A magyarországi németek viseleti megoszlása szerint Véménd, a dél-dunántúli vidék, az un. "Schwäbische Türkei" viseleti csoportjához tartozik. Véménd lakói a német nyelvterületről származásuk szerint, a középnémet viselet táji övezetéhez tartoznak. Ez a terület a Rajna vidék, Hessen, Thüringia, Szász -Svájc, Fulda környék, valamint Szilézia és a szudéta-németek lakta térség.

 

A századfordulón, 1896-ban Várady Ferenc Baranya múltja és jelenje c. munkája a mohácsi járáshoz tartozó Véménd lakóinak öltözetét az ún. kék svábok viseleti csoportjához sorolta. E minősítés szerint ők zömében kék tónusú ruhát, (a férfiak hamvaskék kabátot és mellényt, kék gyapotharisnyát, csatos cipőt stb., a nők sötétkék szoknyát, hamvaskék-, később sötétkék mellényt, festőből készült vászonkötényt, valamint fejkendőt) hordtak. Természetesen, emellett a fekete mint ünneplős szín is jelen volt az öltözetben. Véménd fuldai eredetű lakói pl. többnyire fekete harisnyát viseltek.

 

A véméndiek az 1940-es évekig, a kitelepítésig mezőgazdasági tevékenységet folytattak, kendertermesztéssel és birkatartással is foglalkoztak. Az alapanyagok felhasználása fontos volt a viselet darabjainak elkészítésénél. A kendert, vásznakat takácsokkal szövették. Házi szövés a német falvakban, így Véménden sem volt. A kendert az alsó ruházathoz, alsószoknyához, férfi női - és férfi ingekhez, valamint a férfi nadrágnál az ún. "gatyahose"-hoz használtak.

 

A viselet darabjait a 19. század végéig szinte mindenütt kézzel állították össze. Művészi ügyességgel hímeztek. Jellegzetes keresztszemes és Holbein- öltéstechnikával varrták ki a férfi és a női ingelőkre a monogramokat és az évszámokat. Ezt a kivarrási módot alkalmazták a tiszta szobák felvetett ágyainak díszlepedőire, a lepedővégre is. Horgolással sokféle textil (lepedővég, sublótterítő, stb.), valamint öltözeti darab széleit díszítették. Ilyen volt többek között a nyakbavaló és a díszzsebkendő.

 

A gyapjúfonalból kötéssel sokféle viseleti darabot készítettek. Kötöttek tutyikat (pacskert), harisnyát, valamint korábban, az ún. berliner gyári kendők használata előtt – az 1920-as évekig – a vállkendőket is.

 

A készen vásárolt bársony, selyem és kásmír vállkendőket nagy kézügyességgel rojtozták. Ehhez nem mindenki, csak specialisták értettek.

 

Véménden az asszonyok ünnepre és utcai öltözethez 5-6 sifon alsószoknyát öltöttek. Otthoni, hétköznapi alkalomra csak 3-4 alsószoknyát hordtak. A filmben láthatjuk, amit régen még a vőlegény sem pillanthatott meg, - hogy hogyan öltözik fel a menyasszony…

 

 

Készítette: Konkam Stúdió