Hosszú szenvedés után december 16-án Pécsett elhunyt Töttös Sándor. Neve összefonódott a szülőfalujával, Zengővárkonnyal. Ebben a reformátusok lakta parányi magyar faluban szüleitől a paraszti élet becsületes munkáját, kitartását látta, tanulta. Császár János tanító úr nevelte hazaszeretetre, örökségünk megbecsülésére, hagyományaink ápolására. A templomban Fülep Lajos nagytiszteletű úr prédikációit hallgatta.

1970 óta hűséges társa, felesége, Hevesi Éva, egykori táncospárja mindvégig mellette állt, és biztosította számára a nyugodt hátteret, amit ez az alkotómunkával teli élet megkívánt. Nem volt mindig könnyű ez az út.

Hogy Zengővárkony az elmúlt évtizedekben országos, sőt nemzetközi hírnévre is szert tett, Fülep Lajos és Császár János mellett Töttös Sándor munkásságának is köszönhető.
1972-ben Töttös Sándor elődjétől és mesterétől, Császár János tanítótól megörökölte a Gyöngyösbokréta hagyományain újra szervezett Zengővárkonyi Népi Együttest, amelynek három évtizeden át, 2002-ig volt művészeti vezetője.

Tanult, olvasott, gyűjtött, néprajzosokat faggatott, múzeumokban tanulmányozta a régi viseletet. Az eltelt évtizedekben jeles néprajzkutatók, néptáncosok, népzenészek jöttek meghívására az együtteshez, és segítették munkájukat.

A hagyományőrző együttes hazai és nemzetközi színtéren nagy sikereket ért el, messze vidékekre elvitte Zengővárkony dalait, táncait, népművészetét, pompás viseletét. Mindezeket Töttös Sándor maga gyűjtötte össze, állította színpadra. Maga készítette a viseleti ruhákat, kiegészítőket. Több mint 40 külföldi szereplést tudhatnak maguk mögött. Közel 500 táncos és több mint 100 zenész fordult meg az elmúlt évtizedekben a Zengővárkonyi Népi Együttesben. Európa számos országát bejárták, rangos fesztiválokon szerepeltek.

Töttös Sándor neve nemcsak a néptáncosok világában vált ismerté.
Édesanyja híres szövőasszony volt, tőle tanulta el a kézi szövést. Újraélesztette a régi textileken őrzött mintákat: a rozmaringost, a tikszömöst, ismét szőni kezdte a máig népszerű, divattá vált bodorvásznat. Az alapanyagok megválogatásában is visszatér a természetes len, kender és pamut anyagokhoz. Szőtteseit a Gránátalma-díjjal, Sárközi Nagydíjat, az Országos Szőttes pályázat I. díját vehette át.

1978-ban megnyílt a Zengővárkonyi Tájház, benne a szövőműhellyel. Ettől az évtől Töttös Sándor a Pécsváradi Művelődési Központ munkatársa, 1989-es nyugdíjazásáig: rangos díszítőművészeti, a néprajzi kiállításokat szervezett, ötleteivel megújul a Leányvásárok programja. Népművészeti Boltot indított, ahol a megye kézműveseinek, népművészeinek termékeit árusította Művelődési Ház. Játszóházakban tanította a gyöngyfűzést, a szövést, fonást szerte az országban. Utoljára, már nyugdíjasként a 2000-ben megnyílt Míves Tojás Gyűjteményében dolgozott.

Az elismerések, kitüntetések sem maradtak el: elnyerte a Népi Iparművész, a Népművészet Mestere címet, a Muharay Elemér-életműdíjat, a Kultúra Lovagjává avatták. Százak köszöntötték 70. születésnapján idén májusban. Ekkor Zengővárkony díszpolgárává választották.

Zengővárkonyban helyezik örök nyugalomra december 22-én, 13 órakor.

Emlékét őrzik tanítványai, táncosai, zenészei és mindazok, akik tőle tanulták az élő népművészetet.