ÐÏࡱá>þÿ òôþÿÿÿìóÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿì¥Á5@ð¿ZbjbjÏ2Ï2"l­X­Xv ÿÿÿÿÿÿˆ@@@@@@@T¸"¸"¸"¸"4ì"TT·3L#L#L#L#L#L#L#L#~0€0€0€0€0€0€0$É4R7F¤0Í@L#L#L#L#L#¤0@@L#L#q3@0@0@0L#† @L#@L#~0@0L#~0@0@0Z0@@Z0L#@# p’ˆfJÈǸ"Ò.úZ0~0‡30·3Z0a8Ì/ja8Z0TT@@@@a8@Z0$L#L#@0L#L#L#L#L#¤0¤0TTd!¸"60 TT¸" Aki megírja szülQföldje történetét, az nagyobb és értékesebb munkát végez, mintha egyetemes történelmet írna. A hqség a szülQföldhöz, a legnagyobb erQ a táj felemelésére. /Kanyar József/ MÚLTMENTP Tisztelt Olvasó! Kiadványunkkal örömet szeretnénk szerezni minden kedves olvasónknak, aki nyitott az értékQrzQ gondolatokra, a múlt szellemi örökségének befogadására. Célunk, az is hogy bemutassuk egyesületünk tevékenységét, mindazt, amit a múlt mentésében eddig tettünk, teszünk és tenni szeretnénk. Azonban mindkét célnál fontosabb számunkra, hogy a következQ lapok felkiáltó jelek legyenek! Kiáltások a sokat emlegetett huszonnegyedik óra utolsó perceiben, hogy ne kerüljön a tqzbe, vagy a szemétbe régi fénykép, írás, kopott, rozsdás, korhadt eszköz, tárgy, ami még tanúskodhat egy végleg letqnQ korról. A kutató, gyqjtQ elQdök Lajta Lászlótól Várnai Ferencig, Muharay ElemértQl Pesovár ErnQig és Anrdrásfalvy Bertalanig hatalmas szellemi kincset gyqjtöttek össze számunkra. A helyiek emlékezetét faggatva Nemes János, Dallos Nándor, Dallos Nándorné, Kaszás János, Pesti János olyan szellemi értékeket mentettek meg, amelyek ma már nem lennének pótolhatók. A fáradhatatlan szakembereknek és a Gyöngyösbokréta mozgalomnak köszönhetQen Hosszúhetényben máig megQrzQdtek az Qsök hagyományaiban gyökerezQ táncok, dalok, szokások, magatartásmódok. Amit gyqjtöttek, lejegyeztek az már levéltárak, múzeumok, könyv-tárak polcain fellelhetQ, (ezeknek a közkinccsé tétele is feladat !), de körülöttünk is található, a padláson, a kamrában, a fiók mélyén ránk maradt érték. A legtöbb család ma már féltve Qrzi ezeket, és nem enged a régiség-kereskedQ csábításának. Egyre fontosabb a múlt... A család múltja, az Qsök erdete. Népünk, nemzetünk múltja. Lakóhelyünk múltja! Mi ezt a kollektív múltat szeretnénk össszerakni. Felkutatni még a hiányzó mozaikokat, összefoltozni az emlékezet szakadozó hálóját, megmenteni a helyi múlt tárgyait, dokumentumait. Kiadványunkon keresztül segítséget kérünk, és ajánlunk fel ahhoz, hogy mindaz elQkerüljön, megmaradjon, és a köz számára hozzáférhetQ legyen, ami településünk multját idézi! Köszönetet mondunk dr. Andrásfalvy Bertalannak, Dallos Nándornénak, dr. Turza Istvánnak, Jánosiné Rajnai Virágnak, Szanati Dalmának és Marsai Ágnesnek, hogy írásaikkal, szakmai segítségükkel hozzájárultak kiadványunk megjelenéséhez! Hosszúhetény, 2007. június 18. Papp János EgyesületünkrQl A Hosszúhetényi Hagyo-mányQrzQ Egyesület 2004 Qszén alakult, 2005 februárjában került be-jegyzésre közhasznú szervezetként. Alapítói a Hosszúhetényi Népi Együttes egykori és mai táncosai, akik felismerték, hogy a népzene és néptánc helyi kincseinek megQrzésén túl nagyon fontos a település tárgyi emlékeinek, fotó- és írásos dokumentumainak összegyqjtése is. Az egyesület alapító okirat szerinti céljai között szerepel:  A helyi néphagyományok, néprajzi értékek felkutatása, megóvása, felelevenítése, bemutatása.  A Hetényi Gyöngyösbokréta és az ötvenes években mqködQ népi együttes táncörökségének ápolása, a jelenlegi hagyományQrzQ együttes tevékenységének anyagi és erkölcsi támogatása.  Néprajzi gyqjtQmunka: szellemi nép-rajz, viselet, tárgyi eszközök összegyqjtése, lejegyzése, óvása, bemutatása  Helyi népdalok, néptáncok tanulása, tanítása, elfogadtatása, népszerqsítése  Közösségi táncalkalmak, népszokások rendezése, felelevenítése Az egyesület tagjai eddigi tevékenységük során több  tele-püléstörténeti szempontból fontos  fotót, írásos dokumentumot és használati tárgyat gyqjtöttek össze. Saját székház, iroda híján a papír alapú anyagok (fényképek, okleve-lek, birtoklevelek, könyvek) a helyi könyvtár raktárában kaptak helyet ideiglenes megQrzésre. A tárgyakat egyik tagunk házának istállójába hordtuk össze, amelyet közös munkával alakítottunk raktárrá. Egy másik tagunk évek óta szisztema-tikusan gyqjti a település és a környék egykori paraszti és polgári viseletének darabjait. Az egyesület tagsága Papp Jánost választotta elnökének, a vezetQség tagjai: Bertalan Éva, Katonáné Gunszt Andrea, Radó Tihamér és Keserq Árpád. Egyesületünk szívesen fogad új tagokat, támogatókat céljai megvalósításához, segítséget tervezett feladatainak végrehajtásához. Dallos László A HAGYOMÁNY KÖZÖSSÉGFORMÁLÓ EREJE A hagyomány egy adott emberi közösség által felhalmozott kultúra és mqveltség: régebbi korokból írott és íratlan formákban átvett, és átvitt gondolkodásmód, szokás, erkölcsi felfogás, ízlés, értékítélet; valamint azokat külsQdlegesen is kifejezQ magatartások, viselkedési (illem) és érintkezési formák összessége. A hagyomány közös kincsünk is, mert a megQrizve-megszüntetve elv alapján jelenti a folyamatosságot, s így igen sokféle módon közvetít a múlt és a jelen, továbbá az egyén, a csoport és a társadalom között. A koronként változó közvélemény értékrendjét is tükrözQ hagyomány egyéni elfogadása révén sajátítjuk el a társadalmi lényként való gondolkodás alapelemeit, a közösségi élet aktív tagjai lehetünk, hozzá-járulhatunk a csoport összetartó erejének megQrzéséhez, kiérdemelhetjük a pozitív csengésq hagyománytisztelQ (illemtudó) minQítést. Ismeretes, hogy sokféle hagyomány van: nemzeti, nemzetiségi, tájegységi, lakóhelyi, szakmai, családi, diák, & stb. ennek megfelelQen több hagyomány értékei ülepednek le tudatunkban életünk során. Természetesen elsQdlegesek a nemzeti kötQdések: közös terület, nyelv, történelem, lelki alkat, önazonosság (identitás) a társadalmi együttélés normatív kereteiben, tágabb értelemben európai értékrendben. Mint mindenben, az önazonosság kérdésében is óvatosan kell eljárni, ugyanis könnyebb megmondani azt, hogy milyenek nem vagyunk, mint azt, hogy milyenek vagyunk. Nemzeti kötQdéseink talapzatán szqkebb hazánk, otthonunk és lakóhelyünk is gazdag hagyományokkal rendelkezik. Hagyományainkat célirányos egyesületek, civil, baráti körök, alapítványok, klubok, az egyházközösség, & stb. ápolják, gondozzák, fejlesztik. A múlt és a jelen rendkívül szerteágazó hagyományos kötQdései között konkrét helyet foglalnak el az intézmények, terek, utcák, parkok, & stb. elnevezései, melyeket emlékmqvek, múzeumok, szobrok, & egészítenek ki. A közterületek sajátságos elnevezései utalhatnak történelmi nagyjainkra, koszorús költQinkre, jeles íróinkra, tudósainkra, & és megjelölhetik közvetlen földrajzi helyünket, az adott település mezQgazdasági, ipari & fejlQdéstörténeti hovatartozását, ezen belül pl. a bányászati iparághoz való kapcsolatát is. Mint ismeretes: Hosszúhetény bányásztelepülés is volt, 1782-tQl 2004-ig a bánya biztosított megélhetést több család számára. Ámde ez a történelmi kapcsolat nem tükrözQdik vissza az utcanevekben, holott településünkön is lehetne pl.:  Jó szerencsét ,  Fekete gyémántok ,  Szent Borbála nevq utca. Nyilvánvaló, hogy tartós megbecsülésre csak az igazi tartalmat, a maradandó értékeket képezQ hagyományok méltóak. Nem szorul bizonyításra, hogy itt Hosszúhetényben is van mit megQriznünk az utókor számára. A MúltmentQ és a HagyományQrzQ Egyesület erre vállalkozott. Kísérje segítQ szándék törekvésüket! Dr. Turza István okl. bányamérnök Hosszúhetényi faluház A hagyományt, a kultúrát nem lehet megörökölni, azt mindenki-nek meg kell tanulnia, amint a gyermek is megtanulja anyanyelvét szüleitQl, családjától és késQbb megtanulja az iskolában mindazt, amire életében szüksége lehet megélhetésének biztosítására. Az iskolai tanagyagban azonban nincs benne az, hogy ott, ahol a gyermek megszületett, él, iskolába jár, miként éltek az emberek, milyen hagyo-mányok rendezték a falu életét, miként találták meg az emberek ott, abban a környezetben, tájban megélhetésüket. Miként dolgoztak, ünnepeltek, álmodtak és küzdöttek a természettel és balsorsukkal. Nem is lehet ez benne az országosan elQírt tanagyagban, mert a hagyományok, a természeti környezet és a benne történetileg kialakult mqveltség és életmód mindenhol más és más. Napjainkban az életmód és a környezet gyors és gyökeres megváltozásával a hagyományok átörökítésének eddigi módja, a közvetlen, személyes tudás- és tapasztalat átadása a családban nemzedékrQl nemzedékre szinte teljesen ellehetetlenült. A helyi mqveltség és kultúra, a hagyományok átadásában egyre nagyobb, meghatározó szerepet kap az óvoda és iskola. Ahhoz, hogy a helyi hagyo-mányt, a falu történetét és természeti környezetének rejtett értékeit és szépségeit játékosan és komolyan is megismertethessük a fiatalokkal, elQször össze kell gyqjtenünk múltunk tárgyi, írásos és az idQsebbek, szüleink és nagyszüleink emléke-zetben még élQ, de gyorsan eltqnQ emlékeit. Mintegy 25 évvel ezelQtt egy nyáron barátaim meglátogatására Svédországba utaztam. Vezetésükkel bejártuk ennek az északi országnak Dalarna nevq tartományát, Stockholmtól észak-nyugatra. Amikor egy faluba megérkeztünk, mindjárt a  faluházat kerestük. Ez a helyi ha-gyományokat külsejében is szépen képviselQ régi lakóházat, istállót, pajtát, ólakat és udvart egybefoglaló együttest jelentett, melyet mindig két-három népviseletbe öltözött fiatal leányka és legény Qrzött. Készségesen megmutatták az épületek belsejét is, amelyek úgy tqntek, mintha a benne lakók csak tegnap hagyták volna el otthonukat. Amikor híre ment, hogy több, messzirQl jött, érdeklQdQ idegen is érkezett, hamarosan még több fiatal jelent meg, és volt, ahol egy harmonikás is eljött velük, hogy táncaikat is bemutathassák. Volt, ahol helyi ételekkel is megkínáltak minket, és a helyben készített hagyományos népmqvészetük formáit követQ kézmqvesek alkotásait is megvehettük. Látszott, hogy ezek a fiatalok nem fizetett alkalmazottak, hanem a helyi hagyományQrzQ együttes tagjai, akik nyári ünnepnapokon felváltva egymást, itt Qrzik a kis  múzeumot , de délutánonként, esténként itt össze is gyqlnek, játszanak, táncolnak, beszélgetnek jókedvqen,  klubéletet élnek. Nagyon megtetszett ez nekem, és érdeklQdtem, hogyan is mqködik ez Svédországban. Ennek a hagyományQrzQ mozgalomnak nagy múltja van. Valamivel több, mint száz éve már, hogy Svédország, viszonylag nagy szegénység után gyorsan iparosodni kezdett, és a férfiak gyakran hetekre, hónapokra messze földre kényszerültek, hogy megtalálják megélhetésüket, pénzt keres-senek. Az asszonyok és gyermekek otthon maradtak. A 19. században itt kibontakozó népfQiskolai mozgalom segítségével, lelkes népmqvelQ tanítók, lelkészek, mqvészek felhívták a figyelmet a svéd népmqvészeti hagyományokra, és rábeszélték az asz-szonyokat és otthon maradt férfiakat, hogy elevenítsék fel a már-már elfe-lejtett népmqvészeti tevékenységüket. A legszebb minták alapján újra kezdjenek el otthon szQni, hímezni, a férfiak festett, faragott kis bútorokat készíteni  és ezeket elvitték a nagyvárosokba megmutatni. Egyszer-re divat lett a régi, nemcsak Stockholmban, a polgárházakban, hanem egész Európában a skandináv  dizájn . Stockholmban, a város Skanzen nevq kerületében létrejött, az azóta világhírqvé lett szabadtéri múzeum, melyben egész falusi épületegyütteseket, teljes berendezéssel telepítettek át, és mutattak be a nagyközönségnek. Azóta a világ minden részén alakultak ilyen, a régi, falusi épületeket, berendezéseket, szerszámokat bemutató szabadtéri múzeumok, melyeket e svéd mintáról skanzeneknek neveztek el. A stockholmi skanzenben mqhelyek is láthatók, ahol asztalosok, fazekasok, üvegfúvók, kovácsok dolgoznak a hagyományok szerint. A kisebb városokban is megindult a törekvés olyan múzeumok létrehozására, ahol mindenki megtekintheti a régi svéd népmqvészet legszebb darabjait, az ott látott darabhoz hasonlóan elkészítéséhez nemcsak mintalapot, hanem technikai leírásokat is kaphat. Nemcsak a kiállításon elhelyezett tárgyakat nézhette meg, hanem az ún. tanulmányi raktárban kihúzható, üveges lapos fiókokban még sok más tárgyat is megtekinthetett. A hagyo-mányos minták szerint felelevenített kézmqipar meghódította a világot, mindenfelé keresték ezeket az egysze-rq, kiegyensúlyozott kézmqves darabokat. Ez a kézmqves tevé-kenység sok családnak biztosított jövedelmet, megélhetést. Nem kellett az asszonyoknak, különösen téli idQben tétlenül hazavárni messze dolgozó férjeiket, megmaradt a család, megmaradt a falu is. Ennek a virágzó kézmqves mozgalomnak mintegy két-három évtizede azonban vége szakadt. A kezdetben szövetkezeti alapon mqködQ IKEA pénzéhes új tulajdonosai már nem a svéd falvakban vásárolják fel világszerte keresett termékeit, hanem az olcsóbban dolgozó Távol-Keleten, természetesen a ha-gyományos svéd minták alapján dolgozó Fülöp-szigeteki, indiai, kínai betanított emberektQl. De közben felnQtt a svéd falvakban is egy olyan ifjúság, mely nemcsak megismerte, hanem az iskolában, a gyakorlatban is elsajátította a hagyományos kézmqipar technikáját, fogásait. A gyermekek iskolai kézmqves foglalkozásokon nemcsak hagyományt tanulták meg megbecsülni, hanem részesültek a szép alkotásának pótolhatatlan, léleképítQ örömé-ben is.  Hemskjöld ennek a tevé-kenységnek, mozgalomnak, munkának a neve. Ma ugyan már nem kötelezQ az iskolában, de választható stúdium a  hemskjöld Svédországban, és még igen sokan választják, akkor is, ha nem ilyen kézmqvességet akarnak hivatásul választani. A mozgalomnak igazi, szinte felbecsülhetetlen következménye, hatása az volt, hogy felébredt az egész társadalomban a múlt megismerésének az igénye, az érdeklQdés a néphagyo-mányok iránt. Ma tehát már nagyon sok faluházban van  faluház , melyet szak-emberek segítségével helyreállítottak és tartósítottak, hogy az idQ vasfoga, baktériumok, gombák és bogarak ne pusztítsák tovább a többnyire fából készült épületeket. A faluban összegyqjtött néprajzi tárgyakat a kerületi, járási múzeumokba szállítják elQször, ahol szakszerqen megtisztítják, kijavítják és konzerválják, majd lefényképezik, és korszerq leírásokkal leltározzák, majd visszaszállítják származási helyére, a faluházba. (A tárgyak legegyszerqbb fertQtlenítése úgy történik, hogy egy légmentesen lezárható kamrába helyezik, melybQl kiszivattyúzzák a levegQt. Minden kártevQ élQlény elpusztul a vákumban, anélkül, hogy a tárgy meg-sérülne.) A körzeti múzeum tehát elvégzi a tárgy szakszerq, tudomá-nyos dokumentálását a svéd néprajztudomány számára, de a tárgy eredeti helyén marad. A tárgyakon és kézmqvességen keresztül megszeretett hagyo-mány felkeltette a fiatalok érdeklQdését a népdalok, néptáncok iránt is. Egyáltalán, a múlt vállalása már nem terhes feladat, hanem éppen a fiatalok közösségi életének, szórakozásának alapja is. Nemcsak idegeneknek táncolnak büszkén, örömüket találják benne, és lelkesen gyarapítják, gyqj-tik, míg még lehet, a múlt mqvészi és mindennapi tárgyait: bútorokat, szerszámokat, ruhanemqket, fényképeket. Természetesen a régi, családi fény-képekrQl másolatot készítenek, arra írják fel az adatokat, az eredetit nem veszik el a leszármazottaktól. A régi, szép ruhadarabok, hímzések alapján elkészítik a maguk, ünnepre való ruháit, ezekben Qrzik falujuk legszebb kincseit a faluházban. Nagy jelentQsége van a régi természeti környezetre és az abban való hagyományos gazdálkodásra vonatkozó emlékezések, adatok, térképek és írásos emlékek gyqjtésének, különösen nálunk, ahol a környezet, a gazdálkodás és tulajdonviszonyok is igen nagy változáson mentek keresztül. Miért? Mert a jövQ környezetbarát gazdálkodására a múlt adhat mintát, ötletet, bíztatást. Meg kell keresni e tájnak bevált, másutt nem található, sajátos természeti és gazdálkodásban is feleleveníthetQ, az új kihívásoknak és szükségleteknek megfelelQ hagyományait, a  hungari-cumok mellett azt, amit hetényi specialitásnak lehetne nevezni. Mi lehet az? Például a bazsarózsának, a pévönyének megfelelQ régi legelQket, az akkor tenyésztett régi magyar állatfajtákkal, melyek legjobban tudnák hasznosítani e táj földmqvelésre már kevésbé alkalmas lejtQit. A szürke magyar marha egyre keresettebb, szilaj, hagyományos tartása nem kíván nagyobb befektetést és jövedelmet is hozna. A régi legelQerdQk, fás legelQk nemcsak a legtöbb, természetes takarmányt biztosítanák, hanem a tájnak is új, de egykor már megvalósult arculatot adnának. Ezekben a legelQ-erdQkben ritka madarak, állatok találnák meg újra életterüket. Valamikor igen sokféle, a mai kártevQknek ellenálló gyümölcs, különösen különféle körtefajta, berkenye, sokféle almafajta termett Hetényben, melyet itt fel is dolgoztak, aszaltak, ecetet készítettek belQle. Híresek voltak szQleik, boraik is. A hagyományból kiderülne, milyen zöldségfajtáknak, gyógy- és fqszer-növényeknek, bogyós gyümölcsq-eknek kedvezett ez a táj. Lassújárású pataki malmaikban kiváló lisztet Qröltek egykor, és még régebben, szinte biztosra vehetQ, hogy halastavaik is voltak a hetényieknek. Mindezek megvizsgálására már csak azért is szükségünk van, mert a természeti környezet pusztulása ellen fel kell lépnünk mindenhogyan. E néhány felvetett ötlet, javaslat mellett több és különb is elQkerülhet, ha megismerjük falunk hagyományait, régi gazdálkodását, életét. Éppen ezért a rendszeres múlt-kutatás mellett meg kell kezdenünk a hagyomány taní-tását, bemutatását. Ebben a mqvészeti hagyomány a gyermek-játékok megtanítása, régi népszokásaink játékos felelevenítése, dalaink, táncaink, meséink, mondáink bemutatása különös jelentQséget kap. A mqvészeti nevelés, közösségre nevelés. Ennek során találja meg az egyén sorstársait is, megtartó hazáját is, ami értelmet ad minden munkájának, küzdelmének. Valahol otthon lesz, és büszkén vállalja e hazáért a nehézségeket, feladatokat, hiszen maga mögött érezheti a közösség segítségét, szolidaritását is. E mellett újra ki kellene alakítani az iskola tankertjét, melyben a gyerekek játékosan megtanulnák a kertészkedés, szQlQmqvelés, a gazdálkodás alapjait, munkáit, megismernék e táj értékes védett növényeit, gyógy-füveit, de madarait, vadon élQ állatait is.  Mecseki erdei iskola , ami kedvet hozhatna ahhoz is, hogy az itt iskolába járók felvállalják elQdeik egykori szép hivatását, a természet erQivel való küzdelmet, a mezQgazdálkodás különféle múltbeli tevékenységének korszerq folytatását is a mai kihívásoknak megfelelQen. Hosszúhetény már régen megindult ezen az úton. Országosan ismert volt népi együttese, táncaik, népdalaik. Óvodájában a kis gyerekek már régóta tanulják a népi játékokat, és nemcsak a helyi és baranyai hímzQ mqvészeti hagyományokat, hanem más tájak és nemzetiségek hímzéseit is megtanulták. Megérett a falu társadalma arra, hogy kialakítsa a maga faluházát, melyben láthatóvá és hozzáférhetQvé válik nemcsak az itt élQk tárgyi hagyománya, hanem leírva, és elektronikus hang- és képrögzítQkön meghallgat-ható és megtekinthetQ lenne mindaz, ami múltunkban értéket, követendQt, felhasználhatót jelenthet. Andrásfalvy Bertalan A hosszúhetényi gazdálkodás fQbb vonalai a XX.sz-ban Írásomban a XX. századi hosszúhetényi gazdálkodást szeretném röviden és tömören bemutatni. Pontosabban szólva egy vázlatot tudok nyújtani annak mqködésérQl, struktúrájáról, remélve, hogy ez elegendQ arra, hogy felkeltsem néhányakban a hagyomá-nyos életmód iránti érdeklQdést. Egy századdal korábban falunk megélhetési stratégiája  a maival ellentétben  nem a városok nyújtotta munkahelyi lehetQségekben rejlett. A lakosság nagy része az 1870-es népességfelmérés szerint a gazdálkodásban, még pontosabban az állattartásban találta meg megélhetését, ami eltartott egészen az 1950-es évekig. Hosszúhetény földrajzi fekvé-sének és adottságainak köszönhetQen az állattenyésztésre jobban támaszkodhatott, mint a másod-, harmadosztályú mi-nQségbe sorolt földeken a növénytermesztésre. Az állatlétszám-felmérések szerint a leginkább tenyésztett állat a sertés mellett a szarvasmarha volt. A XIX. század végéig, 1895-ig a legkedveltebb a magyar szürke tartása volt, mely fQként az igaerQ ellátást biztosította. Majd fajtaváltás következett be. EttQl az évtizedtQl kezdQdQen a szilajtartáson nevelkedett, kevés tejet adó magyar szürkét lassan felváltotta a jól tejelQ, bQséges húst adó, és igavonásra is alkal-mas pirostarka, majd a bonyhádi marha. Egy 1935-ös mezQgazdasági szakkönyv szerint Baranya vármegye és Tolna volt a tejelQ jellegq bonyhádi marha fajtának legnagyobb erQforrása. Hosszúhetényt a nagyobb szarvasmarha hízlaló, növendékállat eladó, törzskönyveztetQ községek között sorolták fel. Az állomány számának felfutási íve 1942-ig tartott, amikor még a német és olasz állam gazdaságpolitikájának köszönhetQen az adott országokba szállítottuk ki a marhatenyészetünket. A világháború utáni visszaesés az élelemhiánynak, a tejgazdaság stagnálásának is a következménye, míg be nem következett a téeszesítés. Attól az idQszaktól a sertés, és juh-tenyésztés került elQtérbe. Az 1942-ben számon tartott 824 db marhalétszám 2000-re 22-re zsugorodott, és zsugorodik folyama-tosan. Az állatlétszám változása mellett érdemes megfigyelni a legeltetés lehetQségeinek megoldását, társadalmi szinten pedig a nagycsalád és a gazdálkodó életmód összefüggéseit. Ôêð˜(™(š(¼(ž?¨?¬?Ú?ä@æ@AADDÀDÂDŽF�FþFG&I(ILINIœIžIJ J*J,J.J0JrJtJdKfK¬L®LèMêMtNvNFOHOdOfOhOjO0Q2Q^Q`QjQlQRRTRXRüôüìçÙ˾´§™§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§¾§h ]¤h ]¤5�OJQJ^Jh ]¤h ]¤OJQJ^Jh ]¤OJQJ^Jh ]¤h ]¤OJQJ^Jh ]¤h ]¤5�OJQJ^Jh ]¤h ]¤6�OJQJ^J h ]¤6�h ]¤h ]¤6�h ]¤h ]¤5�h ]¤<\ | ~ ’ ” – ¸ º ê ø ¶ fœ\JÂìZ¼¾�’”ÒÔêìîúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúòúú$a$gd ]¤gd ]¤Zþîðèb‚ d!"€"‚"Ò#%î%î& (Š(˜(š(¦(¼(½(¾((0Œ4j5†6š:úúúúúúúúúúúúúúúúúúúòòòòúúúúú$a$gd ]¤gd ]¤š:î<Ž>?T?V? ?¢?¤?¦?¨?ª?¬?Ø?Ú?ÒAFJôSüh.oÞu {îˆ6“|•î—ð—˜úúúúúúúúúúúúòòúúúúúúúúúúúúê$a$gd ]¤$a$gd ]¤gd ]¤XRZRÜRÞRbSdSÂSÄSBTDTfThTºT¼TÀTÂTnWpWÄWÆWÌWÎWúWüWLXNXTYVYòYôYþ[\R\T\ _ _Â`Ä`|c~cdd4d6dfdhdLeNe*f,fðfòføfúfòhôhii.j0j˜jšj–k˜kllnlfmhmðnòn0p2pqq¦q¨qÎqÐqhrjr6s8sFsHsäsæstt:tä@ä^ä`äPåRåäåæåôåöå˜æšæNçPçóæóæóæóæØÎ¿­Îó«ó›ÎæŠ|Šæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóh ]¤CJ$OJQJ^JaJ$ h ]¤h ]¤CJ$OJQJ^JaJ$h ]¤h ]¤5�6�OJQJ^JU#h ]¤h ]¤5�CJ OJQJ^JaJ h ]¤5�CJ OJQJ^JaJ h ]¤OJQJ^Jh ]¤h ]¤5�OJQJ^Jh ]¤h ]¤OJQJ^Jh ]¤h ]¤OJQJ^J0˜˜ ˜"˜$˜&˜(˜*˜,˜.˜0˜h˜š˜œ˜Äš>�R¤¼¥¨x©À¿†ÅÎfÐTÓâÙ^ÛÒÞˆßúúòòòòòòòòòòúúúúúúúúúúúúúúúú$a$gd ]¤gd ]¤Az állatok kihajtása a közlegelQkre, erdei legelQkre történt. Az adatközlQk és az írott források szerint a legeltetés határa északon egészen kinyúlott a ZengQ lábáig és Püspökszentlászló határáig. Volt, hogy más falvak is igénybe vettek egy-egy területet a legeltetésre. A településtQl három irányban folyt a kihaj-tás: a felszegiek ( fQszögiek ) Szentlász-ló és ZengQ felé, a faluközepiek NagymezQ, Hideghegy felé, a faluvégiek pedig Botos-megyébe és Vakcsára vitték állataikat. Így a növénytermesztésre nem megfelelQ területeket is hasznosították az állattartáshoz, ezáltal alakítva az erdQk formáját is. A domboldalakra feltörekvQ állatok az erdQket megvédték az elbokrosodástól, besqrqsödéstQl a lege-lQerdQk létrehozásával, kialakításával. Ugyanis a marha mindent lelegelt, ami az útjába került, kivételt képeztek a nagyobb fák vagy a tüskés bokrok által megóvott facserjék. Ennek a ritkás lege-lQerdQnek a képét idézik fel bennünk ma is a Paraszik-tetQn látható óriási bükkök látványa. Ma már csak elképzelni lehet ezeknek a területeknek a szépségét. (De láthatunk más számos elhanyagolt, el-cserjésedett területet is a Sajgóban vagy a korábbi PüspökszQlQ területén, amit korábban legeltettek vagy megmqveltek.) A legeltetéshez nélkülözhe-tetlen feltételként szolgáltak korábban a szálláskertek. Valamikor itt állt az az istálló-szerq építmény, amit Hetényben  pidvás (polyvás) házként ismertek. Nem mindenki rendelkezett szálláskerttel, sQt, az 1870-es felmérés szerint a házak többségénél volt istálló, de a térképeken elQfordulnak szállások is. Ezeket jobban szemügyre véve megállapíthatjuk, hogy a szállások, szQlQk és a legeltetési területek egymás szomszédságában voltak. Míg a szántóföldek-a táj topográfiai adottságának köszönhetQen- a falutól fQként délre, délkeletre helyez-kedtek el, addig a fent említett területek a falu felsQ és alsó végéhez közel, egy csokorban voltak fellelhetQk. A szállások és legelQk közelségének kapcsolata abban rejlik, hogy a szállásokon kint hagyott jószág egész nap a közeli réteken és legelQkön legelhetett, este pedig a szállásra hajtották Qket. A szállások fennállására az ötvenes évekig volt példa, de általános használatuk már az 1920-as években megszqnt. Ezt követQen aki tehette, áttért az istállózó tartásra, mások naponta hajtották ki és be a jószágokat. Társadalmi szempontból vizsgálva a szállások fennléte többletmunkát igényelt a családok részérQl: kint kellett az állatokat Qrizni és eltartani. Ezzel a nehézséggel a nagycsaládok tudtak csak megbirkózni, mivel ott bQven akadt munkaerQ. Idézném Nagy Sándor vissza-emlékezését ezzel kapcsolatban:  A nagyapa volt a családfQ. Minden este megbeszélte a család, hogy másnap mi lesz a munka, mindenkinek be volt osztva, hogy holnap mit kell dolgozni. Az egymástól távol fekvQ lakótér és istálló zavartalan mqködéséhez legalább két együtt élQ generációra volt tehát szükség. A nemek és korosztályok szerinti munkák elkülönítése ezekben a családtípusokban tudott megvalósulni. A XX. század elQrehaladtával és végül a kommunista rendszer beköszöntésével fokozatosan esett szét a szálláskertes-legeltetQs állattenyésztési rendszer a nagycsaládos rendszerrel párhuzamosan. A szocializmussal járó változások eredményei (TSZ-esítés, városiasodás, fiatalok elvándorlása) drasztikusan hatottak. Valószínq, a fordulat enélkül is bekövetkezett volna, ugyanis a technikai fejlQdés gyökeresen megváltoztatta a társadalmi munka-megosztást és a mezQgazdaságit is. Már a XIX. század végén fellendült a piacra termelés, háttérbe szorítva ezzel az önellátást. Az állattenyésztésben az említett istállózás tette intenzívebbé a tartást, majd a fajtaváltás is ennek volt köszönhetQ. De talán más irányt vett volna a lassúbb változás és másként hatott volna az utókorra, fiatalságra is a korábbi évtizedek tapasztalatainak megítélése. A szálláskertek és a nagycsaládok funkciója tehát fokozatosan vesz-tette el jelentQségét a XX. század folyamán, míg a kertek megszqntek, a nagycsaládok pedig kis családokra bomlottak szét. Pseink tevékenységét abban látom példaértékqnek, hogy gondolkodásuk, munkájuk közösségi volt, az egyén igénye háttérbe szorult a családéval, faluéval szemben. A határ közös használata közel 2000 lakosnak nyújtott megélhetést, megQrizve közben a táj biodiverzitását, egységét, szépségét is. Napjainkban 6-7 nagygazda birtokolja, illetve bérli a földeket gépesített mqvelésben monokultúrákat létrehozva, erdeink nagy része pedig az erdészeté. A ma égetQ globális problémákat globális, közösségi gondolkodás nélkül nem oldhatjuk meg. Vegyünk példát Qseink életmódjáról, felfogásáról! Jánosiné Rajnai Virág etnográfus Dallos Nándorné: Adósok vagyunk még A munkahelyek, szakmák megszqnésének és újak születésének a korát éljük. A tegnap még virágzó üzemek helyén sokfelé az enyészet lett az úr. A dolgozók ezrei kényszerülnek pályamódosításra, vagy fiatalon gyarapítják a nyugdíjasok amúgy is népes táborát. Erre a sorsra jutott a több, mint 200 éves mecseki kQszénbányászat is, amely generációknak nyújtott megélhetést, biztosította sok település fejlQdését. A mecseki fekete-kQszén hazánk legjobb minQségq energiaforrása volt. JelentQségét az itt élQ ember már korán megismerhette, és minden bizonnyal fel is használta. Eddigi ismereteink szerint Baranyában a törökök kiqzése után, a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok kialakulásának köszönhetQen kezdQdött a szén rend-szeresebb felhasználása. A vasasi szénterületen az 1770-es évektQl számítják a szén kitermelését, melyet kezdetben több kisebb vállalkozó végzett. Majd késQbb,  a várható haszon reményében  1794-tQl a "Grossing-tervezet" alapján nagyarányú fejlesztést kezdtek. A gyorsütemq gazdasági fejlQdés arra ösztönözte a magyar kormányt és a szénbányászatban érdekelt vállalkozókat, hogy mind jelentQsebb energiákat fordítsanak az ásvány felkutatására, majd kitermelésére. A munka három fQ területre koncentrálódott: a Pécs környéki-, a közép-mecseki- és az észak-mecseki részmedencére. Hosszúhetényhez  a vasasin kívül  a komlói terület állt legközelebb, ahol 1895-ben SomostetQ környékén az Adolf nevq táróval kezdték meg a termelést. Községünk nyugati határában a Victoria társaság  amely valójában egy bécsi társaság volt  birtokolta a Victoria-akna közeli területet, és ott kolóniát alakított ki a bánya munkásai számára. /1873./ Ezekért a telkekért a társaság Hosszúhetény községnek adót fizetett. Hosszúhetény és a kQszénbányászat kapcsolatában mérföldkQnek számított az 1953-ban elkezdQdött kutatófúrás és aknamélyítés. A község határában hatalmas fúrótornyok emelkedtek, jelezvén, hogy sok száz méter mélységben kincset Qriz a föld. Az 1956-ban készült zárójelentés szerint: "A fúrások igazolták az elQzetes várakozást. Olyan jelentQs mennyi-ségq szénvagyont tártak fel kedvezQ településben, mely nagy kapacitású bányászat kifejlesztését tudja biztosítani." Már a szállítóvágatok kialakítását is megkezdték, amikor a piacon beálló szénigény csökkenés miatt a mqveleteket abbahagyták, majd késQbb az aknákat vízzel elárasztották. Megterveztették a környezet rendezését és rekultivációját is. A tömedékeléssel, a terep- és tájrendezéssel 1999-ben készültek el. A hosszúhetényi vállalkozás tehát nem realizálódott, és valószínq, ez a bánya belátható idQn belül nem ad szenet. A nagyon rövid ideig tartó ipari beruházások hatására néhány év alatt rohamosan fejlQdött községünk. Új utcák, lakótelepek létesültek, és a lakosság száma is jelentQsen növekedett. Ekkor épült és népesült be a Vásártér, a Béke, Landler, Berki Fülöp utca és a Vasutas-telep. Míg 1949-ben 3094-en éltek Hosszúhetényben, 1960-ban már 3375 lakója volt a községnek. Megváltozott a falu foglalkozás sze-rinti arculata is: a régi mezQgazdasági jellegq községbQl a munkaképes lakosok 60 %-a vált ipari munkássá. Új szokások, új hagyományok születtek, a szókészlet új kifejezésekkel bQvült, a földmqvelés munkaeszközei mellé kerültek a bányászat szerszámai is. A mecseki szénbányák nemcsak a kiváló minQségq szénrQl, de az embertelen munkahelyekrQl is nevezetesek voltak. A munkások sok évtizedes harcot folytattak a nagyobb kenyérért, a jobb megélhetésért. E harc egyik legszomorúbb állomása CsertetQ volt, ahol a sztrájkolók csoportjára a csendQrök sortüzet nyitottak. A tömeg ekkor meghátrált, de három társuk halálos sebet kapott. Közülük egyik, Keller János a hetényi temetQben nyugszik. A munkások szervezésében jelentQs szerepet játszott Bencze József hosszúhetényi bányász, akit e tevékenységéért németországi koncentrációs táborba hurcoltak, és 1945-ben ott is halt meg. A mecseki bányászok életét az átlagosnál jobban veszélyeztette a gyakori gázkitörés, amely igen sokszor emberáldozatot követelt. Közöttük sajnos, több hosszúhetényi lakos is volt. A 17 halott tiszteletére a helyi önkormányzat emlékmqvet állíttatott, ahol a lakosság minden évben a bányásznapon leróhatja kegyeletét. A bányabezárásokkal sok ezer munkáscsalád léte vált bizonytalanná, települések fejlQdése futott zátonyra, és csak átképzéssel, új iparágak telepítésével, munkahely-teremtéssel tudnak megfelelni az új kor kihívásainak. Ha nem akarjuk, hogy a szénbányászat 200 éves gazdag, sokszínq és a maga idejében rendkívül fontos története a feledésbe merüljön, nekünk kell gondoskodni életben-, emlékezetben tartásáról. Utódaink már csak tQlünk, vagy szótárakból ismerhetik meg az egykori kifejezéseket: vájár, gráner, altáró, kas, aknatorony, meddQhányó, bányatqz, bányamentQ& Mennyi munka, félelem, tragédia kapcsolódik ezekhez a szavakhoz! A megváltozott környezetben gyermekeink, unokáink csak akkor fedezik majd fel a hajdani bányászkodás nyomait, ha tudnak is róla valamit. És akkor talán némi tiszteletet is éreznek azok iránt, akik ennek a nagyon veszélyes, testet-lelket próbára tevQ szakmának a képviselQi voltak. Elkészült a hosszúhetényi bányászat összefoglaló története, de ez nem elég az ismeretek ébrentartására. Nagyon fontos, hogy a néprajz, a paraszti kultúra szellemi és tárgyi emlékeinek a gyqjtése mellett a huszadik században meghatározó szerepet betöltQ bányászat is kerüljön az Qt megilletQ helyre! Vili bácsi Vili bácsi külföldre szakadt hazánkfiának számít. 1957-ben szüleivel és két testvérével, 11 évesen Ausztriába menekült, végül a család Kanadában kötött ki. A Szentgotthárd melletti kis zalai faluból indulva korán lett világlátott ember. KésQbb feleséget is hazulról vitt. Egy fia született, Q azóta is kint él. Vili bácsi Torontóban reklámgrafikusként, késQbb középvezetQként dolgozott egy csomagolás-technikai cégnél. Kanadai és magyar állampolgár. Tíz éve jött vissza Magyarországra.  Hosszúhetény volt a kiválasztott hely, megtetszett a táj, fQként a FQ utca, ahogy látni lehet a ZengQt" Nyugdíjas. Kedvenc idQtöltése az utazás. Szeret repülni, új helyeket felfedezni. De szereti a régi épületeket, tárgyakat is. Visszajár Zalába, Csörötnekre, gyerekkora színhelyére, ahol visszaköszönnek az öreg házak, a rokonok révén pedig felelevenednek a régi történetek. Fontos a múlt. Vili bácsi, amióta tudja, hogy egyesületünk gyqjti a múlt emlékeit, meg-meglep bennünket egy régi dokumentummal, használati tárggyal, eszközzel. Vili bácsi a mi fáradhatatlan gyqjtQnk. Isten éltesse! PJ Hosszúhetény bibliográfiája Összeállította: Szanati Dalma néprajz szakos egyetemi hallgató Bizonyára sokan vannak akik szívesen olvasnának többet lakóhelyükrQl, annak történetérQl. Kérésünkre Szanati Dalma hosszúhetényi egyetemista összeállított egy ajánlatot. A könyvek egy része a helyi könyvtárban is megtalálható. Szeretettel ajánljuk minden érdeklQdQnek! Andretzky József:(1909) Baranya vármegye nemesei Baranya megye bemutatkozik 1974. Budapest: Atheneum Nyomda. Baranya megyei útikönyv. Pécs, 1981. Babics András: (1952) A pécsvidéki kQszénbányászat története Budapest. Baksay Sándor: Baranyamegye. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország, IV. kötet. Bándy Gábor: (1979) Baranya megye története az Qskortól a honfoglalásig. Baranya-monográfia sorozat. Pécs. Lebontott bányászkolónia Hosszúhetényben. Két évszázad. A Dunántúli Napló zsebkönyvtára (3). Pécs. Berecz Sándor: (1985) Kegyhelyeink története. Római Katolikus Plébánia Hivatal Berze Nagy János: (1940) Baranyai magyar néphagyományok II. Pécs: Kultúra Könyvnyomdai Mqintézet. Bezerédy GyQzQ: (1977) Baranya a török alóli felszabadulás idején. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. Pécs. (2000) Hosszúhetény. Budapest. Száz magyar falu könyvesháza Kht. (2001) A XX. század embere, a falusi tanító. Diskurzus 12:1 (2001. jan.), 11. Bíró József : (2003) A hosszúhetényi szénbányászatról. A Victoria- akna és a Hird-hetényi lóvasút létesítése. Romváry Ferenc (szerk.): Emléklapok a pécsi bányá- szat történetébQl. Pécs : Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány, 295-304. (2006) Másfélszáz év bányászati próbálkozásai Hosszúhetény területén. Pécsi Szemle. 9:1(2006. nyár), 28-41.; ZengQ 1 5:4 Bocz György: (2000) A mi falunk régi kiskocsmái. ZengQ 10:4 , 2000. (2003): A Dömös remetéje. ZengQ 13:1 (2003. ápr.), 15. (2003): Régi hetényi vásárok. ZengQ 13:2 (2003. jún.), 8. Bóka Róbert: (2004) Hosszúhetény bemutatkozik. Új Dunántúli Napló 15:192 (2004. júl. 15.), 6. (2005) Hosszúhetény bemutatkozik. Új Dunántúli Napló 16: 155 (2005. jún. 8.), 4. Brüztle József: (1874?) Recensio. Pécs. Bükkösdi László: (2003) Bocz Gyula szobrászmqvész. Pécsi Szemle 6:3 (2003. Qsz.), 118-119. Dallos Nándor: (1963) Ha bányász vagy, ne búsulj! A hosszúhetényi honismereti szakkör bányászdalgyqjtésébQl. Baranyai MqvelQdés. (1996) Hosszúhetény község lakosságának ragadvány- nevei. Hosszúhetényi Honismereti füzetek. Hosszúhetény: Nemes János Általános MqvelQdési Központ. (2004) A hosszúhetényi malmok. Hosszúhetényi Honis mereti Füzetek 4. Hosszúhetény: Nemes János Általános MqvelQdési Központ. Dallos Nándor - Pesti János: (1999)Hosszúhetényi szótár Hosszúhetényi Honisme- mereti Füzetek 4. Hosszúhetény, Nemes János ÁMK Dallos Nándorné: (1964) A hosszúhetényi iskola múltjából. Baranyai MqvelQdés (1964. márc.). (1965) Hosszúhetényben. Baranyai MqvelQdés (1965. (1971) Hosszúhetény község Krónikája (1991) Nemes János. Nagyhetény be van kerítve Pécs, 1-3. (2002) Tizenöt éves az Általános MqvelQdési Központ. ZengQ 11:5 (2002. dec.), 4-5. (2004) A múlt tisztelete. Negyven éves a hosszúhetényi honismereti mozgalom. ZengQ 14:4 (2004. dec.), 9. (1997) A hosszúhetényi iskola története Dombay János: (1958) KésQrómai temetQk Baranyában Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ErdQsi Ferenc: (1971) Adatok a baranyai kQbányászat közelmúltjából. Baranyai MqvelQdés. 1.sz. Fazekas Imre: A Keleti-Mecsek és Komló élQvilága. Budapest: Országos Környezet- és TermészetvédQ Hivatal. Fedeles Tamás - Horváth István: (2004) VédQszentek ábrázolása plébániai pecséteken. Pécsi Panoráma 1:11 (2004. dec. 3.), 14-15. Fényes Elek (1851) Magyarország geographiai szótára. Pest. (1868) Magyarország ismertetése statisztikai, földirati, történelmi szempontból. Pest. Fényes Miklós:(1973) Kelemen József pécsi kanonok naplója. Baranyai Helytörténetírás Fricsi Ádám: (1979) A pécsi klérus birtokainak településügyi összeírása 1733-ban. Baranyai Helytörténetírás 1978-79, Pécs. Galambos Ferenc: (1942) A pécsi jezsuiták mqködése 1687- 1728. Budapest. Genthon István: (1951) Magyarország mqemlékei. Budapest: Akadémiai Kiadó. Haas Mihály: (1885) Baranya földírati, statisticai és történeti tekintetben. Pécs: Baranya Megyei Könyvtár. Halász István: (1878) Baranya megye tanügyi állapota. Pécs. Ivasivka Mátyás: (2001) "ZengQ alatt a szél, zászlót lenget..." : cserkésztábor Hosszúhetényben. ZengQ 11:4 (2001.) Kalotai László: (1934) Pécs-Baranyai ismertetQ. Pécs Kaszás János: (1958) Népmqvelési munka Hosszúhetényben. Baranyai MqvelQdés (1985. márc.). (2005, 2006, 2007) Életem ZengQ. Káldy-Nagy Gyula: (1960) Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai. Budapest. Karádi Károly - dr. Oppe Sándor: (1979) Mecsek és környéke. Útikalauz. Budapest. Kárpáti Gábor:(1998): Bronzfibula a ZengQvárról. Pécsi Szemle (1998 tavasz-tél). Kolta János (szerk.): (1958) Baranya. Komlós Attila: ( 2003) Hosszúhetény, a falusi turizmus bölcsQje. Hetedhéthatár 7:1 (2003. jan. 10.), 6. Krause JenQ: (1907) Baranya vármegye település-földrajzi vázla ta. Budapest. Lang Ádám: (2003) Üveghuták a hetényi erdQben. ZengQ 13:1 (2003. ápr.), 14. Márfi Attila: (1986) Baranya vármegye egyesületei (1867-1949). Baranyai Helytörténetírás 1985-86. Pécs. Márfi Attila:(1988) Baranya megye egyesületeinek vizsgálata (1915-1950). Baranyai Helytörténetírás 1987-88. Pécs. Máté Gábor: (1984) Degré Alajos 1909-1984. Századok III. 612-613. Merényi Ferenc: (1939) Domsics Mátyás egyházlátogatása Baranyában 1729-ben Mindszenty József 1989: Emlékirataim. Budapest. Mócsy András: (1974) Pannónia a késQ császárkorban. Budapest: Akadémiai Kiadó. Móró Mária Anna: (1981) Az 1828. évi országos összeírás malomtörténeti adatai Baranyában. Baranyai Helytörténetírás 1980-81. Pécs. (1986) Baranya vármegye malmai 1785/86. Baranyai Helytörténetírás 1985-86. Pécs. Muráth Péter: (2003) A mester befejezte mqvét: Bocz Gyula 1937-2003. HetedHéthatár 7:17 (2003. aug. 29.), 7. Müller Zsuzsanna: (2006) Szuppán Irén textilmqvész. ZengQ 16:5 (2006. dec.), 12-13. Nagy Piroska: (2002) 30 éves a Hosszúhetényi Népi Együttes. ZengQ11:4 (2002. nov.), 1 Nádor Rudolfné: (1971) A falu rövid története (Kézirat) Hosszúhetény krónikája. Náray János: (1973) Pécsi krónika (1848-1849). Baranyai Helytörténetírás 1972-73. Nyaka Szabolcs: (2005) "Báránylesre" zarándokolnak. Új Dunántúli Napló 16:83 (2005. márc. 26.), 4. Papp János: (2002) Egy falusi hagyományQrzQ együttes története. Hosszúhetény. Pesti János (szerk.): (1982) Baranya Megye földrajzi nevei. Pécs. Pesti János-Dallos Nándor:(1999) Hosszúhetényi szótár Hosszúhetényi Honismereti Füzetek 4. Hosszúhetény: Nemes János Általános MqvelQdési Központ. Petrovich Ede : (1972) Baranya megye XVIII. Századi népoktatása az egyházlátogatási jegyzQkönyvek tükrében. Baranyai Helytörténetírás 1971-72, Pécs. Petrovich Ede: (1976) Baranya megye népoktatása a reformkorban (1810-1848). Baranyai Helytörténetírás 1974-75, Pécs. Rajczi Péter: (1996-1997) A baranyai Nemes család nemes- ségének igazolása. Reuter Camillo: (1966) A török hódoltság emléke a baranyai helyne- vekben. Budapest: Akadémiai Kiadó. (1968) Hosszúhetény földrajzi nevei. Pécs: MTA Dunántúli Tudományos Intézete. Közlemények 5. (1969) A Baranya megyére és Pécsre vonatkozó Árpád-kori oklevelek jegyzéke. Baranyai Helytörté- netírás 1968-69, Pécs. Ruzsás Lajos: (1964): A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711-1848. Budapest: Akadémiai Kiadó. Szeghalmy Gyula: (1938) Dunántúli vármegyék. Budapest. Szqcs Ildikó: Jeles napok szokásai Hosszúhetényben és Ma gyar- egregyen. Szakdolgozat. (Kézirat, BML) Taba István: (1941) Baranya megye népessége a XVIII. sz. elején. Tanulmányok Baranya és Pécs történetéhez 1944-1960. Pécs, 1961. Thomas, Edit B. : (1964) Römische Villen is Pannonien. Budapest, Akadémiai Kiadó. Tihanyi Csaba (összeállította): Baranya megye mqemlékei. Tímár György: (1989) Királyi sziget. Pécs. Várady Ferenc: (1987) Baranya múltja és jelenje. I-II. kötet. Pécs: Telegdi Ármin Könyvnyomdája, Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság. Várnai Ferenc: (2005) Világjáró német éneklQk-zenélQk ismer- kedése Hosszúhetény népmqvészetével. Diskurzus 16:11 0. (1991) Nagyhetény de be van kerítve. 70 hosszúhe- tényi népdal. Nemes János Általános MqvelQdési Központ Winiczai Klára: (1964) Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelenje. Pécs: Baranya Megyei Levéltár. Zentai Tünde: (1989) Domus Rusticae Baranyiensis. Szentendre. (1991) A parasztház története a Dél-Dunántúlon. Pécs: Pannónia Kiadó. Zsolt Zsigmond: (1943) Egy baranyai járás magyarsága. Pécs. Baranya Vármegye Hivatalos Lapja: 1902, 1904, 1928, 1936, 1939. Egy színes asszonysors. Beszélgetés három tételben. Sikeres NQk Lapja 8 (2001. jún. 18.), 35-38. ˆßìß0à2àTàzà|àvâ¦ãÎëàóÆôàùBý¸þ2ê(\¶ ¸ º Ð Ò D `€úòúúêêúúúúúúúúúúúúúúâââúúú$a$gdnA]$a$gd ]¤$a$gd ]¤gd ]¤Pç¤ç¦ç<è>è\è^è&é(éØéÚéXëZëˆëŠëîîXîZîšîœîªï¬ïLðNðŠðŒð¤ð¦ðâðäðRòTò’ò”òbôdô–ô˜ônõpõööøø<ø>øNøPøDùFù`ùbù4ú6ú<ú>úJúLúŒúŽúÀûÂûüü$ý&ý€ý‚ýˆŠÚÜfhŽ�hj„†ž DFØ Ú V X Œ óæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóæóh ]¤h ]¤OJQJ^Jh ]¤h ]¤OJQJ^J[Œ Ž ¢ ¤ ¶ ¸ Î Ð Ò RTV\h<BZ=\=ZóæóæÜÌ¿¯¡–‹¯‹}‹}‹}hnA]hnA]6�OJQJ^JhnA]6�OJQJ^Jh ]¤6�OJQJ^Jh ]¤h ]¤6�OJQJ^JhnA]hnA]5�6�OJQJ^Jh ]¤5�6�OJQJ^JhnA]h ]¤5�6�OJQJ^Jh ]¤OJQJ^Jh ]¤h ]¤OJQJ^Jh ]¤h ]¤OJQJ^J€ÂTV\^`bfh  >@B¤$pЬ|ä¾XúúúòúúúúúíííííííííííííííííígdnA]$a$gdnA]gd ]¤X0öôú !ø!n"ˆ"0#Ø#($â$%ð%('D(‚(r)*v*Â*<+,-\- .Ì.ª/úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgdnA]ª/¶0,1ä1’2’3(4À4ž567r7�708�8<9â9ˆ:Ô:¦;B<Þ<\=®=œ>$?&@Ê@ì@ÖAúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgdnA]ÖA~B\C‚C D:DÚDüD„E0FPFüFG GÎG(HjHZIzIŽJ¬J~KL€¦€ö€Z�j�Ç�‚r‚€‚ã‚bƒåƒóƒd„Ÿ„¬„…T…|…Ù…è…`†ü†Š‡©‡!ˆoˆ£ˆÉˆ‰u‰ì‰ŠmŠÎŠ=‹Ã‹þ‹ZŒ±Œ1�|�È�7ŽsŽêŽ!�0�€�°��Y�¬�Ò�;‘‰‘ב’?’¶’ú’{“͓ޓS”§”•)•n•…•Õ•æ•*–€–�–æ–ò–8—O—|—�—˜%˜¯˜¾˜'™u™†™ß™Aš½š5›l›Ó›œWœ¬œæœ�§� žž—ž ŸŸHŸ“ŸÐŸ x M90M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€M90€˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€˜0€€p˜0€€ˆ˜0€€˜0€€˜0€€ˆ˜0€€ €˜0€€˜0€€ˆ˜0€€ €˜0€€˜0€€ˆ˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€H˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€ €˜0€€˜0€€ˆ˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€p˜0€€`˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€p˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€ˆ˜0€€p˜0€€˜0€€p˜0€€˜0€€ˆ˜0€€ €˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€ˆ˜0€€p˜0€€ˆ˜0€€p˜0€€˜0€€˜0€€p˜0€€˜0€€˜0€€ €˜0€€˜0€€ €˜0€€ˆ˜0€€˜0€€˜0€€ €˜0€€ˆ˜0€€ €˜0€€ €˜0€€ €˜0€€p˜0€€€˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€ˆ˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€ˆ˜0€€ˆ˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€ˆ˜0€€˜0€€˜0€€ˆ˜0€€˜0€€ˆ˜0€€˜0€€ˆ˜0€€p˜0€€ˆ˜0€€˜0€€˜0€€ˆ˜0€€˜0€€ €˜0€€ €˜0€€ €˜0€€�˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€p˜0€€˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€p˜0€€˜0€€ˆ˜0€€˜0€€ˆ˜0€€˜0€€˜0€€ˆXRDt|–PçŒ ZUZ[\¯°îš:˜ˆß€Xª/ÖAÖPZVXY]®±²³´µZWls~…�œ  (¹Èâñ¾Ä&NUv��•–¡§¬¸ÀÒÙj n � œ � «  ! “ š › ª | � &0"Œ�ÒÚÛáêîŠ�Š›  ²·Öã!-q}_ j R!_! ""Œ"š"½'È'²(¿(û()7*=*ñ-ý-\.e.š.¦.€0Œ0/282>2G2Q2`2Â2Ë2á3ð3•6�6µ6À6õ67†7�7¨8°8U<b<v<}<Æ<Ð<[?d?#@2@Ê@Ö@7BAB5HDH¥H°HÆHÓHïHøHIIåIñIcKnK©M²MbNoN‡NŽN¬P¹PõQþQR"R�R¦RªR´RÃRÏRáRíR,S4S%T1TèTöTU(U°U¿U›�›ž›¥›©›¬›´›Ó›×›Wœ]œpœxœyœœƒœŒœ��W�^�å�ë�2ž<žSž[ž—žŸž ŸŸŸ$Ÿ%Ÿ-Ÿ.Ÿ:Ÿx %'®3Má&3 4 ‘ ’ @ ˜‚„ŽÉÌ’§æ"ì"Ý%å%}*‚*�-š-Å6Ó6ä=æ=¹Hu x ®3Oá_vJ A š@*+Ã6R7¥HÄHu x x ÿÿHéra ÉvaånA]Ö_• ]¤ÿ@€,SÈ bbb b!b"b#b$b%b&b'b(b)b*b+b,b-b.b/b0b1b2b3b4b5b6b7b8b9b:b;b<b=b>b?b@bAbBbC¬D¬E¬F¬G¬H¬J¬PhQv PPPPPP"PP@P*P4P6P:P@P„@PDPFPHPJPLPNPPPRPTPVPXPZP\P^P`PbPdPfPhPjPlPnPpPrPtPvPxPzP|P~P€P‚P„P†PˆPŠPŒP@P�P’P”P–P˜PœP¨P¼ÿÿUnknownÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿG�î‡z €ÿTimes New Roman5�€Symbol3&�î ‡z €ÿArial[� Times TTFTimes New Roman"qˆðÄ©�Š·F�Š·FO'ŒQ*O'ŒQ*Yð‰‰´´��24% % 3ƒðHX)ðÿ?âÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ ]¤ÿÿm Aki megírja szülQföldje történetét, az nagyobb és értékesebb munkát végez, mintha egyetemes történelmet írnaTurisztikai FogadóközpontHéra Évaþÿà…ŸòùOh«‘+'³Ù0è�˜@LXh |ˆ ¤ ° ¼ÈÐØàân“Aki megírja szülõföldje történetét, az nagyobb és értékesebb munkát végez, mintha egyetemes történelmet írnabAkiTurisztikai FogadóközpontöruriuriNormali Héra Évaai 2raMicrosoft Word 10.0@Œ†G@ŽJJÈÇ@ŽJJÈÇO'ŒþÿÕÍÕœ.“—+,ù®0l hp”œ¤¬ ´¼ÄÌ Ô NâHosszúhetény ÖnkormányzatQ*Q% A n“Aki megírja szülõföldje történetét, az nagyobb és értékesebb munkát végez, mintha egyetemes történelmet írna Cím  !"#$%&'()*+,-./0123456789:;<=>?@ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ[\]^_`abcdefghijklmnopqrstuvwxyz{|}~€�‚ƒ„…†‡ˆ‰Š‹Œ�Ž��‘’“”•–—˜™š›œ�žŸ ¡¢£¤¥¦§¨©ª«¬­®¯°±²³´µ¶þÿÿÿ¸¹º»¼½¾þÿÿÿÀÁÂÃÄÅÆÇÈÉÊËÌÍÎÏÐÑÒÓÔÕÖרÙÚÛþÿÿÿÝÞßàáâãþÿÿÿåæçèéêëþÿÿÿýÿÿÿýÿÿÿïþÿÿÿþÿÿÿþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿRoot Entryÿÿÿÿÿÿÿÿ ÀF0B¥fJÈÇñ€Data ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ·1Tableÿÿÿÿ¿a8WordDocumentÿÿÿÿ"lSummaryInformation(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÜDocumentSummaryInformation8ÿÿÿÿÿÿÿÿäCompObjÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿlÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿ ÿÿÿÿ ÀFMicrosoft Word dokumentum MSWordDocWord.Document.8ô9²qRoot Entryÿÿÿÿÿÿÿÿ ÀF`ôO~KÈÇ÷ÀData ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ·1Tableÿÿÿÿ¿a8WordDocumentÿÿÿÿ"l�‚ƒ„…†‡ˆ‰Š‹Œ�Ž��‘’“”•–—˜™š›œ�žŸ ¡¢£¤¥¦§¨©ª«¬­®¯°±²³´µ¶þÿÿÿ¸¹º»¼½¾þÿÿÿÀÁÂÃÄÅÆÇÈÉÊËÌÍÎÏÐÑÒÓÔÕÖרÙÚÛþÿÿÿÝÞßàáâãþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿýÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿöýÿÿÿþÿÿÿþÿÿÿþÿÿÿõÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿÿÿ þÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ történelmet írna Címp@ô€ü T_AdHocReviewCycleID_EmailSubject _AuthorEmail_AuthorEmailDisplayName°Y�+Âhera.eva@mail.datanet.hu Héra ÉvaSummaryInformation(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÜDocumentSummaryInformation8ÿÿÿÿÿÿÿÿ CompObjÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿlÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿ ÿÿÿÿ ÀFMicrosoft Word dokumentum MSWordDocWord.Document.8ô9²qþÿÕÍÕœ.“—+,ù®DÕÍÕœ.“—+,ù®°l hp”œ¤¬ ´¼ÄÌ Ô NâHosszúhetény ÖnkormányzatQ*Q% A n“Aki megírja szülõföldje történetét, az nagyobb és értékesebb munkát végez, mintha egyetemes