napjaink kultúrájában. Mindentudás Egyeteme 15. elQadás. 2002. december 23. ANTAL László (szerk.): A magyar néptáncmqvészet múltjáról és jelenérQl. Válogatás a magyar tánctörténeti és táncesztétikai irodalomból. Szombathely, 1996. BDTF. 5-15. o. ANTAL László (szerk.): Népdalköröknek& szöveggyqjtemény. Szombathely, 1979. 16-29.o. BERLÁSZ Melinda (szerk.):Vass Lajos emlékezete. Tanulmányok és dokumentumok. Budapest 1998. Püski BODOR Ferenc (szerk.): Nomád nemzedék. Budapest, 1981. Népmqvelési Intézet BÓNIS Ferenc(sajtó alá rend.): Visszatekintés I. Összegyqjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. Sajtó alá rendezte: Budapest, 1984. Zenemqkiadó Vállalat. BORBÁNDI Gyula: A magyar népi mozgalom. New York, 1983. Püski Kiadó ERDEI Ferenc: A magyar falu. Budapest, 1974. Akadémiai Kiadó ERDEI Ferenc: A magyar társadalom. Budapest, 1987. MagvetQ Könyvkiadó. Gondolkodó Magyarok GOMBOS András - FELFÖLDI László (szerk.): A népmqvészet táncos mesterei. Budapest, 2001. Európai Folklórközpont - Hagyományok Háza-MTA zenetudományi Intézet. GUNDA Béla: Hagyomány és európaiság. Akadémiai székfoglaló. Budapest, 1994. Akadémiai Kiadó GYPRFFY István: A néphagyomány és nemzeti mqvelQdés. Budapest 1939.Egyetemi Néprajzi Intézet Magyar Táj és Népismereti Könyvtára ILLYÉS Gyula: Hattyúdal ébreszt vagy lehet-e a népnek mqvészete? Bp. 1976. Gyorsuló idQ. MagvetQ Kiadó. ILLYÉS Gyula: Magyarok KAPOSI Edit (szerk.): Tanulmányok a magyar táncmozgalom történetébQl I-II. Budapest, 1964. Népmqvelési Intézet KAPOSI Edit- PESOVÁR ErnQ (szerk) : Magyar táncmqvészet. Budapest, 1983. Corvina Kiadó. KARÁCSONY Sándor: Ocsúdó magyarság. Szokásrendszer és pedagógia. Szerk.: Kövesdi Dénes. Budapest, 2002. Széphalom Könyvmqhely. KARÁCSONY Zoltán (szer.): Magyar táncfolklorisztikai szöveggyqjtemény. Budapest, 2004. Európai Folklór Intézet. KATONA Imre: Néprajz és gyermekvilág. Budapest, 2001. Pont Kiadó KÓSA LÁSZLÓ: Hagyomány és közösség. Magyar népi kultúra és társadalom. Budapest, 1984. Kozmosz könyvek KÓSA LÁSZLÓ: Néphagyományunk évszázadai. Budapest, 1976. MagvetQ Kiadó. Gyorsuló idQ MÁRAI Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében. Budapest, 1942. Révai Kiadás MOLNÁR István: Magyar tánchagyományok. Budapest, 1947. Magyar Élet kiadása. MÓRICZ Zsigmond: Gyalogolni jó. Budapest, 1952. Szépirodalmi Könyvkiadó MUHARAY Elemér: Hagyományunk, mqveltségünk, életünk. Budapest, 1943. NÉMETH László: Népiesség és népiség. In: Napkelet. 1928. február OLSVAI Imre: Népdalkörök kézikönyve. Szombathely, 1986. MMIK SEBP Ferenc: Hagyomány és korszerqség. A Magyar Állami Népi Együttes 50 éves. Budapest, 2003. SIKLÓSI László. Táncház. Budapest, 1977. Zenemqkiadó. Zeneélet SZEKFp Gyula (szerk.): Mi a magyar, Budapest, 1939. Magyar Szemle Társaság. SZÖLLPSY András (összegyqjtötte, sajtó alá rend.): Bartók Béla válogatott írásai. Budapest, 1956. Mqvelt Nép TAMÁS- GÁSPÁR Miklós: Idola tribus. Párizs, 1991. Magyar füzetek könyvei 12. TARJÁN Gábor: Folklór, népmqvészet, népies mqvészet. Budapest, 1991. Tankönyvkiadó UDVARDI LAKOS Endre: A mqvészeti nevelés módszertana II. (zene, tánc). Egységes jegyzet, Budapest 1991. Tankönyvkiadó VADASI Tibor (szerk.): A hagyományQrzQ népi együttesek országos találkozója, Veresegyház 1981. május 30-31. Budapest, 1982. Népmqvelési Intézet VÁRNAI Ferenc: Népdalkörvezetés. Oktatási segédanyag. Budapest, 1982. Népmqvelési Intézet. VAS Anna (szerk.): AmatQr mqvészeti mozgalom. Helyzetelemzés. Budapest, 1976. Népmqvelési Propaganda Iroda. VASS Samu: A kalotaszegi gyermek. A személyiségfejlQdés hagyományai Kalotaszegen. 1993. Kráter Kiadó- Colirom Rt kiadása. VERES Péter: Mit ér az ember, ha magyar. Levelek egy parasztfiúhoz. Budapest, 1989. Püski Kiadó VERES Péter: Mit ér az ember, ha magyar. Levelek egy parasztfiúhoz. Budapest, 1989. Püski Kiadó VOIGT Vilmos (szerk.): Hagyomány és kreativitás. Tradition And Creativity. Szöveggyqjtemény. In: Hagyomány és kreativitás Budapest-Kecskemét, 1982. UNESCO WORKSHOP. ZELNIK József (szerk.): Hagyomány és kreativitás. Tradition And Creativity. Budapest-Kecskemét, 1982. UNESCO WORKSHOP. ZELNIK József (szerk.): Régi és új formák. Tanulmánykötet. Budapest, 1977. Népmqvelési Intézet C. FORRÁSKÉNT HASZNÁLT FOLYÓIRATOK, PERIODIKÁK Budapesti TanítóképzQ FQiskola TovábbképzQ Füzetek 5. , 1998. Folkmagazin XI. évfolyam. 1. szám. Budapest, 2000 Folkmagazin XI. évfolyam 4. szám. Budapest, 2004. Hajnalodik. 1943. 1. sz. Ifjúság. 1946. 20. szám. Kultúra és Közösség. 1981. 4. sz. Magyar Zenei Szemle1941. I. évfolyam 2. sz. Napkelet. 1928. február Savaria. A Vas Megyei Múzeumok ÉrtesítQje 22/4- Pars ethnografica (1995-1998) Síppal, dobbal. A Népmqvelési Intézet Tánc és Zenei Osztályának kiadványa. 1981/1. Táncmqvészek Szövetségének idQszakos kiadványa. Táncmqvészet. 1951. 1. Táncmqvészeti Dokumentumok. Budapest, 1976. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Táncmqvészeti Archívuma. Táncmqvészeti Dokumentumok 1980. Budapest 1980. Táncmqvészeti Dokumentumok 1982. Budapest, 1982. Magyar Táncmqvészek Szövetsége. Táncmqvészeti ÉrtesítQ 1976/1. Budapest, 1976. Magyar Táncmqvészek Szövetsége. Táncmqvészeti ÉrtesítQ. 1956. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. Tánctudományi Tanulmányok 1969-70. Budapest 1970. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. Tánctudományi Tanulmányok 1975. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. Tánctudományi Tanulmányok 1976-77. Budapest, 1977. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. Tánctudományi Tanulmányok 1980-81. Budapest 1981. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. Tánctudományi Tanulmányok 1980-81. Budapest 1981. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata. Tánctudományi Tanulmányok 1982-83. Budapest 1981. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Tagozata Tánctudományi Tanulmányok 1994-95. Budapest 1995. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tánctudományi Tanulmányok. Budapest, 1958. Magyar Táncmqvészek Szövetsége Tudományos Bizottsága. Új Élet, 1943 április. Új Élet. 1943. május Új Élet. 1943. augusztus. Valóság. 1946. 6-9. sz. 67-71. o. Zeneközlöny, Budapest. 1925, X. évfolyam 9. szám. Zene, tánc. Zene- és Táncosztály Kiadványa. Budapest, 1982. V. NÉVMUTATÓ ADY Endre 5.o. ANDRÁS Károly 11., 21.,24.,40.o. ANDRÁSFALVY Bertalan 11.,12.,28.,34.o. ANTAL László 15., 25.,33.,34.,40.o. BÁRDOS Lajos 7., 26.o. BARTÓK Béla 4., 5., 15.,22.,34.o. BERLÁSZ Melinda 24., 26.,40.o. BÉRES András 34.o BODOR Anikó 31.,35.o. BODOR Ferenc 12.,40.o. BÓNIS Ferenc 7., 8.,40.o. BORBÁNDI Gyula 5.,39.,40. o. BÉRES András 23.o. BRUCKNER JenQ 20. o CHAGALL, 15.o. CSENKI Imre 28.o CSÓRI Sándor 16.o. DANIS JenQ 21.,35.o. DEBRECENI László 18.,35.o. ÉBNER Sándor 18.o. ERDEI Ferenc 6., 39.,40.o. ERDPS László 23.,35.o. ERKEL Ferenc 24.o. FÉL Edit 19., 35.o. FELFÖLDI László 12.,31.,35.,40.o. FÖLDESNÉ GYÖRGYI Erzsébet 12.,35.o. GALAMBOS Ferenc Iréneusz 31.,35.,40.o. GAIGUIN, 15.o. GÁL Károly 31.o GOMBOS András 12.,31.,35.o. GÖNCZ László 32.,35.o. GULYÁS László 28.o GUNDA Béla 13.,40.o. GYPRFFY István 5., 8.,18.,39.,40.o. HARANGOZÓ Gyula 22.o. HÉRA Éva 13.,32.,35.o. HOSSZÚ Klára 13.,35.o. HäRYNEN, Liisa 16.o. ILLYÉS Gyula 6, 13.,39.,40. o. JANACEK. 15.o KÁDÁR Zoltán 21.o KALLÓS Zoltán 28.o. KAPOSI Edit 22.,39.41.o. KARÁCSONY MOLNÁR Erika-33.,36.o. KARÁCSONY Sándor 7., 21.o. KARÁCSONY Zoltán 19.,35.,37.,40 o. KARLHEINS, Otto 16.o. KATONA Imre 14.,41. o. KERÉNYI Ferenc KESZLER Mária 30.,36.o. KODÁLY Zoltán 7.,9., 15.,21.,22., 23.,36.,38.o. KÓS Károly 28.o. KÓSA László 14.,41.o. KOVÁCS László 19.,35.o. KÖVESDI Dénes 7.o. KRAICINÉ SZOKOLY Mária 31.,36.o. LAJTHA László 28.o. LISZT F ERENC 24.o. LOMAN, J.M. 16.o. LORCA, 15. o. MAÁCZ László 18.,20.,36.,38.o. MADARASSY László 18.o MÁRAI Sándor 9.,41.o. MARÓTI Gyula 25.,36.o. MARTIN György 15., 25.,26.,28.,29., 32.,36.,37.o. MILHAUD, 15.o. MILLOS Aurél 18.,22.o. MOLES, Abraham 16.o. MOLNÁR István 15.,21., 22.,23.,36.,37.,41.o. MÓRICZ Zsigmond 5., 9.,41.o. MUHARAY Elemér 9., 18.,22., 23. 26.,41.o. NAGY László 16.o. NAGY Zoltán 13.,15.,16., 31., 32., 34.,35.,38. o. NÉMETH László 10.,41.o. NN (az Ezhnográfia tárca rovatának szerzQje 1924-ben) 18.o. NOVÁK Ferenc 30.,37.o. OLSVAI Imre 2.,37.,41. o. P. NAGY Töhötöm 11.,21.o. PÁLFY Csaba 19.,37 o. PAPP Oszkár 23.,37.o. PAULINI Béla 19.,20.o PESOVÁR ErnQ 15.,29.,37.,41.o PETPFI Sándor 5 PICASSO, 15.o. RÁBAI Miklós 15.o. RATKÓ Lujza 16.,38. o. RÉTHEI PRIKKEL Marián 18.o SEBP Ferenc 13.,41. o. SÉRA László 16.o. SIKLÓSI László 41.o. STAUD Géza 21.,22.,38.o. SZABÓ Antal 18.o SZABÓ DezsQ 5.o SZABÓ Iván 22.o. SZEKFp Gyula 7.,41. o. SZENDREI Zsigmond SZENTHEGYI István 10.,23.,38.o. SZÖLLPSI András 4.,5.,34.,41.o. TAKÁCS András 32.,38.o. TAMÁS-GÁSPÁR Miklós 16.,41.o. TARJÁN Gábor 41.o UDVARDI LAKOS Endre 41.o. ÚJVÁRI Ferenc 20.,38.o. VADASI Tibor 26.,38.,41.o. VÁRNAI Ferenc 27.,41.o VAS Anna 30.,38.,39.,41.o. VÁSÁRHELYI László 30.,38.o. VASS Lajos 24., 26.,38.o. VASS Samu 41.o. VÉGH József 22.,38.o. VERES Péter 10.,41.o. VISKI Károly 20.,21.,39.o. VITÁNYI Iván 16., 22.,24.,30.,39.o. VOIGT Vilmos 16.,17.,39.,41. o. VOLLY István 20.,22.,39.o. ZELNIK József 17., 27.,28.,39.,41.o PAGE  PAGE 2 t§VÔN×P×ÂØÄØôÙ>Ú¶Ü’à”à–à˜àšàœàžà à¢à¤à¦àæàèàDâFâìåî夿¦æ¬êúøøúúøøúúúúøúúúúúúúóúúúøúúúø$a$$a$¬ê®êLëNë˜îšîxïzï¬ó®óõõ¬ø®ø\ù^ù€ú<ûÔüÿÿvx�’”–˜šýøóóøøøýøøøýññøøøøøøøøñøøøøø$a$$a$šœž ¢¤¦¨ª¬®°²´¶¸º¼4 ò ô t v  Ìúúúúúúúúúúúúúúúúúõúúúóúúóóóó$a$$a$ÌÎÊÌÄÆÜà  –%˜%¾&¸)º)V+X+33|4È7Ì7ˆ8>>Š>Œ>¦?¨?ýýýøøýýøýýøøýýøøýøøýøøøýöôôô$a$¨?ŠEŒE.G0GªI¬IKKÌOÎOQQ8Výþúúúúúúúúúúúøøúööööúúúúúúôôúú$a$þþXÿZÿprÀÂÄÆÈbdFH´6 8 æ È Ê z|œžÒÔúúúúúúúúúúúøøúúúööúúôúúúúúúú$a$Ôjl¼¾ "æèrt¬®ÄÆ$&rt´¶!! """úúúúúúúúúúúúúøøúúøøúúúúúúöô$a$"L"N"ö"ø" $$¼$¾$®%°%''´'¶'z(|())J*L*Ô*Ö*P+R+, ,F-úøóøøóóóóóóññóóììóóóóøøøøóó$a$$a$$a$F-H-..//Ø/Ú/0æ0è0š1š2œ2|3~344Ò4Ô4~566°6²6B7D7Ð7Ò7úúúúúúúúúúúúúúúúøøööøúúööúúö$a$Ò7T8V8Ð8Ò8Ž9�9::ª:¬:†;ˆ;$<&<Ì<Î<¼=¾=Þ>à>–?˜?r@t@hAjA*Býøøööøøøøøøøøøøøøììøøööøøøø „„^„`„$a$*B,BìBîB:D@> Címsor 5$$@&a$5�\�>@> Címsor 6$$@&a$5�\�B@B Címsor 7$$@&a$ 5�CJ\�HA@òÿ¡H Bekezdés alap-betqtípusa\i@óÿ³\ Normál táblázat :V ö4Ö4Ö laö ,k@ôÿÁ, Nem lista >B@ò> Szövegtörzs$a$6�]�$þO¢$ spelle"þO¢" grame<Q@"< Szövegtörzs 3$a$L^@2L Normál (Web)¤d¤d[$\$ B*ph@P@B@ Szövegtörzs 2$a$CJ.X@¢Q. Kiemalés6�]�4 @b4 ÉlQláb  Ƹp#*)@¢q* Oldalszám\C‚\ Szövegtörzs behúzással„Ä„<ý^„Ä`„<ý\�bR@’b Szövegtörzs behúzással 2$„Ä„<ý^„Ä`„<ýa$垢ÿÿÿÿ 56789:;<=>fghijwxyz{ˆ‰Ž��ÂÃÓÔÕÖרóô  5;efŒ�­®Ýß IJ~§¨áâ<=op‹Œ±²æçè   »¼IJxŒ£®¯Ž��‘¬­®¯¸èéêëìíîïðñòóôõö÷øû   « ¬ Ÿ   U V º » cd  °-/ÛÜpq¸¹—˜ IJ‹!Œ!ê!ë!X%Y%£%à+â+f,g,. .2.Ù.Û.11:1}12 2á3â3 4Z4ü4ý4é5ë56î6ï6à8á89ñ9ò9ö:å;ç;è;<ÿ<= ? ?[?\?èCçD¬E­EùEúE±H²HüHýH§K©KîKïKNN×NØN¥P¦P Q Q@SASBSCSDSESFSGSHSISJSKSLSMSNSOSPSQSUSlSmSÿSTQVRVWWùYúY‡ZJ]K]¥]¦]z_{_|_÷_/`0`,b-b{b|bôeõe¯f°f ii¯i°illl|l}l¡n¢nïoðo»s¼smtnt*v+v—v™x»yzzx{y{Ò{Ó{p|üýi€j€D„E„F„G„H„I„J„K„L„M„N„ù„ú„^‡_‡ˆˆà‹á‹î‹ñŒM�ø�VŽWŽ��‚�ƒ�„�…�†�ˆ�Ù‘Ú‘E•F•˜•™•ë—ì—í—D˜E˜ššÀšÁšHœJœËœŒž�žñžÚ¢Û¢Ü¢Ý¢Þ¢ß¢à¢á¢â¢ã¢ä¢å¢æ¢ì¢£££££¤¤ ¦ ¦^¦œ¦�¦s©t©ªªk¬l¬­­Q®S®X¯Y¯�°‚°$±%±3³4³Ý³Þ³¦µ§µR¶S¶ö¸÷¸ù¸Ô¹EºFºÌ»Í»–¼—¼¿¿Æ¿iÂjÂÃrÄtĕĖĘÄ*Å+Å�ÇŽÇñÇòdzɴÉ#Ê$ʸ˹Ë/Ì0Ì5ÍÎ΋ÎÞÐßÐEѶÒ2Ô3ÔìÔíÔ…ÕªÕæÖÔØÕØÖØ×ØØØÙØÚØÛØÜØÝØÞØþØÿحٮÙ�Û‚ÛÝÛÞÛáÝâÝ1Þ2Þ×ߨßGàHàaâbâããáäâä9å:åËå)æõæèèÆèÇèSìTìUìVìWìXìYìZì[ì\ì]ì^ì_ì`ìaìbìcìdìeìfìgìhìiì˜ì™ìšì%í„î…îÅîÆîšð›ðqñrñðóñómônôù÷û÷˜ø™øVûWûêûgýhý6þ7þÉoqÏ”•ÐÑ^_P Q " # ` a   qr§©:;£¤‡ˆÊ˹»êë–óôžø !X!Ã!Ä!o"p"Q$R$q%r%w'y'z'œ'�'û(ü(à)�+‚+--b/c/00m2o2î3ï3\5]5ý5þ5777r8s8†:‡:;;¶=·=¸=º=»=Ø=Ù=??-A.ABBƒC„C…C†C‡CˆC‰CŠC‹CŒC�CŽC�C�C‘C’C“C”C•C–C—C˜C™CšC›CœC�C C¡CÉCÊCÙCÚCÛCjDkDúDûD…E†E2F3FsGtGHHËHÌHcIdI JJ¯J°J[K\K]K^K¹LºL-M.M¿MÀMNOOÒOÓOgQhQRRƒS„SÍTÎT&UlUmUVVéVêVVWWWMXNX÷X[Y\YnZoZ:[;[:\;\¯\°\»]¼]`^a^²^ð^ñ^z_{_ ` `¨`©`PaQaøaùaYbDcEcëcìc¿dÀd9e:eÙeÚe€f�f)g*g–g—g7h8hÃhÄhkiliminioi¼j½j.k/kåk”l•l&m'm~nïnðnÈoÉoYpZpôpõpÀqÁqirjrss~ssDtEtaubuvvmvnvwwÄwÅwexfxyy‘y’y”y±y²yzz‘z’zézêzb{c{||e|f|È|É|}}°}±}õ}ö}3~4~�~�~./Œ�€€w€x€�€þ€ÿ€X�Ø�Ù�I‚J‚‹‚Œ‚ô‚õ‚Jƒ–ƒ—ƒãƒäƒ,„-„s„t„µ„¶„ó„ô„R…S…’…“…à…á…N†O†�†ž†ñ†ò†i‡j‡ú‡û‡VˆWˆĈň?‰@‰ ‰¡‰ŠŠ¨Š©Š!‹"‹‚‹ƒ‹…‹†‹µ‹¶‹ô‹&ŒXŒrŒ‹Œ®ŒÚŒòŒA�–�Ç�ß�DŽuŽÇŽj�Ñ�&���õ�[‘À‘’t’Œ’¢’¾’à’“N“O“Q“T“^“_“n“�“¶“Û“ò“”3”E”[”r”Œ”©”¼”Дà”ñ”••4•G•b•y•Œ• ••æ• ––-–I–`–s–ˆ–¬––Ù–ð–—$—3—E—Y—r—“—®—Ñ—ç—þ—˜&˜V˜g˜}˜•˜¨˜ɘݘñ˜™™1™G™]™t™¦™¶™Í™â™š.šXšjšœš´šðš›!›;›Q›g›}›››«›º›Í›ä›ÿ›œ(œ=œVœgœwœ‰œ œ²œÒœòœ �(�:�T�l�‡�ž�¹�Õ�ð�žž,žGžkž‹ž¦žÊžËžÔžÕžÖžážâžãžæž˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€ˆh0€€˜0€€˜0€€˜0€€ˆ˜0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€ˆ˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€X0€€X0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€0€€˜0€€˜0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€X0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€(0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€H0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€X0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€80€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€(0€€˜0€€X0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€˜0€€H0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€X0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€My00QMy00My00�@0€€˜@0€€My00¦0{`WQ âRª\`fšG´lÔÝæ¼ÊÎv  D`oj‘*¬�Äí40bKLdnŠt§¬êšÌ¨?Àf®�"­¶‚À„ØNìþÔ"F-Ò7*BÔKWn\ÒaØg”l´lÕרÙÚÛÜÞßàáâãäåçè·¸¹º»½¾¿ÀÁÂÃÄÅÆÇÈÉËÌÍÎÏвlÖ !•!ÿ•€�—ºÁ/ 1 Ù Û ç é 46CN_a¬±¹Á˜ŸÛ)å)/,6,N,W,2.4.:1<1â1ç1 44¿4Ä4Y5Z566°6µ6G7O79 9²9·9<<¿<Ä<\?a?¦?®?V@[@\BaB¿CÄCII~J�JÒKÔK]N_NæNôNþPQÙSÛSÞTëTEURUyU~UV"V…V‡VÏWÚWoXX4Z6Z8Z>Z‡Z’ZœZ¢Z“]œ]÷_ù_0`;`3f5fifrfsfvfwf�f¿kÐkãnênooo$oŸp«pnr}rñsós't0t1t4t5t?tp|t|j€n€…„‡„7†F†H†N†f†l†s†v† ‡¢‡ªˆ±ˆ³ˆ¸ˆF‰M‰\‰c‰‹'‹î‹õ‹Œ"Œ#Œ/ŒšŽ£Ž/�C�e�l�É�Ë�Í�Ô�ý�‘‘‘×’å’”'”`•e•f•l•KšTšUšXšYšcšwšyšÁšÆšË›Ð›ç›ì›í›ô›ö›ÿ›œœ œœœœœ œ"œ&œfœhœ„œ�œŽœ‘œ’œœœ��D¡I¡8£D£X£Z£Û£ç£v¤|¤}¤„¤…¤‹¤å¤ñ¤Ÿ¥¨¥±¥¸¥Á¥Æ¥.¦=¦?¦A¦C¦I¦J¦V¦<§K§f§u§Œ§“§¼§Â§Ã§Ç§È§Ô§Õ§ä§ß¨î¨�©ž©¼©¾©Â©Ñ©Pªbª…ª”ªÀªÏª ««K«Q«X«b«I¬X¬ƒ¬’¬�¬Ÿ¬³­Â­|®ƒ®ž® ®)¯5¯°'°”°£°¯°±°%±*±ª±¹±S²Z²D³R³U³g³i³k³´.´z´Š´×µæµèµêµˆ¶—¶$·)·M·\·ô·¸ ¹¹G¹I¹t¹y¹˜» »ß»ï»ñ»ó»‡¼‰¼+½0½)¿8¿N¿P¿Ô¿ã¿4À;ÀëÀñÀ,Á6ÁWÁeÁ£Á¬ÁåÁôÁ,Â1Œ”œžÂÃÃdÄiÄÅÅÆ'Æ�ƎƵƺÆSÇ^ÇÍÇÏÇÿÉÊË-Ë Ì Ì$Í.Í5Í:ÍaÎcÎ Ñ"Ñ ÓÓMÔ\ÔpÔrÔtÔzÔÌÕÛÕèÕ÷ÕbÖqÖ#×2×^×o×�׬×÷×ýרØ6ØEØeØj؀؈طؾØMÙOÙÀÛÂÛ?ÜIÜíßÿßààààHàLàFâJâ¡â£â#ã1ãúäåååüåæBæPæXèZèLëZë`ëoëêëëëìëûë¿ìÁìÃìÊìÜìàìí$í'í+í5ïGïèðêðgòrò$ô&ô8ø:ø>øMø™øŸø±ùÀù(ú7úü(üÂýÄý7þ=þ¾þÎþüþÿÈÿØÿÅÑÓßêóõüþ  !#+ÄÔ357>QU9=ƒ“^i  _ey„Ž ž « ­ ® ¹ — ™ JY[ay†‰�›¶¸'ðò=L|}8DCEGTéü57–�;J-/3BÏÔä!ó!õ!÷!¹"É"¯#¹#Ä$Æ$M&W&ë'í'ï'ö'(#($(0(U*d*f*m*•+�+, , ,,;,?,@,L,1.;.2$2Þ2à2â2é2333#3™5›5�5¨517C7`7b7d7k7”7˜7™7¥7Ý9â9ã9é9u:„:Ë:Ú:Ü:Þ:>>?>C>D>P>aClCDDFDÔDÖD2E4E6Ez@zBzHz×zàz|ƒ|Â|Ç|é}î}��¡�¨�À�É�™„›„e†j†k†q† ˆˆ+‰2‰”‰™‰õ‰ú‰3Š<Š=Š@ŠAŠKŠ_ŠaŠÛŠäŠåŠèŠéŠóŠô‹ÿ‹&Œ1ŒòŒùŒ"�&�'�3�ö•þ•ð–÷–ù–þ–Ü—à—Ô™Û™»šÆšó›ù›Ëžãžæž>�ÀØòô #)+4[dx‹¡¬ÕÜ $%bc�˜º»3;ABs‰˜°Öä븹ã å ZbÎÑÙÚXa!'JK¿#Ì#õ%ö%£&¤&'!'"'%'Ù(Ý(…+‡+i-n-‰.Œ.Æ.Í.Õ.Ø.n0p022¾3Ë3ñ4÷4W5X5‹;Œ;i>j>(D,DF'F GGHH¡N¤NÓNÖNtP}PæSòSûSþS¥W«WbYdY£Z¶Z` `~aaJgTg±i²idjqjëoîoûopPuUuxxKxSxšx¢xŒƒ–ƒí„õ„ÿ‡ˆI�L�œŽ£ŽÕ‘Ø‘÷–—œ œ��Ÿ Ÿ££ø£¤—¦š¦Ò§Ô§©©ªªªh¬Œ­‘­® ®¯¯e¯f¯ ±#±å²ì²Ñ³Ù³üµýµf¶n¶ºŽºÏºÛº’¼•¼E½L½|‹ÂÅÅ&Å)ÅíÇðÇÊ"Ê+Ì.ÌÍÍÞÍè͇ΊΫίΫеÐèÔëÔ`ÖaÖêÖëÖ4Ø5ØßØâØ©Ù¬Ù…Û’ÛæÜêܩ߯ßCàFàÙâÞâãã±äºä-æ.æùæúæÖçÝçÂèÅè˜ê§êçëèë}ì~ìÛìàì2ðBð=ñ@ñiôlôŠõ�õ”ø—øŽù”ù*þ2þ'ÿ5ÿñøÅÇ­®šŸÖ Ø  58z{hqÎ×ÍÎjqš�R V [ b #!,!k%n%j&†&÷(ú(--00¹0È0ê3í3†4‡4n8q8é9ò9":':;;??¼?Ã?QD]DfDiDáDíDöDùDoFÊžËžÖžàžæž�ÀïÚ~¨¯·ø …%£%:1b1££tĘÄ &U/UmU{Upss”y±yö}~S…c…ì”ñ”æ• –$—3—¦™¶™«›º›¦žÊžËžãžæž�—Ëžãžæžÿÿ_________Héra ÉvaØ,ØêuJ:ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ„8„0ýÆ8^„8`„0ýo(.€„ „˜þÆ ^„ `„˜þ.‚„p„LÿÆp^„p`„Lÿ.€„@ „˜þÆ@ ^„@ `„˜þ.€„„˜þÆ^„`„˜þ.‚„à„LÿÆà^„à`„Lÿ.€„°„˜þư^„°`„˜þ.€„€„˜þÆ€^„€`„˜þ.‚„P„LÿÆP^„P`„Lÿ.Ø,ØÿÿÿÿÿÿÿÿtzŽ#å^)ñöÿ@€��ú���D2 2124282?2D2Q2S2]2c2d2f2l2n2t2{2€2„2‡2‹2�2Ž2•2–2—2˜2œ2¢2©2¬2®2¯2³2¶2º2¾2¿2Â2Ä2͋΋ЋÑåž@@@@@Œ@@H@j@p@x@†@�@T@@¬@À@˜@@Î@Ò@Þ@â@î@ü@@@@@ @"@`@@2@4@6@>@J@X@^@b@d@l@r@z@@@„@Š@Ž@@@@¢@¦@ÒÿÿUnknownÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿG�î‡z €ÿTimes New Roman5�€Symbol3&�î ‡z €ÿArial"qˆðÄ©¤€“fãÛ«&„¦¦<|�4JjÓ�4JjÓ™$ð‰‰´´��4dø�ø� 3ƒAðÜH(ðÿ?âÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿñöÿÿNÉPMpVÉSZET, HAGYOMÁNYPRZÉSLabdarózsa Bt.Héra Éva þÿà…ŸòùOh«‘+'³Ù0œ˜ ÄÐèô $0 L X d p|„Œ”âNÉPMÛVÉSZET, HAGYOMÁNYÕRZÉSÉPMLabdarózsa Bt.GabdabdNormalz Héra Évaa B60aMicrosoft Word 10.0@ègœ|@ôÒ+Y‘Æ@@î�È)Å@«71Ç�4JjþÿÕÍÕœ.“—+,ù®0  hpˆ�˜  ¨°¸À È ðâLabdarózsa Bt.Óø�A NÉPMÛVÉSZET, HAGYOMÁNYÕRZÉS Cím  !"#$%&'()*+,-./0123456789:;<=>?@ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ[\]^_`abcdefghijklmnopqrstuvwxyz{|}~€�‚ƒ„…†‡ˆ‰Š‹Œ�Ž��‘’“”•–—˜™š›œ�žŸ ¡¢£¤¥¦§¨©ª«¬­®¯°±²³´µ¶·¸¹º»¼½¾¿ÀÁÂÃÄÅÆÇÈÉÊËÌÍÎÏÐÑÒÓÔÕÖרÙÚÛÜÝÞßàáâãäåæçèéêëìíîïðñòóôõö÷øùúûüýþÿ      !"#$%&'()*+,-./0123456789:;<=>?@ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ[\]^_`abcdefghijklmnopqrstuvwxyz{|}~€�‚ƒ„…†‡ˆ‰Š‹Œ�Ž��‘’“”•–—˜™š›œ�žŸ ¡¢£¤¥¦§¨©ª«¬­®¯°±²³´µ¶·¸¹º»¼½¾¿ÀÁÂÃÄÅÆÇÈÉÊËÌÍÎÏÐÑþÿÿÿÓÔÕÖרÙþÿÿÿÛÜÝÞßàáâãäåæçèéêëìíîïðñòóôõö÷øùúûüýþÿ      !"#$%&'()*+,-./012345678þÿÿÿ:;<=>?@þÿÿÿBCDEFGHþÿÿÿýÿÿÿýÿÿÿýÿÿÿýÿÿÿýÿÿÿOþÿÿÿþÿÿÿþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿRoot Entryÿÿÿÿÿÿÿÿ ÀF`ÞH:1ÇQ€Data ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÒ1TableÿÿÿÿÚ0½WordDocumentÿÿÿÿ%¢SummaryInformation(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ9DocumentSummaryInformation8ÿÿÿÿÿÿÿÿACompObjÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿlÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿ ÿÿÿÿ ÀFMicrosoft Word dokumentum MSWordDocWord.Document.8ô9²q